Katolikus Szemle 52. (1938)

6. szám - Tanulmányok - Egyed István: Politikai nemzet és népi nemzet

lettek, mint az indigenok háromféle nemzetiségűek : magyarok, németek és szlávok. Király és nemesség egy politikai testet alkot : «Regni Hun­gáriae corpus politicum­)­; itt tehát már megjelenik a «politikai» kifeje­zés, mint a nemzet minden tagját összetartó fogalom. A magyar nyelv és ezzel a magyar nemzetiségűek kiváltságos hely­zetének biztosítására 1791-től kezdve tesz lépéseket a törvényhozás. Elő­ször a magyar nyelv iskolai tanítása, majd a latinnal párhuzamos elfo­gadása, a Nemzeti Múzeum és a Magyar Tudós Társaság felállítása, végül a magyar nyelvnek a közoktatás, a közigazgatás, bíráskodás és törvény­hozás kizárólagos hivatalos nyelvévé tétele ennek a küzdelemnek főbb állomásai. Az 1791., 1792., 1805., 1827., 1830., 1836., 1840. és 1844. évek­ben alkotott törvények az eddig nyelvileg közömbös államot nyelvi szem­pontból fokozatosan magyar nemzeti állammá alakították át. De a magyar­ság nemzeti feléledésével egyidőben természetesen megindult nemzetisé­geink öntudatra ébredése is és az ellentétet a magyar nyelv jogainak biztosítása mind erősebben szította. A MAGYAR NEMZETI ébredésnek a nemzetiségekre való hatása nem kerülte el Széchenyi figyelmét, azért a harmincas évek második felé­ben írott, de csak 1858-ban megjelent munkájában , a Hunniá­ba­n egye­nest a nemzetiségekhez fordul s azoktól kér megértést a magyarság törek­véseihez. Azzal érvel, hogy hazánk nem magyar népeinek megvan a tör­zsöke a határokon kívül, ott tehát őrködnek sorsuk felett ; a magyarnak nincs rokona sehol a világon. A nemzetiségeknek «igazi hazájuk künn van» és így fennmaradásuk záloga bizonyos ; a magyarság elleni táma­dással tehát nem létüket védelmezik, hanem meg akarnak semmisíteni egy nemzetet, amely csak ezen a földön virulhat. A magyarság szabad­szerkezetű alkotmányával és szabad intézményeivel kellemesebb otthont ad a nem magyar lakosság számára, mint amilyent bármely más zászló jelentene. «Csak mi képezhetjük Magyarországnak azt a középítő pontját, amely körül­ a nemzetiségek seregelhetnek ; közös érdek tehát a kézfogás. Minden nemzetiség maradjon hű származásához és nyelvéhez és a maga külön sajátságaiban szolgálja a közös hont.­­(Egyesüljetek tehát, Hunnia minden nemzetei, a magyar géniusz szárnyai alatt !»2 Széchenyinek e megrendítő szózata a nemzetiségekhez egyúttal nagyszabású nemzetiségi programm. Széchenyi munkáiban különben a nép, nemzetiség és nemzet kife­jezések ugyanazzal az értelemmel vegyesen vannak használva úgy a magyar, mint a többi népre. A magyarságot ismételten csak népnek nevezi és egyik leghatalmasabb munkája címében «Kelet népének» mondja. Mint össze­foglaló elnevezés inkább az ország, haza, hon, Hunnia stb. kifejezések szerepelnek. Ebben a korban a «nemzet» és «nemzetiség» szavak még nem nyertek elkülönített értelmet ; erre talán legjellemzőbb, hogy Récsi Emil-­ ­ Stephanus Rosenmann: Jus publicum Regni Hungáriáé. 1791. 31. 1. * Fekete-Váradi: Széchenyi tanításai. 255—270. 1.

Next