Katolikus Szemle 52. (1938)
6. szám - Tanulmányok - Egyed István: Politikai nemzet és népi nemzet
lettek, mint az indigenok háromféle nemzetiségűek : magyarok, németek és szlávok. Király és nemesség egy politikai testet alkot : «Regni Hungáriae corpus politicum); itt tehát már megjelenik a «politikai» kifejezés, mint a nemzet minden tagját összetartó fogalom. A magyar nyelv és ezzel a magyar nemzetiségűek kiváltságos helyzetének biztosítására 1791-től kezdve tesz lépéseket a törvényhozás. Először a magyar nyelv iskolai tanítása, majd a latinnal párhuzamos elfogadása, a Nemzeti Múzeum és a Magyar Tudós Társaság felállítása, végül a magyar nyelvnek a közoktatás, a közigazgatás, bíráskodás és törvényhozás kizárólagos hivatalos nyelvévé tétele ennek a küzdelemnek főbb állomásai. Az 1791., 1792., 1805., 1827., 1830., 1836., 1840. és 1844. években alkotott törvények az eddig nyelvileg közömbös államot nyelvi szempontból fokozatosan magyar nemzeti állammá alakították át. De a magyarság nemzeti feléledésével egyidőben természetesen megindult nemzetiségeink öntudatra ébredése is és az ellentétet a magyar nyelv jogainak biztosítása mind erősebben szította. A MAGYAR NEMZETI ébredésnek a nemzetiségekre való hatása nem kerülte el Széchenyi figyelmét, azért a harmincas évek második felében írott, de csak 1858-ban megjelent munkájában , a Hunniában egyenest a nemzetiségekhez fordul s azoktól kér megértést a magyarság törekvéseihez. Azzal érvel, hogy hazánk nem magyar népeinek megvan a törzsöke a határokon kívül, ott tehát őrködnek sorsuk felett ; a magyarnak nincs rokona sehol a világon. A nemzetiségeknek «igazi hazájuk künn van» és így fennmaradásuk záloga bizonyos ; a magyarság elleni támadással tehát nem létüket védelmezik, hanem meg akarnak semmisíteni egy nemzetet, amely csak ezen a földön virulhat. A magyarság szabadszerkezetű alkotmányával és szabad intézményeivel kellemesebb otthont ad a nem magyar lakosság számára, mint amilyent bármely más zászló jelentene. «Csak mi képezhetjük Magyarországnak azt a középítő pontját, amely körül a nemzetiségek seregelhetnek ; közös érdek tehát a kézfogás. Minden nemzetiség maradjon hű származásához és nyelvéhez és a maga külön sajátságaiban szolgálja a közös hont.(Egyesüljetek tehát, Hunnia minden nemzetei, a magyar géniusz szárnyai alatt !»2 Széchenyinek e megrendítő szózata a nemzetiségekhez egyúttal nagyszabású nemzetiségi programm. Széchenyi munkáiban különben a nép, nemzetiség és nemzet kifejezések ugyanazzal az értelemmel vegyesen vannak használva úgy a magyar, mint a többi népre. A magyarságot ismételten csak népnek nevezi és egyik leghatalmasabb munkája címében «Kelet népének» mondja. Mint összefoglaló elnevezés inkább az ország, haza, hon, Hunnia stb. kifejezések szerepelnek. Ebben a korban a «nemzet» és «nemzetiség» szavak még nem nyertek elkülönített értelmet ; erre talán legjellemzőbb, hogy Récsi Emil- Stephanus Rosenmann: Jus publicum Regni Hungáriáé. 1791. 31. 1. * Fekete-Váradi: Széchenyi tanításai. 255—270. 1.