Katolikus Szemle 12. (1960, Róma)
3. szám - Békés Gellért: Pradoxon vagy misztérium
BÉKÉS GELLÉRT PARADOXON VAGY MISZTÉRIUM Nem volt még kor, amely tragikus paradoxonként annyira felmagasztalta volna s egyszersmint annyira eltiporta volna az embert, mint a mai. Felmagasztalja azzal, hogy fennen hirdeti az emberi jogok humánus elveit, de végül mégis eltiporja, mivel semmibe sem veszi szellemi értékét és személyi méltóságát. Ez a kettősség különösen a kommunista elvek által irányított társadalmi rendszerben nyilvánvaló, de sajnos megvan a demokratikus elveket valló nyugati államok társadalmi életében is. Oka pedig kétségkívül az ember végső elvi értékelésének a hiánya. Mit tart a mai ember önmagáról, s mint általában az emberi természetről? Ma az ember fogalma maga is paradox jellegű, akár egyéni, akár közösségi vetületében nézzük. Akik az autonóm személy bálványa előtt hódolnak, — a leszármazási elmélet és a pszichoanalízis tükrében — sokszor nem tekintik többnek az embert valami fejlettebb agyú, de betegesen érzékeny, önkevesléstől és egyéb komplexektől kínzott kutúrállatnál, akit — igénye szerint — tapintattal és megértéssel kell kezelni, de végeredményben mégsem szabad komolyan venni. Akiknek viszont az ember-lét non plus ultráját az osztálynélküli társadalom emancipált és egyenjogú polgára jelenti, azok gyakorlatban inkább csak a mamut-államszervezet névtelen atomjai közé sorozzák. Az embernek e paradox szemléletére minden bizonnyal maga az emberi természet indít, hiszen olyan különböző elemek és erők szövevénye, hogy még a mélyre látó elmét is zavarba hozza. A költő intuíciója is erről tanúskodik: ... de vad és érthetetlen és új világ vagyunk, mikor egyszerre, mint barlangi utazó, a belső végtelenben parányi szellemünk riadtan széttekint! (Szabó Lőrinc: A belső végtelenben) Ámde a « belső végtelennek » ez a beláthatatlansága sem arra nem jogosíthat fel, hogy lemondjunk az ember megismerésének reményéről, sem arra nem kényszeríthet, hogy barlangjáróként paradoxonok útvesztőjében tévelyegjünk. Az emberi szellem egységes látásra törekszik s van is ilyen egységes intuitív 161