Katolikus Szemle 52. (1938)
6. szám - Tanulmányok - Egyed István: Politikai nemzet és népi nemzet
ban foglalná, az Eötvös szerint kétséget nem szenved. De szintúgy bizonyos szerinte, hogy az ily viszonyok az államokat még inkább elidegenítenék egymástól, teljes elzárkózás és soha nem szűnő harc lenne, minthogy az erősebb államok közt alig lenne érintkezési pont. Eötvös bámulatos bölcseséggel és előrelátással megírt nemzetiségi tanát sokan támadták ; a magyarság akkori elnyomott helyzetére tekintettel szűknek tartották a nemzetiségi jogosultságnak általa elismert tartalmát. Eötvös tana a kritikusok szerint a népeket megsemmisülésbe viszi, lehetetlenné teszi államok keletkezését ; felhívták a figyelmet arra, hogy nem minden nemzeti törekvés azonos és hogy a tartományi önállóság a magyarságnak nem elég. Eötvös elgondolása mégis alapja lett az első magyar nemzetiségi törvénynek. A nemzetfogalom világos jogi meghatározása Deák Ferenc jogászi elméjének maradt fenntartva. Deák — aki már korábban síkra szállt a nemzetiségek érdekében — nem tartotta kielégítőnek a nemzetiségi törvényjavaslatnak Eötvös által készített szövegét, új szöveget készített s ez került be az 1868: XLIV. törvénycikkbe. E törvénycikk bevezető szavai : «Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja , minthogy továbbá ezen egyenjogúság egyedül az országban hivatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve, és csak annyiban eshetik külön szabályok alá, amennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetősége s az igazság pontos kiszolgáltatása szükségessé teszik ; a honpolgárok teljes egyenjogúsága minden egyéb viszonyokat illetőleg épségben maradván, a különféle nyelvek hivatalos használatára nézve a következő szabályok fognak zsinórmértékül szolgálni :» Ugyancsak Deáknak lehet tulajdonítani az 1868 : XXX. törvénycikk szerzőségét, amely törvénycikk 59. §-a Horvát-Szlavonországokat külön territóriummal bíró politikai nemzetnek ismeri el. Az 1868 : XXX. és XLIV. törvénycikkben a törvényhozás hivatalosan állást foglalt a «nemzet» kifejezés politikai értelmű meghatározása mellett. Hogy ezt a hivatalos nemzetfogalmat a nemzet kifejezésnek a különben elterjedt népi értelmezésével ne lehessen összetéveszteni, a közéletben általában szokássá vált a nopolitikai nemzeti kifejezés. Abban van igaza Conchának, hogy ez a kifejezés pleonazmus, mert a politikai létre nem emelkedett nép nem nemzet, minthogy azonban általános szokás a nemzet kifejezést más értelemben is használni (mikor például annak nyelvéről, irodalmáról, művészetéről stb. beszélünk), a politikai nemzet kifejezés félreértéseket mégis eloszlathat. Concha különböztette meg legvilágosabban a nép, a nemzet és nemzetiség fogalmát. Szerinte a nép az embernek sajátos megjelenése benső kapcsokkal összefűzött egyéncsoportokban, mely sajátságoknak öntudatos . Kemény Gábor báró: A nemzetek fejlődéséről. 1856 . és Mocsáry Lajos: Nemzetiség. 1858. 2 Concha Győző: Politika. I. kötet, 2. kiadás, 1907. 72—74. II.