Katolikus Szemle 20. (1968, Róma)

4. szám - Tollas Tibor: Versek

TOLLAS TIBOR VERSEI Zengő csillagok alatt Ballagtunk haza csöpp fiammal, az alkonyat eszébe hullt, tücsökszó csipkézte a csendet, a sötét égbolt fönn kigyúlt. Fiam megállt és úgy csodálta, csillagot nem látott soha, tűzsárnya tücsökzajnak hitte, tőlük zeng ég sátora. Megálltam én is, fényt sugárzott, míg a csodáról hírt adott: — Hallod papa? Hallod mily szépen zengenek fönn a csillagok! Aki újraszületett Ne sírj, ne sírj, csak három hónapos a bánatod, álomba ringatom. Karomba veszlek, mint te engemet vettél karodra annyi hajnalon. Ne nézz, ne nézz oly fürkészőn reám, — selyemgubódból fényre repeső — koraősz hajad, ráncos arcodat levetetted s mint lepke bújsz elő.

Next