Katolikus Szemle 21. (1969, Róma)

4. szám - Versek az „Új égtájak” c. antológiából

páncélban rejtekező keresztény költő»; Lőkkös Antal «különálló jelenség », « sajátos és egyéni hangolással és csengéssel »; Makkai Ádám « végletek közt hánykolódó », « dionüszoszi lelkialkat »; Máté Imre költészete « magával ragadó, nagysodrású », « moralizáló mon­danivalóval »; Nyéki Lajos « teli hangú, tiszta verselésű» « poéta doctus »; Papp Tibor « alázatos, elszánt tehetségű», «elmélyített emberségű » költő, « elúszó képfoszlányokkal »; Siklós István « saját szférájában élő költő » « öntörvényű drámákkal », akinek költészete egyírású a modern képzőművészettel »; Sulyok Vince «vérbeli líri­kus », « érzékeny idegrendszerű kozmopolita », « univerzális látomás­sal »; Vitéz György pedig « a provincializmus sallangjaitól és ballaszt­jaitól teljesen ment» költő, akinek « becsvágya a csepűrágó szó visszahelyezése a Teremtő, a Láttató Ige trónjára ». Határ Győző e megállapításaival sokban egyetértve, mégis itt-ott tőle eltérve, — úgy véljük — hogy az adott helyzetben legcélszerűbb lesz, ha saját véleményünket a kötetből való válogatással fejezzük ki. Annál inkább járhatunk el így, mivel a gyűjtemény hat szerzőjéről (András, Máté, Makkai, Lökkös, Sulyok és Gömöri) már szólottunk részletesen a Katolikus Szemle korábbi évjárataiban, részben egyéni köteteik megjelenésekor (Sulyok, Lökkös, Gömöri), részben pedig a Kilenc költő című antológia ismertetésekor. TÓTH LÁSZLÓ András Sándor 328 SZERELEM szeretem bőröd illatát folyóról nyáresti szél puhán illansz át bőrömön mint gyümölcsök húsán nyáresti szél mosolyod szelídkék levegő csillanó repülőkkel játszik testembe derengő mosolyod ittasodó vérsejtekkel játszik felterebélyesedsz bennem ujjaid mint a falevelek szememre csókfehér virágot bontasz bőrömön borzonganak a falevelek

Next