Katolikus Szemle 21. (1969, Róma)
1. szám - Békés Gellért: Mindszenty prófétai tanúsága
Mindszenty prófétai tanúsága mindkét módon megnyilvánult. Amíg szólhatott, addig szólott, és szavának prófétai ereje volt. A huszadik évfordulón érdemes föllapozni a Mindszenty Okmánytár (München, 1957) három vaskos kötetét. Vecsey József e dokumentációs munkájának az a különös értéke, hogy a Primás gondosan összegyűjtött pásztorleveleit, nyilatkozatait és egyéb írásait belefűzi egyházi és közéleti aktivitásának történetébe. Prófétai tiltakozás és tanúságtétel Mindszenty megnyilatkozásainak minden sora. Nem azért szólt, hogy érvényt szerezzen a « hercegprímás » közjogi méltóságának. A méltóság csak eszköze volt, hogy az adott történeti helyzetben kellő tekintéllyel tudjon hangot adni Isten akaratának, s ez az akarat akkor és ott különösképpen a nép emberi jogainak, szellemi és erkölcsi hagyományainak, lelkiismereti szabadságának védelmét követelte. «Az ember alapvető jogainak védelme, népünk gyötrelme — mondotta — nem napi politika. A nép nem mondhatja el fájdalmát, nem tárhatja fel sebeit. Az Egyház köteles híveit védeni ». Ebből a fölismert kötelességből ered Mindszenty kristálytiszta hivatástudata: « Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos » (Vecsey III, 265). Mint hamu alól a parázs, 1956-ban — ha rövid pár napra is — újra föllobban a nemzet előtt ez a hivatástudat. Az októberi napokban kiszabadított Primás november 3-án, az ország megszállásának előestéjén, rádiószózatot intéz a magyar néphez. Szavaiban nyoma sincs a gyűlöletnek, vagy a meggondolatlan lázításnak. A helyzetet józan realizmussal fölmérő magyar ember szólal meg, aki a nagyhatalmak, főleg az orosz birodalom felé barátságos semlegességet hirdet, benn az országban pedig a demokratikus és szociális elvekre épülő szabad nemzeti élet kibontakozását kívánja. « A szabadságharc azért folyt, — mondja, — mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől. Mint a magyar katolikus egyház feje kijelenti, hogy az egyház nem helyezkedik szembe a történeti haladás igazolt irányával, sőt hajlandó az egészséges fejlődést mindenben előmozdítani. Mi több, ennek a fejlődésnek, a szociális demokrácia útjának elvi követelményeit is fölsorolja: « Jogállamban élünk — mondja — osztálynélküli társadalom, demokratikus vívmányokat fejlesztő, szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátolt magántulajdon alapján álló, kizárólag kultúrnacionalista elemű nemzet és ország akarunk lenni » (Vecsey III, 312-313). S ha egyházi 2