Katolikus Szemle 52. (1938)

6. szám - Tanulmányok - Egyed István: Politikai nemzet és népi nemzet

ban foglalná, az Eötvös szerint kétséget nem szenved. De szintúgy bizo­nyos szerinte, hogy az ily viszonyok az államokat még inkább elidegeníte­nék egymástól, teljes elzárkózás és soha nem szűnő harc lenne, minthogy az erősebb államok közt alig lenne érintkezési pont. Eötvös bámulatos bölcseséggel és előrelátással megírt nemzetiségi tanát sokan támadták ; a magyarság akkori elnyomott helyzetére tekin­tettel szűknek tartották a nemzetiségi jogosultságnak általa elismert tar­talmát. Eötvös tana a kritikusok szerint a népeket megsemmisülésbe viszi, lehetetlenné teszi államok keletkezését ; felhívták a figyelmet arra, hogy nem minden nemzeti törekvés azonos és hogy a tartományi önálló­ság a magyarságnak nem elég.­ Eötvös elgondolása mégis alapja lett az első magyar nemzetiségi törvénynek. A nemzetfogalom világos jogi meghatározása Deák Ferenc jogászi elméjének maradt fenntartva. Deák — aki már korábban síkra szállt a nemzetiségek érdekében — nem tartotta kielégítőnek a nemzetiségi tör­vényjavaslatnak Eötvös által készített szövegét, új szöveget készített s ez került be az 1868: XLIV. törvénycikkbe. E törvénycikk bevezető szavai : «Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nem­zetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja , minthogy továbbá ezen egyenjogúság egyedül az országban hivatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve, és csak annyiban eshetik külön szabályok alá, amennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetősége s az igazság pontos kiszolgáltatása szük­ségessé teszik ; a honpolgárok teljes egyenjogúsága minden egyéb viszonyokat ille­tőleg épségben maradván, a különféle nyelvek hivatalos használatára nézve a következő szabályok fognak zsinórmértékül szolgálni :» Ugyancsak Deáknak lehet tulajdonítani az 1868 : XXX. törvénycikk szerzőségét, amely törvénycikk 59. §-a Horvát-Szlavonországokat külön territóriummal bíró politikai nemzetnek ismeri el. Az 1868 : XXX. és XLIV. törvénycikkben a törvényhozás hivatalo­san állást foglalt a «nemzet» kifejezés politikai értelmű meghatározása mellett. Hogy ezt a hivatalos nemzetfogalmat a nemzet kifejezésnek a különben elterjedt népi értelmezésével ne lehessen összetéveszteni, a köz­életben általában szokássá vált a nopolitikai nemzeti kifejezés. Abban van igaza Conchá­nak, hogy ez a kifejezés pleonazmus, mert a politikai létre nem emelkedett nép nem nemzet,­ minthogy azonban általános szokás a nemzet kifejezést más értelemben is használni (mikor például annak nyel­véről, irodalmáról, művészetéről stb. beszélünk), a politikai nemzet ki­fejezés félreértéseket mégis eloszlathat. Concha különböztette meg legvilágosabban a nép, a nemzet és nem­zetiség fogalmát. Szerinte a nép az embernek sajátos megjelenése benső kapcsokkal összefűzött egyéncsoportokban, mely sajátságoknak öntudatos . Kemény Gábor báró: A nemzetek fejlődéséről. 1856 . és Mocsáry Lajos: Nemzetiség. 1858. 2 Concha Győző: Politika. I. kötet, 2. kiadás, 1907. 72—74. II.

Next