Katolikus Szemle 43. (1929)

4. szám - Könyvismertetések és birálatok - Révay József: Szenthelyek könyve. Zarándoklat a szenthelyekre. Az előszót írta: Lepold Antal esztergomi prelatus-kanonok

nos ismeretre tett szert. Épen ezért a mű a személyes tapasztalat alapján szerzett, s a szentföldre vonatkozó alapos tájékoztatáson kívül igen jó szolgálatokat tesz még, különösen az evangéliumi hasonlatok megérté­séhez, amelyek az Üdvözítő kortársainak természetesek és könnyen érthetők voltak, a mai kor emberének azonban magyarázatra szorulnak. Szerzőnk a szentírás egész anyagán uralkodik úgy, hogy amikor valamely tényt, vagy eseményt, amely Palesztinával, vagy a szentírással kapcsolatban az érdeklődést felkeltheti, magyarázni akar, rögtön rendelke­zésére állanak a szentírási párhuzamos helyek és hasonlatok. Archeológiai adatait részint a régi szerzők, részint a szentatyáknak idevonatkozó művei, részint a modern orientalista szakférfiak megállapításai alapján közli s az események feldolgozásánál a legutóbbi évek anyagára is kiterjeszkedik. Előadása világos és élvezetes. Ahol azonban II. Heródes­ről beszél, feltüntethette volna, hogy Heródesnek Kr. e. 4-ben történt halála és a bethlehemi kisdedeknek az ő nevéhez fűződő meggyilkolása nem történelmi ellentét, hanem a keresztény időszámítás hibájából eredő különbség. A Szentföld és szentírás tárgyi ismertetésén kívül van a szerzőnek más célja is: az igazságoknak a lelki életre való alkalmazása. Ahol eről­tetettség nélkül csak megteheti, mindig beleszövi a gyakorlati alkalma­zást s így a könyv a tanító jellegen kívül az elmélkedőt is magára ölti. Ilyen alkalmakkor néha egészen a szónoki stílusig emelkedik. Bár ma az útleírások és memoire-ok második virágkorát éljük s közvetlenül a mű megjelenése előtt magáról a Szentföldről is több útleírás látott napvilágot, bátran mondhatjuk azt, hogy szerzőnk műve megírá­sával nem végzett felesleges munkát. Az alapos tárgyi képzettség, páro­sulva az elmélkedő és gyakorlati jelleggel, meg a gondos előadással, csak hálára kötelezheti az olvasót. Dr. Záborszky István, Révay József: Szent helyek könyve. Zarándokút a szenthelyekre. Az elő­szót írta : Lepold Antal esztergomi prelatus-kanonok. Budapest, 1928. Franklin-társulat kiadása. XV503 . Révay József könyve a legfinomabb munkák egyike, melyek nap­jainkban a magyar könyvpiacon megjelentek. Minden lapja mélységes és meleg hit, melynek hevületes világosságánál valami csodálatos színes szárnyalást, szinte himnikus emelkedést kap az a hatalmas tudás, mely szilárd alapul szolgál az egész munkának. Valóban reá illenek azok a sorok, melyekkel a könyv egyik helyén találkozunk. Minden szó csupa élet és igéret, csupa szent bizonyosság, csupa szuggesztív melegség és egyúttal csupa csillogó és zengő költészet. (68. 1.) A középkorban írtak ilyen munkákat, amikor az ihlető erő az alázatos csodálkozás volt s a tudomány egyet­ jelentett az imádkozással. «Színek és szirmok zuhatagában» találkozunk a munka folyamán

Next