Katolikus Szemle 11. (1959, Róma)
3. szám - ESZMÉK ÉS MŰVEK - Tóth László: Bonis László és Gömöri György versei
rvényén». Költői programját — ennek megfelelően — ebben az egy mondatban foglalja össze: «Legyünk szabadok, térben és időben,» úgy véli, hogy «lejárt mind a tiszta művészet kora, mind a propaganda hámba fogott, ideológia-vontató piszkos művészeté is », és reméli, hogy az eljövendő «okosabb, türelmesebb, tisztuló világban új, tisztuló költészet fog születni, amelynek éppen az lesz a sarkalatos problémája, hogy hogyan lehet az ember igazán szabad térben és időben ». Ebből az idő rontását legyőzni akaró költői hitvalásból önként következik « az egészre való törekvés », a « tökéletesség vágya », a « rendezettebb kozmosz » óhajtása, a « végtelen keresése », a « csúcsra való felmászás » gondolata, amelyek nagy idealista művészi becsvágyra mutatnak. E nagyratörő költői becsvágy aztán — évek múltával — beleütközik a testből s lélekből álló emberi lét szükségszerűen adódó korlátaiba, amelyek fájdalmas reflexiók útján tudatosulnak a költőben. « Megittasul a zenétől », a « tünde nőtől », « arany szavaktól », « gyémánt verssoroktól», de a magát költő-bölcs-pap keverékének tartó szerző, alapjában véve, váteszi lelkületében, tisztán él az istenkeresés, amiről a « Soliloquia » és az « ördögűző fohász» tanúskodnak legmélyebben. A nagyratörő, álmodozó, vagy tépelődő versek szép, üde képei, egyszercsak hirtelen elenyésznek, s a « Csendes Gyilkoson » játékos ritmusa egyszerre hirtelen megszakad, mert «a forradalom parittyája» hazájából a nagyvilágba lódította a költőt. Szava megsúlyosodik, egyéni problémáin eluralkodik a konkrét időszak kínzó, kibírhatatlan valósága, amely ellen szinte még az Istennel is perbeszáll (« Káromló imádság »). A magyarság megújuló tragédiájának az egész nemzetet megrázó iszonyatos ténye, a szubjektív költőnek megadja az egyénfölötti, korális hang erejét, amellyel immár egész nemzete nevében szólhat. (« Aki még hisz, az így könyörög », « Káromló imádság », « Talmi Odysseusok », « Változatok egy ismert témára » stb.). Az az érzésünk, hogy a németre és olaszra lefordított versek valóban Gömöri termésének legreprezentatívebb darabjai, mert ezek azok, amelyekben a költő, a feltartóztathatatlanul rohanó idő egy szomorúan emlékezetes momentumában, a tragikus történelmi pillanat figyelmes tanújának bizonyul. TÓTH LÁSZLÓ Magyar írói kongresszus A brüsszeli « Magyar Ház » kiadóvállalat ez idén szept. 1923-ig Riminiben gyűjtötte össze az európai magyar írók egy csoportját. Várady Imre Professzor, a kongresszus elnöke ismertette a tavalyi kongreszszus célkitűzéseit; ezeknek szolgálatára jelent meg a « Magyar Ház » kiadásában egy Irodalmi Almanach, mely a kongresszuson résztvett 18 író műveiből közöl szemelvényeket, köztük Szitnyai Zoltán és Cs. Szabó László novelláját, Sulyok Vince, Lökkös Antal és Tollas Tibor verseit. A közeljövő feladatát egy tisztán esztétikai szempontokat követő irodalmi folyóirat kiadásában jelölték meg, mely az idősebb generáció művein kívül a fiatalok bemutatkozásának is teret adna. Egy irodalmi sorozat megindítását is tervbe vették, amelynek első kötete az idei kongresszus előadásait és irodalmi anyagát foglalja össze. TÓTH LÁSZLÓ 237