Katolikus Szemle 52. (1938)

6. szám - Tanulmányok - Egyed István: Politikai nemzet és népi nemzet

politikai nemzet és népi nemzet Írta: Egyed István P­OLITIKAI NEMZET és népi nemzet a nemzetfogalom két külön hajtása ; az első inkább a területi, jogi és politikai kapcsolatokra, az utóbbi inkább a faji és nyelvi összetartozásra van alapítva. A két foga­lom egyúttal két különböző programm, két ütköző irányzat. Melyiket kövessük? Azt a meghatározást-e, amely a világháború előtt Magyar­ország népeit szerves egységbe tudta összefogni, de amely most szűkké vált nekünk és amelyet könnyen sajátíthatnak ki a saját javukra az utód­államok ; vagy azt a meghatározást-e, amely a magyar faj és nyelv ereje alapján követeli az elszakított véreink visszacsatolását, de feladja a terü­leti integritás gondolatát? Nehéz válaszút ! Úgy hiszem, hogy soha szavakkal jobban vissza nem éltek, mint a nép, nemzet és nemzetiség kifejezésekkel. Önkényesen alakították e kifejezé­sek tartalmát. Mielőtt tehát a fölvetett kérdésre választ adhatnánk, tisz­táznunk kell a fogalmakat, hogy azok megtisztuljanak a napi politika sallangjaitól és megmutathassák az igazság útját. A magyar állam a különféle népek békés együttélésére egész a mult századig a legtágabb keretekben biztosított lehetőséget. Első királyunk hagyta utódainak programmal azt a figyelmeztetést, hogy bánjanak jól az idegenekkel, mert az egynyelvű ország gyönge és törékeny.­ Az állam hivatalos nyelve és a kultúra is a latin volt. Galeotti írja Mátyás király idejében, hogy amíg más nemzetek latinul és saját nyelvükön írnak, a magyarok csak latinul.­ Az osztrák Gustermann 1816-ban német nyelven közzétett magyar közjogában rosszindulatúlag egyenest úgy állítja be, hogy Magyarországot épp oly joggal lehetne Tót-, Kún- vagy Német­országnak nevezni, hisz a magyarok (t. i. a Magyar nevű törzsből szár­mazók) a honfoglalóknak csak nyolcadát tették és a magyarok Magyar­ország és Erdély lakosságának az ő idejében is csak negyedét képezik.­ Ebben a korszakban a nemzet, nép és ország kifejezés között nem volt különbség. A lakosság tagjai csak jogállás szempontjából tértek el egymástól, a nemzetiségi különbséghez jogi következmények nem fűződ­tek ; a szent korona-tan olyan politikai keretet adott, amely a dunavölgyi népek békés együttélését századokra biztosította. Werbőczy Hármasköny­vében magyarázza a nép és köznép, populus és piebs közti különbséget; az előbbi tágabb értelemben az egész nemzet, szűkebb értelemben csak a nemesek, a köznép pedig a nem-nemesek összessége. Rosenmann Magyar­ország közjoga című, 1791-ben írt munkájában tárgyalja, hogy az ország lakosai vagy bennszülöttek vagy idegenek, utóbbiak megint vagy meg­kapták a magyar polgárjogot (indigenátust), vagy nem , úgy a bennszül­ t Intelmek, VI. fejezet 3. §; lásd : Gerőcz Kálmán: A szent korona tana Szent Istvánnak Szent Imréhez szóló Intelmeiben. 59. és 60. 11. 2 Sándorfy: Törvényalkotásunk hőskora. 282. 1. 3 Anton Wilhelm Gustermann: Ungarisches Staatsrecht. I. Band 190—191. 1. Katolikus Szemle 21

Next