Katolikus Szemle 11. (1959, Róma)
3. szám - ESZMÉK ÉS MŰVEK - Tóth László: A Füveskert olaszul
ba adta ezt az otthon, a Szalézi Művek kiadásában már 1940-ben megjelent tartalmas spirituális írásművet. Aki egyszerű, világos és szemléletes megfogalmazásban akar olvasni arról, hogy mit jelent hitünk központi tanítása istengyermekségünkről és az isteni életben való részvételünkről — s ki az a keresztény, akinek ne volna rá szüksége az eszméknek és életprogramoknak ebben a modern Bábelében! — ne hagyja porosodni ezeket a lapokat. Lényeglátásra tanít, ami annyira hiányzik a mai embernek. Akit mindeddig visszariasztottak a vallási gyakorlat konvenciós formáét, megsejtheti belőlük a lelki élet szellemi gazdagságát; aki pedig maga volt rabja a konvencióknak, visszatalál általuk az éltető forrásokhoz. Ez a könyv valóban Krisztushoz vezeti az embert, s ha Krisztushoz vezeti, nem is szigeteli el többi embertársától valami önző üdvösségkeresésben, hanem Krisztusban egy lelki közösség, Isten gyermekei közösségének élő tagjává teszi, és ez az emberi egymásratalálás és megbékélés egyetlen igazi útja. BÉKÉS GELLÉRT A Füveskert olaszul Az olasz-magyar irodalmi kapcsolatok legújabb láncszemeként, pár hónappal ezelőtt jelent meg a nagymúltú Sansoni firenzei kiadóvállalat betűivel, az «Il Melagrano» kétnyelvű kiadványsorozat 217-220-as sorszámú, négyszeres, összevont köteteként a Füveskert olasz fordítása, Il giirdino erboso (Poeti magiari clandestini) címen, Dr. Várady Imre bolognai egyetemi tanár gondozásában, (Firenze, 1959, pp. 192.) Ugyane sorozat 106-odik köteteként, — néhány esztendővel ezelőtt — jelent meg egy József Attila válogatás, Umberto Albini fordításában és 1958 júniusában Radnóti Miklós válogatott költeményeinek bilinguis kiadása, Pálinkás László gondozásában. A német és orosz nyelvű kiadások után, Dr. Várady Imre egyetemi tanár érdeme az, hogy a Füveskert olaszul is megjelenhetett, mégpedig olyan neves olasz költők fordításában, mint Guglielmo Capacchi és Paolo Santarcangeli, akiket Várady professzornak sikerült ez egyáltalán nem könnyű művészi feladat vállalására és megoldására megnyerni, s akiket munkájukban mindvégig szakavatott tanácsaival támogatott. A Füveskert olasz bilinguis kiadása elé a « földalatti » magyar költők legerőteljesebb egyénisége, Tollas Tibor írt egy íves bevezetőt, amelyben szól a kommunista elnyomatás alatt szenvedő Magyarország politikai foglyokkal teli fogházainak szomorú életéről, amelyekben a foglyok — annak ellenére, hogy el voltak tiltva az írástól és olvasástól — világosan megértették, hogy számukra egyetlen lehetőség maradt emberi személyiségük lényegének megőrzésére: a gondolatszabadság és értékes, főleg esztétikai élményt nyújtó szellemi kincsük, irodalmi emlékanyaguk megóvása, átmentése, s ha lehet, gyarapítása. Ennek az egzisztenciális erővel fellépő sokrétű szellemi igénynek egyik legjellegzetesebb megnyilvánulási formája, s egyben kielégítője egyfelől a foglyok emlékezetében megőrzött versek gyűjtése és valóságos kultusza, másfelől pedig a költészet művelése volt. Amikor pedig a magánzárkás, elkülönített foglyok a különféle kényszermunka-táborokba kerültek, lenn a bányákban, a föld mélyén, ez a « földalatti » titkos fogházirodalom rátalált első közönségére, a rabtársakban és a szabad bányászokban, akik felismerték, tisztelték és szerették a foglyokban sorstársaikat, a náluknál is többet szenvedő embert, aki mindennek ellenére, még alkotó művész is, magyar költő. Tollas Tibor bevezetőjében végül megemlíti, hogy azok a volt fogoly írók, akik az 1956 évi forradalom következtében kiszabadultak és külföldre menekültek, lelkiismeretben kötelességüknek érzik, hogy a maguk és volt fogolytársaik nevében, a szabad világ emberei előtt szószólói legyenek az elnyomott magyar nép ügyének, és a mélységes emberi szó-