Katolikus Szemle 41. (1927)
8. szám - Könyvismertetések és birálatok - Záborszky István: Tóth Kálmán: A parabolázó Jézus nyomdokain
katholikus pap létére, nehogy a más vallásúak érzékenységét sértse vagy csak horzsolja is, csupán a maga álláspontját védi, ellenben amikor meggyőződése a másik álláspont bírálatára készteti, tapintatból, gavallériából és argumentum ad hominem gyanánt mindig az ellenfél saját szavaival fejezi ki mondanivalóját. E kényes, felekezetközi és felekezetkapcsoló kérdésről egyrészt ilyen nyíltan és bátran, másrészt ilyen szeretettel, megértéssel, jóakarattal, finom tapintattal, hazafias lelkesedéssel könyvet magyar toll még nem írt. Ezért az illusztris szerzőnek könyve föltűnést fog kelteni az egész vonalon. E könyvben egyesül a becsületes szándék az őszinte szókimondással, a saját meggyőződéséért hevülő pap lelkesedése a mások meggyőződésének mélységes tiszteletével, a theológus dogmatikus világnézete a magyar eszme lángoló szeretetével s fanatikus nagyratartásával, a múlt alapos ismerete a jövőbe vetett remény egészséges optimizmusával. Bár olvasná e monumentális célú, kedves hangú, zamatos magyarságú, érdekfeszítő, lendülettel megírt könyvet valláskülönbség nélkül a haza minden gyermeke! Tower Vilmos. Tóth Kálmán dr.: A parabolázó Jézus nyomdokaiban. Esztergom, 1927. 8° 297 l. Bolti ára 8.50 P. Tóth Kálmán e legújabb munkája folytatása az alig egy éve megjelent Jézus példabeszédei c. művének, amelyben a szerző az evangéliumi parabolákat a szentírástudományok apparátusával szakszerűen fejtegette. Az evangéliumi példabeszédek mélységétől megihletett lélek azokat nemcsak a szövegkritika és a keleti archeológia szemüvegén keresztül nézi, hanem meglátja bennük az isteni igehirdető célját, minden idők életével való kapcsolatát. A szerző jelen kötete ezt a gyakorlati célt szolgálja. Tolla alatt a régi, sokszor hallott gondolatok megelevenednek s a modern élet követelményeihez mérten beállítva új színt, új frisseséget kapnak. Korunk apologetikai, szociális és erkölcsi kérdései ügyes kapcsolódást találnak a példabeszédek tárgyával. A mű középhelyet foglal el Ries-nek a vasárnapi perikopákat magyarázó két kötetes munkája és a szoros értelemben vett kidolgozott egyházi beszédgyűjtemény között. A szerző, miután a mű elején a példabeszédeknek a homiletikában való jelentőségét és alkalmazását általában kifejtette, nem tér ki az egyes példabeszédek körülményeinek részleges megbeszélésére, amint azt Ries megteszi, mert ezt már az előző munkájában elvégezte, viszont a homiliákat nem is dolgozza ki elmondott beszéd alakjában, mert amint előszavában megjegyzi, az egyes homiliákban inkább anyagot kíván adni, amelyből a homileta két-három alkalommal is meríthet. Ezzel kettős feladatot old meg. Egyrészt segítségére van a homiletának, másrészt azonban egyszersmind igen tanulságos és élvezetes olvasmánnyal szolgál azoknak is, akik nem akarják a művet homiletikai alapon felhasználni, nevezetesen a vallás-erkölcsi kérdések iránt érdeklődő intelligens olvasóközönségnek. Példatára igen gazdag. Minden tételt szemléletesen ad elő.