Katolikus Szemle 13. (1961, Róma)

1. szám - ESZMÉK ÉS MŰVEK - Várady Imre: Tollas Tibor munkássága és versei

csak annyit jegyzünk meg, hogy eny­nyi szépet, jót, okosat, biztatót, fel­emelőt a magyar nyelvről, népünk­ről, a magyar tehetségről együtt egy könyvben még alig találtunk. Eny­nyire közvetlenül, szívből a szívhez s mégis meggyőzően szólni eddig még senkit se hallottunk az emig­rációban. Mind­az a sok kincs azon­ban, mely ebben az okos kis könyben összehalmozva van, csak akkor lesz külföldi magyarság közkincsévé, ha minél többen veszik és olvassák. A könyv annyira szépen van nyelvileg is megírva, oly gazdag szókészlettel és annyi példával illusztrálja a szer­ző mondanivalóját, hogy szinte egy­szerre szeretnénk az egészet elolvas­ni. Csak azt kívánjuk a szerzőnek hogy ez a munka minél előbb újabb és szebb kiadásban,, a néhány zava­ró sajtóhibától megtisztítva, min­den emigrációs magyar ember és magyar család asztalára odakerül­jön, hogy a nagy magyar titok kul­csát megtalálva, nagyszerű hivatá­sunk tudatára ébredjük s a magyar jövőben nemcsak hinni, hanem érte tűrni, dolgozni is megtanuljunk. VECSEY LAJOS : Tollas Tibor munkássága és versei Emigrációnkban aligha van ma a övénél ismertebb új magyar írói név Pedig csak négy évvel ezelőtt kerül forgalomba és sajtónk egy sajátos árnyalatú része kezdettől fogva szigorú következetességgel tartózko­dik említésétől. Én először 1956 no­vember közepén találkoztam vele Bebádogoztak minden ablakot círra a vers kéziratos, hevenyészett olaj fordítása idején, melyet egy bologna újságíró hozott magával Bécsből ahol a költemény német szövege már a forradalom napjaiban kézről kézre járt. Ez, a kommunista fegy­ház gyötrelmei közt született riadó melynek a rémület lázától izzó sza­vaival ,Váctól Pekingig zúg­ják a­ rabok. — Ha nem vigyáztok, az egész világon — Beládogoznak min­den ablakot », — rohamosan eljutott München, Párizs, Brüsszel, Stock­holmon át az óceánon túlra is és vitte magával mindenfelé szerzője hírét. Amikor Tollas és néhány volt po­litikai fegyenctársa — forradalmi tevékenységük megtorlása elől nyu­gatra menekülve — Bécsben lapot alapított, a szabadságharcos eszmé­nyek fáklyájának szánt Nemzetőr címlapján hosszú ideig nem szere­pelt ugyan Tollas neve, mégis köztu­domású lett vezérszerepe ebben a hősi vállalkozásban, mely pénz­telenül, újságírói gyakorlat nélkül, a sikernek szinte minden kilátása híján indult meg. Hogy a kétheten­ként megjelenő lap immár századik számáig érkezett el, anyagi kríziseit diadalmasan túlélte, szellemi színvo­nalát fokozatosan emelte és öt vi­lágrészben szétszórt olvasói számát évről-évre szaporítani tudta, főszer­kesztőjének annál nagyobb érdeme, hogy a Nemzetőr fenntartásához — sajnálatos módon — soha nagy­erszényű magyar mecénás nem járult hozzá. De világnézeti, politikai füg­getlenségét a lap éppen ezzel, a sze­génységért cserébe, tudta csak meg­őrizni. Akik írják, szerkesztik, tör­delik, korrigálják, sokévi börtönben ismerték meg a testi-lelki szabadság értékét és érette mindmáig hívek maradtak fogadalmukhoz, hogy munkájukért egy kétkezi dolgozó bérénél többet az újság bevételeiből nem fogadnak el. És a lélek ereje ennél is nagyobbra képesítette őket. Lapjuk nemcsak a magyarokhoz szól, hanem immár rendszeresen német változatban is megjelenik, sőt időnként angol, francia, spanyol kiadásokkal is szolgálja a keresztény humanizmus és a magyarság ügyét. Ezeket az idegennyelvű számokat vi­lághírű külföldi tudósok és írók (Madaringa, Röpke, Guardini) tiszte­lik meg eredeti cikkeikkel, és min­den párton, klikken, hatalmi és ér­dekszövetségen felül álló svájci. 72

Next