Katolikus Szemle 49. (1935)
10. szám - Tanulmány - Tower Vilmos: Az igazság a várnai csata körül
közül a dandárok kiállítására és a személyes megjelenésre — ismétlem, az összes rendek közül — csak három püspök vállalkozott (Rozgonyi Simon egri, János nagyváradi és Szekcsei Herczeg Ráfael bosnyák püspök). A többi, valamint az egész nemesség kivonta magát mind a megjelenés kötelezettsége, mind a dandár teher alól. A jellemtelen Brankovics György nemcsak megtagadta a segéddandárok kiállítását, amire, mint a korona hűbérese kötelezve volt, hanem Muradot már korábban értesítette a béke felbontásáról s arra törekedett, hogy Castriota Györgynek a magyar hadsereggel való egyesülését megakadályozza. Hát még a többi! «A pénz, — írja Teleki — az emberi gyarlóság e nagy kísérteje, ezúttal is csodát művelt a génuai s velencei kapitányoknál. Marad minden fő után egy aranyat fizetvén, a kapitányok amaz ürügy alatt, hogy élelmük elfogyott és hajóik a nagy szelek miatt veszélynek vannak kitéve, állásukat elhagyják, sőt alattomosan még hajókat is kölcsönöznek (az ellenségnek), amelyeken Murád egy éjjel 40.000 fegyverest szállított át. így határozta el (kiált fel a Hunyadiak korának írója) az olasz gályakapitányok pénzszomja (tehát nem a szegedi «esküszegés») a török birodalom és szomszédai, sőt egész Európa sorsát egy éjjel több századra.))2 Fessler írja : «Murad a Caraminában kivívott győzelmek után a génuai hajókon véghez vitt csel, megvesztegetés és árulás által 40.000 emberrel a gallipoli tengerszoroson átkelt.»3 Hasonló vesztegetésről ír Dlugoss, Katona,4 Szalay, és sok más. Magában a csatában a saját embereink, a saját véreink, Hunyadinak magyar ellenségei, megirigyelvén az ő szakadatlan győzelmeit és diadalait, rábeszélik a királyt, hogy a vajda terveit keresztezve induljon a harcba. Inkább a haza vesszen, csak Hunyadi ne győzzön. Maga a király az őt saját élete veszélyeztetésével megmenteni akaró Hunyadi bölcs szavát megveti és inkább a személyes halált választja, mintsem a maga megmentésével egyúttal a sereg megszabadulását. Az irigyek terve fájdalmasan lepi meg Hunyadit, mikor látja, hogy a harc most már akarata és kérése ellen történik.Z íme látjuk, hogy a saját véreink megtagadják a legelső és legfőbb hazafias kötelességet, sem katonát nem állítanak, sem harcba nem vonulnak, a harcban nem a haza megmentése, hanem a dicső és önzetlen Hunyadi elgáncsolása a fő cél; látjuk, hogy akadnak árulók, katonatisztek, akiket megvesztegetnek s akik az ellenséget támogatják. És mindezeket a hazafiatlan alakokat bizonyos «történetírók» nem gáncsolják, bűnüket nem domborítják ki, legfeljebb mint magától értődő dolgokat hideg tárgyilagosság 1 Vaszary : i. m. 19. * Teleki: i. m. I. 24. és 423. * Fessler : i. m. IV. 608. 4 Katona : i. m. XIII. 344. 1 Szalay : i. m. III. 67—68. * Vaszary : i. m. 66. 7 Vaszary : i. m. 67.