Katolikus Szemle 19. (1967, Róma)
3. szám - Zakar Polikárp: A katolikus Luther-kép fejlődése
annyira, hogy a nagy katolikus történész, Josef Lortz szerint, ha a helyzet hamarosan meg nem változik, akkor joggal kételkedhetünk majd abban, hogy a történelemtudomány és a teológia Lutherrel tényleg meg tud-e birkózni (4). Az előzőkben vázolt problematikához hozzá kell még tenni, hogy Luther személyisége maga is igen sokrétű. Luther teológus, de egészen másként mint kortársai, mert számára — ahogy maga mondja — a teológia disciplina experimentális, non doctrinalis (5); nyelvzseni, aki azonban szavait nem mindig használja ugyanazon értelemben; született szónok, aki paradoxonjaival és túlzásaival igen nagy hatást ért el. A Luther-képek sokféleségének elsődleges oka azonban máshol keresendő: a történészek által föltett kérdések sokféleségében. A történelemtudomány ti. annyiban « objektív » tudomány, amennyiben objektív forrásokon alapszik, de ugyanakkor « szubjektív » is, mert lényegesen függ a kérdéseket feltevő történésztől. A következőben ezért nagy vonásokban igyekszünk vázolni a katolikus Luther-kép fejlődését, rámutatva a fejlődésre a kérdések feltevésében. Csak azon szerzőkről számolunk be, akik valami új színt hoztak a történelemírásba. Nem feladatunk a teológiai, főleg dogmatikai problémákat tárgyaló katolikus írókról szólni. »H H» H» Először — és századokra — Johannes Cochlaeus ( 1552) rögzíti a katolikus Luther-képet Commentaria de actis et scriptis Martini Lutheri nagyrészt már 1535-ben írt, de csak 1549-ben kiadott hatalmas háromkötetes munkájával. Cochlaeus számára Luther szinte a megtestesült sátán. Nem véletlen, hogy már 1529-ben megjelent könyvének címe Luther septiceps (a hétfejű Luther). 1549- es könyve szellemének és stílusának ismertetésére elég a következő mondatot idézni: « Luther a Sátán gyermeke és megszállottja, tele hamissággal és kevélységgel A domonkos Tetzel iránt táplált szerzetesi irigység [hogy annak rendje, és nem az ágostonrendiek lettek a búcsú hirdetői, váltotta ki benne a lázadást; iszákos és buja, lelkiismeretlen, eszközei között nem válogat; mindig csak az ő személye a fontos; ama téziseket is csak azért hirdette meg, hogy 42 forinthoz jusson, és hogy így egy új szerzetesi ruhát vehessen magának; hazug és képmutató, gyáva és veszekedő. Csöppnyi német vér sincs benne...» (6). (4) J. Lortz, Martin Luther, Grundzüge seiner geistigen Struktur: Reformata reformanda, Festgabe für Hubert Jedin I, Münster i.W. 1965, 214. (5) Luthers Werke, Weimarer Ausgabe, 9, 98, 21. (6) A szöveget J. Lortz, Die Reformation in Deutschland I, Freiburg i.B. 4. kiad. 1962, 262. k. lapján hozott idézetből fordítottuk.