Katolikus Szemle 44. (1930)

8. szám - Könyvismertetések és birálatok - Balanyi György: Hajnal István: Esterházy Miklós nádor iratai. I. Kormányzattörténeti iratok. Az 1642. évi meghiusult országgyűlés időszaka. (1640 december - 1643 március.)

szok nagy tekintélynek örvendettek. Volt idő, mikor a keresztények száma meghaladta a 100,000-et (1630 körül), sőt 1700 körül az a remény kecsegtetett, hogy egész Kínát a császári házzal együtt meg lehet nyerni a katholikus vallásnak. Miután az egyház megtiltotta a rítusok gyakor­lását, a hithirdetők munkája megnehezült és sokban lehetetlenné vált. Csak a 19. században kezdtek különböző rendek tagjai újból behatóbban foglalkozni a kath. vallás hirdetésével. Nem volt szándékunk a kínai rítus kérdését tárgyalni, csak Morant egyes ferde nézeteit akartuk helyesbíteni. Morant munkájának túlzásai ellenére is óriási érdeme, hogy megismertet bennünket azon nagy embe­rek munkájával, kik mint a Xavéri szt. Ferencek, Riccik, Schall Ádámok, stb. oly munkát végeztek, mely az igaz vallás és kultúra szolgálatában állott és megérdemli, hogy aranybetűkkel legyen a történelemben fel­jegyezve. Dr. Michel Károly: Esterházy Miklós nádor iratai. I. Kormányzattörténeti iratok. Az 1642. évi meghiusult országgyűlés időszaka. (1640 december—1643 március.) Szerkesztette Hajnal István. Esterházy Pál herceg kiadása. Budapest, 1930. 81. XCVIII+640. I. A magyar történetírás számára Esterházy Miklóst nem kell fel­fedezni. Mert amióta Toldy Ferenc és Szalay László úttörő publiká­cióikkal fölhívták rája figyelmét, azóta egy pillanatra sem tévesztette szem elől a nagy nádor alakját. Addig azonban mindmáig nem jutott el, hogy hatalmas egyéniségéhez és egy egész emberöltő történetét átfogó munkásságához méltó életrajzzal áldozott volna emlékének. Mint annyi más kérdésben, ebben is serényebbnek mutatta magát a nyers­anyag gyűjtésében, mint a felhalmozott adatok művészi formába öntésé­ben. Ez az oka annak, hogy Esterházy alakja nagy kortársaihoz, Páz­mány Péterhez és Bethlen Gáborhoz vagy akár csak I. Rákóczi György­höz képest meglehetősen háttérbe szorul, önfeláldozó munkájának és heroikus erőfeszítéseinek emléke sokkal kevésbbé él a köztudatban, mint szerencsésebb, mert történetileg jobban ismert vetélytársaié. Az átlagos műveltségű ember jóformán csak nevét viszi magával a közép­iskolából. Pedig kortársai közt alig találunk még egyet, aki nálánál közvetlenebb és bensőségesebb kapcsolatban állott volna a nemzeti élet hullámverésével. Gigászi erőfeszítéseiben egy impulzív egyéniség vulka­nikus érvényesülési vágyán túl egy földre sújtott nemzet élniakarása lángol. Pihenést nem ismerő révedezései, tervezgetései és lázas tennivágyása az egész XVII. századi tépett, ezer sebtől vérző és ezer ellentéttől baráz­dált magyarság életének tragikus mélységeibe, a magyar balvégzet leg­bensőbb lényegébe nyitnak bepillantást. Bízvást mondhatjuk, hogy korá­nak, a harmincéves háború vérző és szenvedő időszakának minden magyar felmozdulása, vágya és jobb jövőt sóvárgása az ő gazdag és

Next