Katolikus Szemle 41. (1927)

8. szám - Könyvismertetések és birálatok - Záborszky István: Tóth Kálmán: A parabolázó Jézus nyomdokain

katholikus pap létére, nehogy a más vallásúak érzékenységét sértse vagy csak horzsolja is, csupán a maga álláspontját védi, ellenben ami­kor meggyőződése a másik álláspont bírálatára készteti, tapintatból, gavallériából és argumentum ad hominem gyanánt mindig az ellenfél saját szavaival fejezi ki mondanivalóját. E kényes, felekezetközi és felekezetkapcsoló kérdésről egyrészt ilyen nyíltan és bátran, másrészt ilyen szeretettel, megértéssel, jóakarat­tal, finom tapintattal, hazafias lelkesedéssel könyvet magyar toll még nem írt. Ezért az illusztris szerzőnek könyve föltűnést fog kelteni az egész vonalon. E könyvben egyesül a becsületes szándék az őszinte szókimondással, a saját meggyőződéséért hevülő pap lelkesedése a mások meggyőződésének mélységes tiszteletével, a theológus dogmatikus világ­nézete a magyar eszme lángoló szeretetével s fanatikus nagyratartásával, a múlt alapos ismerete a jövőbe vetett remény egészséges opti­mizmusával. Bár olvasná e monumentális célú, kedves hangú, zamatos magyar­ságú, érdekfeszítő, lendülettel megírt könyvet valláskülönbség nélkül a haza minden gyermeke! Tower Vilmos. Tóth Kálmán dr.: A parabolázó Jézus nyomdokaiban. Esztergom, 1927. 8° 297 l. Bolti ára 8.50 P. Tóth Kálmán e legújabb munkája folytatása az alig egy éve megjelent Jézus példabeszédei c. művének, amelyben a szerző az evangéliumi parabolákat a szentírástudományok apparátusával szak­szerűen fejtegette. Az evangéliumi példabeszédek mélységétől megihletett lélek azokat nemcsak a szövegkritika és a keleti archeológia szemüvegén keresztül nézi, hanem meglátja bennük az isteni igehirdető célját, minden idők életével való kapcsolatát. A szerző jelen kötete ezt a gyakorlati célt szolgálja. Tolla alatt a régi, sokszor hallott gondolatok megelevenednek s a modern élet követelményeihez mérten beállítva új színt, új frisse­séget kapnak. Korunk apologetikai, szociális és erkölcsi kérdései ügyes kapcsolódást találnak a példabeszédek tárgyával. A mű középhelyet foglal el Ries-nek a vasárnapi perikopákat magyarázó két kötetes munkája és a szoros értelemben vett kidolgozott egyházi beszédgyűjtemény között. A szerző, miután a mű elején a példabeszédeknek a homiletikában való jelentőségét és alkalmazását általában kifejtette, nem tér ki az egyes példabeszédek körülményeinek részleges megbeszélésére, amint azt Ries megteszi, mert ezt már az előző munkájában elvégezte, viszont a homiliákat nem is dolgozza ki elmon­dott beszéd alakjában, mert amint előszavában megjegyzi, az egyes homiliákban inkább anyagot kíván adni, amelyből a homileta két-három alkalommal is meríthet. Ezzel kettős feladatot old meg. Egyrészt segít­ségére van a homiletának, másrészt azonban egyszersmind igen tanulságos és élvezetes olvasmánnyal szolgál azoknak is, akik nem akarják a művet homiletikai alapon felhasználni, nevezetesen a vallás-erkölcsi kérdések iránt érdeklődő intelligens olvasóközönségnek. Példatára igen gazdag. Minden tételt szemléletesen ad elő.

Next