Katolikus Szemle 10. (1958, Róma)
3. szám - ESZMÉK ÉS MŰVEK - Európai magyar írók kongresszusa
is az a lényeg, hogy hazamegyünk-e vagy sem. Inkább az, hogy mindig úgy cselekedjünk, úgy éljünk, mintha biztosak lennénk abban, hogy hazatérünk és, hogy a haza számonkéri tőlünk, mint tettünk, mint cselekedtünk a száműzetés évei alatt. » «A száműzöttnek akkor van igaza, ha betölti azt a hivatást, amit a száműzetés jelent és követel... Van egy nagy kincsünk: a szabadság, amely lehetőségeket ad és kötelez is ugyanakkor. Ebben a szabadságban, önmagunkon keresztül kell kezdeni a jövő építését. Otthon is, a száműzetésben is, utolsó mentsvárunk a család. Ez az egytlen lehetőségünk és biztosítékunk a jövőre. »... « A száműzöttek hisznek. Nincs otthonuk, nincs hazájuk, koldusok, világ országútjára lököttek, és mégis hisznek. Hisznek abban, amit tesznek. Hittek akkor is, amikor elindultak, s hisznek amikor egy-egy állomás pontot tesz az út egy szakaszára és újra kell kezdeni mindent. » Ez a becsületes bizakodás, Kutasi Kovács regényének egyik legnagyobb értéke. TÓTH LÁSZLÓ AZ EURÓPAI MAGYAR ÍRÓK KONGRESSZUSA Az európai magyar írók kongresszusát dr. Déri Béla brüsszeli magyar lelkész, a «Magyar Ház» kiadóvállalat igazgatója rendezte meg Brüsszelben. A kongresszus, amelyen dr. Várady Imre, a bolognai egyetem nyilvános rendes tanára elnökölt, s amelynek háziasszonyi tisztét Kisjókai Erzsébet Hollandiában élő írónő vállalta, augusztus 16-tól augusztus 23-ig tartott. A 16 án este megtartott ismerkedési vacsorán mintegy huszonöt, különféle európai országokban élő, magyar író jelent meg. Aznap este az írókongresszus tagjai testületileg részt vettek a belgiumi magyarok számára a brüsszeli Magyar Házban rendezett Szent István ünnepen, amelyen az ünnepi beszédet Vargha László belgiumi magyar főlelkész tartotta. A beszéd után Tollas Tibor költő saját verseiből szavalt. Augusztus 17-én, vasárnap, az írak kongresszusa részt vett az európai szórvány-magyarság Szent István ünnepén, amelyet a brüsszeli világkiállítás vatikáni pavilonjának auditóriumában tartottak. Az a tény, hogy az első szentkirály emlékünnepének megülésére — a magyar kiállítási pavilontól néhány száz méternyire — a Vatikán adott helyett, világosan kifejezésre juttatta, hogy a keresztény magyar gondolat száműzött a mai Magyarországon. Az az Egyház adott ma otthont a keresztény magyar gondolatnak, amely ezer évvel ezelőtt befogadta a magyarságot a keresztény Európába. A szentmisén megjelent Arriba y Castro tarragoniai bíboros érsek. A szentbeszédet Vargha László, belgiumi magyar főlelkész mondotta, hangsúlyozva, hogy a magyar nép a szovjet hódoltságban is megőrizte az Egyházhoz való hűségét és áldozatok árán is tanúságot tett arról, hogy a szentistváni hagyományok szerint akar élni. A szentmise végén a bíboros érsek intézett francia nyelvű beszédet az ünneplő magyarokhoz. Az írókongresszus 18-án kezdte meg érdemben munkálatait. A kongresszus problematikáját felvázoló megnyitó előadást dr. Várady Imre tartotta meg: «A szabadság igénye a magyar íróval szemben » címen. Hangsúlyozta, hogy - mivel a jelenlegi szovjet hódoltság idején voltaképpen az egész magyarság kisebbségi sorsban él, és nem adhat őszintén kifejezést gondolatainak, érzéseinek és törekvéseinek, az emigrációban, szabad földön élő magyar íróknak jut az a feladat, hogy kifejezésre juttassák a magyarság egészének törekvéseit. Az eszmei célkitűzés után az elnöklő Várady professzor rátért a megvitatandó részletkérdésekre. Első helyen említette annak szükségességét, hogy az emigrációban élő írók művei először magyar nyelven jelenjenek meg és sajnálattal emlékezett meg arról, hogy immár egyre gyakrabban fordul elő az, hogy egyes nagy magyar írók művei - mint például Márai Sándoré is -, első kiadásban, nem magyarul, hanem valamely idegen nyelven jelennek meg. Az elnök megnyitó beszéde után Ádám György németországi magyar főlelkész szólalt föl, azokról az igényekről szólott, amelyeket az emigrációban élő magyar olvasóközönség támaszt a magyar írókkal szemben. Az írókongresszus munkálatainak legérdekesebb része kétségtelenül az írók között kialakult vita volt, amelyen a jelenlévők mindenike több ízben felszólalt. Szó volt a könyvkiadás kérdéséről, a magyar írói utánpótlás problémáiról, egy általános emigrációs magyar könyvszemle kiadásáról, amely tájékoztatást nyújtana az egész világon megjelenő emigráns magyar irodalmi művekről; azután szóba került a magyar olvasóközönség utánpótlásának kérdése, amely szorosan összefügg az emigrációban élő magyarság második generációjának, a magyar gyermekeknek magyarul tudásával, illetve a magyar nyelvtanítás kérdésével, továbbá a magyarságtudomány legelemibb problémáinak ismeretével, ami az idegenben felnövő magyar gyermekeket a magyar kultúrközösség öntudatos tagjaivá teszi. Ez utóbbi cél érdekében kettős irányú munkásság indul meg a közeljövőben. Egyfelől több magyar iskola, magyar elmi, közép és főiskola létesült az emigrációban élő magyar gyermekek és ifjak részére, másfelől pedig, a felnőttek továbbképzésére és magyar öntudatuk ébrentartására, Magyar Szabadegyetem létesül, amely működését minden európai országra ki fogja terjeszteni. Külön érdekessége volt a brüsszeli írókongresszusnak, hogy azon Macartney oxfordi professzor, a londoni rádiónak a háború alatti magyar hírmagyarázója is megjelent és mint vendég, magyar nyelvű előadást látott. A brüsszeli Magyar Házban az írókongresszussal párhuzamosan több irodalmi estet rendeztek, amelyeken a kongresszuson résztvevő írók saját műveikből olvastak föl. A belgiumi magyarság számára rendezett irodalmi esten Szitnyai Zoltán regényíró mondotta a bevezetőt, ami után Lökkös Antal, Sulyok Vincze, Kisjókai Erzsébet és Tollas Tibor verseikből, Cs. Szabó László, Csukássy Lóránt és Somogyi B. Gerő pedig novelláikat olvasták föl. TÓTH LÁSZLÓ