Katolikus Szemle 18. (1966, Róma)
1. szám - A Zsinat üzenete a mai emberhez
A ZSINAT ÜZENETE A MAI EMBERHEZ Ezt a hét üzenetet ünnepélyes befejezése napján, 1965 dec. 8-án, intézte a II. Vatikáni Zsinat a mai világhoz. Szűz Mária szeplőtelen fogantatása ünnepén két és fél ezer püspök és több százezer hívő vette körül a Szent Péter bazilika előtt felállított pápai oltárt, amikor ezek a francia nyelven szóló üzenetek elhangzottak. A Szentatya búcsúzó szavaiban emlékeztette a zsinati atyákat a pillanat jelentőségére: az egyház evangéliumi megújításának szándékával indulnak útjukra, hogy találkozzanak a mai világgal, — a nyomor, a szenvedés és a bűn világával, amely ugyanakkor a technikai haladás, az emberi értékek és erények világa is. Ez a világ ma várja az evangélium jóhírét. A magyar fordításban itt közölt üzeneteivel a zsinat már befejezése pillanatában jelét adta annak, hogy meg akar felelni a világvárakozásnak. A kormányokhoz Ebben az ünnepi órában mi, a katolikus Egyház XXI. egyetemes zsinatának Atyái, akik négy esztendő imádsága és munkája után most hazatérni készülünk, az emberiséghez szóló küldetésünk teljes tudatában tisztelettel és bizalommal fordulunk azokhoz, akik itt a földön kezükben tartják az emberiség sorsát: a világi hatalom valamennyi birtokosához. Nyíltan hirdetjük, tisztelettel meghajlunk tekintélyük és felsőbbségük előtt, elismerjük hivatalukat, méltányoljuk igazságos törvényeiket, becsüljük azokat, akik e törvényeket hozzák, s akik azokat alkalmazzák. De szent kötelességünk kijelenteni: Egyedül Isten igazán hatalmas. Egyedül Isten a kezdet és a vég. Egyedül Isten a forrása hatalmuknak és az alapja törvényeiknek. Önökre hárul az a feladat, hogy előmozdítsák az emberek közt a rend és a béke ügyét. De ne feledjék: Egyedül Isten, az élő és igaz Isten, az emberek Atyja. És Krisztus, az ő örökkévaló Fia azért jött, hogy ezt tudomásunkra hozza, és megtanítson arra, hogy mindnyájan testvérek vagyunk. Ő a rend és a béke igazi munkája a földön, mert ő irányítja az emberi történést s egyedül ő képes arra indítani az emberi szívet, hogy megtagadja gonosz szenvedélyeit, amelyek háborút és nyomorúságot szülnek. Ő áldja meg az emberiség kenyerét, ő szenteli meg munkáját és szenvedését. Ő adja az embernek azt az örömet, amit önök nem tudnak neki megadni, s fájdalmában ő a támasza, amikor Önök nem tudnak vigaszt nyújtani.