Katolikus Szemle 9. (1957, Róma)
2. szám - Feketekuthy László: Két magyar forradalom
1848 - 1956 KÉT MAGYAR FORRADALOM Tanulmányom kísérlet az 1956 októberi magyar forradalom és szabadságharc történelmi kiértékelésére. Hangsúlyoznom kell a kiértékelés kísérleti jellegét, mert maradandóbb értékű ítéletalkotásra még nem érett meg az idő, nincs meg a történelmi távlat. A véglegesség igényével jelentkező véleményt azért sem mernék mondani, mert még az sem biztos, hogy a forradalom végetért. A múltban általában úgy számítottak a történetírók, hogy egy forradalom a harcok befejezésével, a forradalmi erők katonai győzelmével vagy vereségével ér véget. A magyar nép azonban olyan forradalmi eszközöket talált és alkalmazott, amelyek a forradalmi korszakot meghosszabbították, a harcok befejezése utáni időre továbbvitték. Sőt a forradalom némely legjellegzetesebb vonása, például a munkásosztály szerepe, igazi jelentőségében csak ebben a későbbi forradalmi időszakban lett nyilvánvalóvá. Ma még nem tudhatjuk, hogy a történelem milyen időbeli határt szab majd a magyar forradalomnak, azt sem tudjuk tehát, hogy a nap, amelyen tanulmányom megjelenik, még a forradalmi vagy már a forradalom utáni korhoz tartozik-e. Épp ezért a forradalom kiértékeléséhez csak a legnagyobb óvatossággal foghatunk hozzá. Magam részéről nem vállalkoztam többre, mint hogy papírra vessem azokat az első gondolatokat, amelyek bennem a magyar forradalom kapcsán felmerültek. Tanulmányomban azt a módszert követem, hogy összehasonlítom az 1956-os és az 1848-as forradalmat. Megvizsgálom, mi bennük a közös, mi bennük a különlegesen magyar és mi bennük az eltérő vonás. I. 1. Az 1956-os és 1848-as forradalom első közös jellemvonása, hogy mindkettő nemzeti forradalom volt és nem osztályforradalom. 1848 és 1956 nemzeti forradalom volt, mindkettőben a nemzet minden társadalmi rétege, vagy ha úgy akarjuk, valamennyi osztálya részt vett. Nem minden társadalmi osztálynak volt ugyanaz a szerepe, de valamilyen forradalmi feladatot mindegyik vállalt. Például a Kádár-rendszer állításával ellentétben a parasztság is teljesértékű részt vállalt az 1956-os forradalomban. Feladata azonban nem a fegyveres harc volt, hanem a harcoló, majd sztrájkoló városi lakosság élelmiszerellátásának biztosítása, továbbá a rendszer vidéki hatalmi apparátusának megbénítása. Mindkét feladatot a parasztság kitűnően el is látta. Nem beszélve arról, hogy a parasztság saját hatalmi eszközeivel lerázta magáról a kommunista agrárpolitika szinte valamennyi megkötöttségét pl. szétrobbantotta a kolhozrendszert. Visszatérve alaptételemre, 1848-ban és 1956-ban nem ellenséges társadalmi osztályok állottak egymással szemben, hanem valamennyi társadalmi osztály egységesen és együttesen, azaz a teljes nemzet kelt fel a hatalmat gyakorló kormányklikk ellen. A forradalmat nem egy társadalmi osztály indította a másik osztály ellen azzal a céllal, hogy attól elragadja a gazdasági és ezáltal a politikai hatalmat, hanem az egységbe forrt nemzet lázadt fel a zsarnoki kormány ellen, hogy visszaszerezze elveszett szabadságát. A harc nem osztálykiváltságok eltörléséért vagy osztálykiváltságok szerzéséért folyt. A forradalom célkitűzései osztályfelettiek, nemzetiek voltak, osztálykülönbség nélkül valamennyi ember szabadságát követelték. 2. 1848 és 1956 további közös és egyúttal jellegzetesen magyar vonása, hogy mindkét forradalmat az úgynevezett uralkodó osztály legjobbjai vezették, 1848-at a nemesség, 1956-ot a munkásság elitje. Ennél szembetűnőbb bizonyítéka e forradalmak nemzeti jellegének nem is lehet. A forradalmat nemcsak, hogy nem az uralkodó