Katolikus Szemle 9. (1957, Róma)

4. szám - Versek a Füveskertből

többsége, valamint Elekes Attila, Lökkös Antal és Sulyok Vince finom írásai mögött ugyan­csak erős és eredeti tehetségeket sejtünk, de bizton reméljük, hogy a Füveskertben csak egy-két verssel képviselt Csanád László, Nagy György, Szalkay István és Vitéz György nevé­vel is még gyakran fogunk találkozni. A kötetben szereplő nevekkel nem merül ki a kommunizmus által «föld alatti» életre kényszerített íróink sora. Az elhunytak és ott­honrekedtek munkái csak részben álltak a Füveskert szerkesztőinek rendelkezésére és csak elvétve kerülnek folytatólag napvilágra. Számuk mégis egyre nő s új meg új örvende­tes meglepetésekkel szolgál, így történhetett meg, hogy a Füveskert alapján készült s alig pár héttel később megjelent német nyelvű an­tológia (Im Frührot - Gedichte der Ungarn, München, Carl Hanser Verlag) jeles fordítói, mint Bergengruen, Britting, Günter Eich, Jün­ger, Gertrud von le Fort, Podewils és mások — egytől-egyig a modern német líra büszkesé­gei — már olyan versek között is válogathat­tak, amelyek a Füveskertből még hiányoznak. Mire a német írók ünnepélyes tiszteletadását, a legújabb magyar líra felé a közel­jövőben egy olasz nyelvű kiadás fogja követni, bizonyá­ra még szélesebb és előkelőbb seregszemlében vonulhatnak föl « Európa legtöbbet szenvedett népének» ifjú énekesei. VÁRADY IMRE kocsis (2)ábor /Q harcba induló cDávid éneke Parittyámban a kő az Úr neve... Előttem szürke, sok­ páncélú rémség, Mögöttem árnyék-hadsereg, Fölöttem orkán, fergeteg, És öngyilkos kísértés! De parittyámban kő az Úr neve! Számon győzni bíró, büszke énekű Barát, Az ellenség hogy nevet, Hahó! De mégis én megyek! És semmitől se félek! ·Ismeretlen ül­es A part alatt zizegve, Cirógat, véd a nád. Hiába várt az este, Hugód, s szegény anyád. Keskeny vércsik szalad, Arcod kettészelő. Úgy fekszel itt hanyatt, Mint kidőlt mesgyekő. Te vagy a kő, határ, Ma eddig tart a múlt. A rettentő halál Itt felmagasztosult! Hisz parittyámban kő az Úr neve! Legkedvesebb juhom megöltem érte, Bőréből készült szíj-remek, Forgó parittya-fergeteg, Suhanj! Az Úr igérte, Hogy parittyámban kő az Ő neve... Már nem nevetsz ijesztés durva szobra. Fölöttem fények erdeje, S kezemből sújt az Úr neve Páncélos homlokodra! Október huszonhárom, Utcára ment a nép, Hogy zengő szava szálljon, S kitárja bús szivét. Szived szép igazsága Volt minden fegyvered. S a páncélosok száza Dübörgött ellened. Ma parti nád közt fekszel, A puha fű benő. Két világ közé vert jel, Hazám, új mesgyekő.

Next