Katolikus Szemle 47. (1933)

8. szám - Könyvismertetések és birálatok - Záborszky István: Tóth Kálmán: Krisztus-király oltáráldozata a hívő lélek tükrében

208. 1. «Schwarzenberg két év alatt 200.000 hívőnek osztotta ki a bérmálás szentségét». Bizonyára sajtóhiba 20.000 h. 210. I. Fejér György főigazgató soha nem volt jezsuita. Ellenben jezsuiták voltak Novák kivételével összes elődei: Hirsch, Rausch, Paint­ner és Hübler. A mű kiállítása ízléses, 8 szöveg­ és 19 önálló kép díszíti. Szerzője új érdemet szerzett arra, hogy egyházmegyéje szívébe írja nevét. Dr. Défin Gyula. Dr. Tóth Kálmán: Krisztus­ király oltáráldozata a hívő lélek tükrében. Esztergom, 1932. 8° 348 lap. Ára a szerzőnél rendelve 5.50, bolti ára 6.50­0. A liturgikus mozgalom az utolsó évtized alatt erősen felmenő irány­zatot mutat. A janzenizmus rigorizmusa, valamint a febronianizmus és jozefiniz­mus liberalizmusa, bár önmagukban teljesen ellenkező gondolkodás szüle­ményei, abban a törekvésben megegyeznek, hogy a szentmise jelentőségét aláértékeljék és mindegyik más szempontból oda hatott, hogy a hívek az egyházi szertartásokban többnyire léleknélküli formaságot lássanak. Az Egy­ház liturgikus ténykedéseivel és imádságaival szemben előnyt biztosítottak a magánájtatosságnak, sőt gyakran még a liturgikus szertartásokon való résztvevés megszentelési módját is oda módosították, hogy az az Egyház ténykedésétől független magánájtatosság képét mutatta. Még ma sem ritka a tünet, hogy valaki a szentmisehallgatást akkor gondolja áhítatos­nak, ha a szentmisét mondó paptól függetlenül, imakönyvébe belemerülve, a szentmisével össze nem függő ájtatossági gyakorlatot végez. Ennek a felfogásnak messzemenő elméleti és gyakorlati következ­ményei voltak. Elméletileg a vallásbölcseleti téren kitermelte a Schelling­féle ú. n. szentjánosi vallásnak és a teozófiai világnézetnek rendszerét, amelyek intézményesen kizárnak minden közvetítőt Isten és ember között, tehát a hierarchikus kultuszt is, a gyakorlati téren pedig részint a szent­mise szellemétől való eltávolodásra, részint annak elhanyagolására vezettek. X. Pius felhívta a katholikus világ figyelmét a szentmise elhanyago­lásából származó veszélyekre és rámutatott a negatívum mellett a pozi­tívumra is : a szentmise lelki kincseinek kiaknázására, amelyet Krisztus­nak, az örök Főpapnak a szentmisében véghezvitt misztikus áldozatával való lelki egybekapcsolódásban jelölt meg. Az ő irányítását kezdték lassan­kint a részletekben kidolgozni azáltal, hogy a híveknek a liturgikus imák lefordításával és magyarázatával alkalmat adtak azok szellemébe való mélyebb behatolásra, így láttak napvilágot kezdetben a vasár- és ünnep­napok miseszövegeinek fordításai, amit betetőzött a teljes misekönyv latin-magyar kiadása. A miseszöveg-fordítások és az azokhoz hozzáfűzött liturgikus magyar

Next