Katolikus Szemle 54. (1940)
1. szám - Szemlék - Szira Béla: Színház
Kihangsúlyozottan állapítjuk meg ezt, mint zárótételt Bartucz rengeteg, helyenkint már-már aprólékosságba el-elmerülő adatai közül. Gondosan kiállított és szép képekkel díszített munkája a Hungarologia-sorozat egyik legtanulságosabb kötete. A magyar művelt közönség számára készült a mai zavaros és sok mindenben feje tetejére állított világban. Kár, hogy ismételten jelentkező ismétlődő gondolatvezetése s nem egy helyen személyes jellegű visszaemlékezései következtében, amelyek nem ilyen munkába valók, a magyar embertani irodalomnak már nem jutott hely. Kari János SZÍNHÁZ Születésének háromszázadik évfordulóján — szellemi életünk magasrendűségének bizonyságaképpen — az Andromache pompázó és gondos előadásával hódolt a Nemzeti Színház a nagy Racine emléke előtt. Racine Jean egykor a Napkirály udvarának szellemcsillagai között ragyogott, Corneille és Moliére kortársa, sőt erős versenytársa volt. Papi neveltségű lelkét, melyet a janzenizmus kegyelmi kétségei gyötröttek szenvedővé és érzékennyé, csakhamar magasba lendítette — ösztönös élettapasztalatainak megnyilatkozását keresve — az új klasszicizmus drámaírói kedve. Ezt az irányt a latin-görög műveltségben gyönyörködés erős képzelőereje s a finom francia szellem ókori tragédiákon csiszolt formakeresése, az alkotásvágy költői mértéktartása jellemzi. A félreértett aristotelesi hármas egység éppen nem zavarta Racine selyemruhás, parókás «görög» hőseinek udvari finomságú, kimért mozgását: időtlenül viaskodtak ezek bűntudatuk fojtogató szörnyetegeivel, a hely sem volt fontos dobbanó lábuk alatt, s csak egy cselekmény érdekelte őket, a gyűlöletig izzó, féltékeny szerelem. Minden korban változatlan emberi érzés és emberfeletti szenvedély ez. Racine ennek a bonyolult érzésnek csodálatos jellemzésével múlta felül Corneillet. Corneille római hősei bámulatba ejtenek akarati harcukkal, kötelességérzetük diadalmaskodik szenvedélyükön, lemondásukkal jóra fordítják sorsukat — ezek a fölényes értelem drámái; Racine görög hősnőit viszont — mert ő ezekben remekel — féktelen érzelmük szinte odasodorja az örvény szélére, nem tágítanak, nem mondanak le «boldogságukról» s ezért el kell bukniok — egy újabb tragikai hatásnak, az erkölcsi szenvedés tisztító erejének példáivá válván. Ez már a mélyebb irány, az érzelmi drámaírás megható hangulataihoz vezet. Egyszerű cselekmény kell hozzá, hogy az elemzés mély lehessen. Szinte elég egy tömör ötödik felvonás. A hősi nagyságot biztosítja az ókor fénye, a «felséges szomorúságot) a szenvedély bús féktelensége, az erkölcsi egyensúlyt és mértéket az írói ízlés. Orestes, Agamemnon fia szeresse Hermionét, az azonban Achilles fiáért, a Tróját feldúló Pyrrhusért rajongjon, aki viszont a férje emlékének és féltett kisfiának élő Andromache jószaváért esdjen hiába. Micsoda fenséges bonyodalom, forgatagos, vad féltékenység kerekedik ebből : szívek és szavak csatája, belső dráma, villámló bosszúállás és könyzáporos bűntudat. A színészek remekelhetnek Kállay Miklós könnyen hullámzó s mégis költőien gazdag nyelvű fordításának csengő rímeiben, a lelki kitárulások felszárnyaló lebegésében, oly mélységek fölé, ahol az értelmin túl már az érzelmi sejtés ködein úszik a játék, maguk a hősök és hősnők sem tudják, hogyan kerülnek vissza a valóságba. Hermione megöleti Pyrrhust, de maga is öngyilkos lesz, amikor Orestes beleőrül bűntudatába. Élmény az egész előadás, kitűnő a színészi játék, ügyes a rendezés. A tisztító szánalmat Racine bohózata, az ítélkezési dühben szenvedő bíró szatirikus rajza állítja helyre a nézőben A Pereskedők pergőszavú kergetőzés, kitűnő figurákkal, jellemzi a kort s az akkori francia életet. Mulatságos semmiség, de van íze. Három felvonáson át bizonytalankodik Kállay Miklós, mit is írjon a néhai jó Gvadányi József Rontó Páljából : népmesét János vitéz-módra, vad parasztdrámát a mindenkibe belekötő fenegyerekről vagy rejtelmes, szellemalakokkal megtűzdelt misztérium-utánzatot? A sok próbálkozásnak, az anyag óvatos megválogatásának az a vége, hogy epikus verselésű ifjúsági mesejáték kerül ki belőle, szép Jaschik Álmos díszletekkel és álmos szerkesztéssel. Félt a hetvenkedő, kalandos huszárgyerek csinyjeitől s elnyeste a legjavát : a zsidó meglopását, a koldussal való lelketlenséget, a poroszokhoz átállás szégyenét, a kegyelmet kérő gyermekek karát, de legfőképpen gróf Benyovszky Móric kalandos jellemét és barátságát az egri parasztlegényhez. Az (álmélkodásra méltó történeti) helyett így szelíd szerelmi huzavonát kapunk gyermeki szíveknek való látványos-