Katolikus Szemle 11. (1959, Róma)

3. szám - ESZMÉK ÉS MŰVEK - Tóth László: A Füveskert olaszul

ba adta ezt az otthon, a Szalézi Mű­vek kiadásában már 1940-ben meg­jelent tartalmas spirituális írásmű­vet. Aki egyszerű, világos és szem­léletes megfogalmazásban akar ol­vasni arról, hogy mit jelent hitünk központi tanítása istengyermeksé­günkről és az isteni életben való részvételünkről — s ki az a keresztény, akinek ne volna rá szüksége az eszméknek és életprogramoknak eb­ben a modern Bábelében! — ne hagy­ja porosodni ezeket a lapokat. Lé­nyeglátásra tanít, ami annyira hiány­zik a mai embernek. Akit minded­dig visszariasztottak a vallási gya­korlat konvenciós formáét, megsejt­heti belőlük a lelki élet szellemi gaz­dagságát; aki pedig maga volt rabja a konvencióknak, visszatalál általuk az éltető forrásokhoz. Ez a könyv valóban Krisztushoz vezeti az em­bert, s ha Krisztushoz vezeti, nem is szigeteli el többi embertársától valami önző üdvösségkeresésben, ha­nem Krisztusban egy lelki közösség, Isten gyermekei közösségének élő tagjává teszi, é­s ez az emberi egy­másratalálás és megbékélés egyet­len igazi útja. BÉKÉS GELLÉRT A Füveskert olaszul Az olasz-magyar irodalmi kapcso­latok legújabb láncszemeként, pár hónappal ezelőtt jelent meg a nagy­múltú Sansoni firenzei kiadóvállalat betűivel, az «Il Melagrano» két­nyelvű kiadványsorozat 217-220-as sorszámú, négyszeres, összevont kö­teteként a Füveskert olasz fordítása, Il gi­irdino erboso (Poeti magiari clandestini) címen, Dr. Várady Imre bolognai egyetemi tanár gondozásá­ban, (Firenze, 1959, pp. 192.) Ugyane sorozat 106-odik kötete­ként, — néhány esztendővel ezelőtt — jelent meg egy József Attila vá­logatás, Umberto Albini fordításá­ban és 1958 júniusában Radnóti Miklós válogatott költeményeinek bi­linguis kiadása, Pálinkás László gon­dozásában. A német és orosz nyelvű kiadások után, Dr. Várady Imre egyetemi ta­nár érdeme az, hogy a Füveskert olaszul is megjelenhetett, még­pe­dig olyan neves olasz költők fordítá­sában, mint Guglielmo Capacchi és Paolo Santarcangeli, akiket Várady professzornak sikerült ez egyálta­lán nem könnyű m­űvészi feladat vállalására és megoldására megnyer­ni, s akiket munkájukban mindvé­gig szakavatott tanácsaival támoga­tott. A Füveskert olasz bilinguis kiadá­sa elé a « földalatti » magyar költők legerőteljesebb egyénisége, Tollas Tibor írt egy íves bevezetőt, amely­ben szól a kommunista elnyomatás alatt szenvedő Magyarország politi­kai foglyokkal teli fogházainak szo­morú életéről, amelyekben a fog­lyok — annak ellenére, hogy el vol­tak tiltva az írástól és olvasástól — világosan megértették, hogy számuk­ra egyetlen lehetőség maradt embe­ri személyiségük lényegének megőr­zésére: a gondolatszabadság és ér­tékes, főleg esztétikai élményt nyúj­tó szellemi kincsük, irodalmi emlék­anyaguk megóvása, átmentése, s ha lehet, gyarapítása. Ennek az egzisztenciális erővel fel­lépő sokrétű szellemi igénynek egyik legj­ellegzetesebb megnyilvánulási formája, s egyben kielégítője egyfe­lől a foglyok emlékezetében megőr­zött versek gyűjtése és valóságos kultusza, másfelől pedig a költészet művelése volt. Amikor pedig a magánzárkás, el­különített foglyok a különféle kény­szermunka-táborokba kerültek, lenn a bányákban, a föld mélyén, ez a « földalatti » titkos fogházirodalom rátalált első közönségére, a rabtár­sakban és a szabad bányászokban, akik felismerték, tisztelték és szeret­ték a foglyokban sorstársaikat, a ná­luknál is többet szenvedő embert, aki mindennek ellenére, még alkotó művész is, magyar költő. Tollas Tibor bevezetőjében végül megemlíti, hogy azok a volt fogoly írók, akik az 1956 évi forradalom kö­vetkeztében kiszabadultak és külföld­re menekültek, lelkiismeretben kö­telességüknek érzik, hogy a maguk és volt fogolytársaik nevében, a sza­bad világ emberei előtt szószólói le­gyenek az elnyomott magyar nép ügyének, és a mélységes emberi szó-

Next