Katolikus Szemle 15. (1963, Róma)
1. szám - Békés Gellért: A Zsinat pápája
BÉKÉS GELLÉRT A ZSINAT PÁPÁJA Amikor világszerte elterjedt a Szentatya betegségének a híre, egy neves protestáns hittudós, Paul Tillich felkiáltott: « Ha valakiért kell ma imádkoznunk, az minden bizonnyal János pápa. Ő valóban jó ember ». Lehet-e emberről nagyobb dicséretet mondani, mint ezt a legegyszerűbbet, hogy jó ember? Ha János pápa ma a legnépszerűbb emberek egyike — a közvélemény ítéletét összefoglaló Time hetilap őt tekinti az elmúlt év man of the year-jének — azt kétségkívül nem egyházi tudományának, szónoki képességeinek vagy diplomáciai ügyességének köszönheti. Hittudós vagy kánonjogász bizonyára van nála kiválóbb nem is egy a katolikus egyetemeken. Szerdánként, a nyilvános fogadások alkalmával mondott beszédei sem szónoki erejükkel hatnak, bár hangja férfias erővel cseng és nem egy mondata tömör bölcseségével ércbe kívánkozik. Ami meg diplomáciai ügyességét illeti, közvetlen emberi melegségét és beszédes őszinteségét aligha lehet annak nevezni, pedig ebben rejlik sikerének titka. János pápa valójában azért hódította meg a szíveket, mert jó ember, és jóságát mindenki tőről metszetten eredetinek és valódinak érzi. Ha igaz Goethe mondása, hogy senki sem tud embertársaira hatni, csak egyéniségének erejével, s másrészt igaz az is, hogy a legellenállhatatlanabb egyéni erő az emberi jóság, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy János pápa jóságának sugárzó ereje nemcsak katolikus híveit, hanem a nem katolikusokat, sőt a nem keresztényeket is elérte. Elérte és meghódította. 1958 novemberében barátaimmal ott szorongtunk a Szent Péter téren, hogy halljuk a pápaválasztás eredményének kihirdetését. Amikor a hagyományos ünnepi szavakban felhangzott Angelo Roncalli neve, az első pillanatban tanácstalanul tekintettünk egymásra. Kicsoda ez a Roncalli bíboros? Egy ismertebb nevet várt mindenki, az új pápa személyét azonban kevesen ismerték. A meglepetés pillanatnyi csöndjét a következő pillanatban már elsöpörte ugyan a habemus papam kitörő ujjongása, de a lelkek csak akkor szabadultak fel az ismeretlen név által keltett bizonytalanság érzése alól, amikor az új pápa megjelent a Szent Péter erkélyén és felhangzott áldást adó, erőteljes férfi szava.