Katolikus Szemle 9. (1957, Róma)
1. szám - Hegyi Márton: Túl a kommunizmuson
melés, hanem az értékesítés vonalán érvényesüljön, így a mi ifjú forradalmárunk. Ugyanezek a követelmények jelentek meg többféle változatban a diákság forradalom előtt alakított új szervezetének a MEFESZ-nek, továbbá a Magyar Írók Szövetségének és a különböző megyei és munkástanácsoknak októberi programjában. Az idegen hatalom és az államkapitalizmus kizsákmányoló gazdasági politikájával szemben erélyesen követelik a szocillis igazságosság érvényesülését a társadalom minden rétegében. A forradalmi nemzedék azonban nem elégszik meg a bajok felszíni kezelésével. A szociális igazságosság valójában nem érvényesülhet, ha nem biztosítja az emberi szabadságjogok teljes elismerése. Követelik tehát a népi demokrácia jogtipró pártdiktatúrájának és rendőrterrorjának megszűnését. A magyar nép jogállamban akar élni, ahol érvényben vannak a politikai szabadságjogok: az élő és a nyomtatott szó szabadsága, a szabad gyülekezés joga s mindennek gyümölcseként az általános, egyenlő, titkos választójog. A politikai szabadság gyökere azonban a lelkiismereti szabadság: ennek teljes elismerése minden jogállam alapelve. Aki nem vét a természetes erkölcsi elvekre (és nem a pártideológiára) épülő, törvényes közrend ellen, szabadon követhesse fölfogását és szabadon társulhasson hasonló gondolkodásúakkal. Véget kell vetni a marxista kasztrendszernek, amely az anyagi és művelődési javakat a kommunista párt kiváltságosainak tartja fenn. A művelődés joga pártállástól függetlenül minden emberé. A materialista istentagadásnak — amely különben már a modern tudományos gondolkodás előtt is hitelét vesztette — semmiféle előjoga sem lehet a nép szellemi életében. Biztosítani kell a vallásnak és az egyház tevékenységének teljes szabadságát. Ahol a szabadságjogokat megnyirbálják, ott az ember személyi méltóságán esik csorba, de egyúttal lehetetlenné válik a társadalom védekezése a zsarnokság bármiféle megnyilvánulása ellen, akár valamely politikai párt vagy társadalmi osztály, akár valamely érdekcsoport vagy ideológia akarná ráerőltetni uralmát az emberre. Az ember személyi szabadságának hangsúlyozását természetesen nem szabad valami felelőtlen individualista liberalizmus szellemében értelmezni. Az ember közösségi lény, s ha személyi mivoltából fakadnak is sajátos jogok, ezek nem lehetnek soha a közösségszolgálat egyaránt alapvető emberi kötelességének rovására. A forradalmi nemzedék a szabadság-eszme és a közösségi gondolat vonalán is tovább megy s azt akarja, hogy ezek az elvek ne csak az emberek egymásközti viszonyában, hanem a népek életében is érvényesüljenek. Amint egészséges társadalomban nem tűrhető, hogy akár a nagytőke, akár a párt vagy az állam zsarnokoskodjék az egyéni emberen, éppúgy tűrhetetlen, hogy valamely gazdagabb, technikailag fejlettebb vagy erősebb hadsereggel bíró állam rendelkezzék gyengébb államok felett. A népeknek is természetes joguk van a szabadsághoz! Ezért akarta a magyar nép lerázni magáról a csatlós állam megalázó rabláncait s követelte egy szívvel-lélekkel semlegességének kimondását. De mi sem áll messzebb ettől a nemzeti szabadságért lelkesedő hazafiságtól, mint a soviniszta nacionalizmus. Ám a marxista nemzetköziség szürke embertömegében sem akarja elveszteni magyarságát, s éppen ezért vallja a szabad népek szolidáris összefogásának elvét. Minden nép rendezze be különleges adottságai szerint politikai és gazdasági életét, de a béke és a haladás általános emberi ügyének szolgálatában tudja alárendelni magát a közös érdeknek s ossza meg a többi néppel gazdasági és kulturális javait. A magyar forradalmárok ebben a szellemben lelkes hívei az egységes Európának. Ha és E három ragyogó eszme: az emberi szabadság, a szociális igazságosság és a népek szolidaritásának eszméje a kommunizmuson túljutott magyar forradalmárok nagyszerű látomása az emberiség jövőjéről. A bolsevisták uralmára jutásának idei negyvenedik évfordulójára, amelyet a koegzisztencia szemfényvesztő ünnepévé akartak varázsolni a Kremlben, szabadsághőseink nem adhattak szebb ajándékott az emberiségnek, mint e három eszme fölragyogtatását a megtévesztő propaganda és kegyetlen terror sötét világában. Vérbe fojtva is dicsőséges tanúság ez arról, hogy a kommunizmus napja leáldozóban van. HEGYI MÁRTON