Katolikus Szemle 21. (1969, Róma)
4. szám - ESZMÉK ÉS MŰVEK - Tóth László: Hazátlan rozmaring - Várady Imre: Eszterlánc
HAZÁTLAN ROZMARING NEHÉZ FERENC: Hazátlan rozmaring. Elbeszélések. Amerikai Magyar Írók kiadása, Los Angeles, év nélkül. 175. old. A közelmúltban jelent meg Nehéz Ferenc novelláskötete, amely két ciklusra osztva huszonöt elbeszélést tartalmaz. Az első ciklus kilenc darabja még főként önéletrajzi ihletésű, hazai témájú írás, a második, bővebb ciklus tizenhat novellája pedig már mind emigrációs témájú, a szimbolikus Hazátlan rozmaring cikluscím alatt csoportosítva, amely egyben a kötet címadó vezérnovellája is. A rendkívül rokonszenves könyv elolvasása után az az érzésünk, hogy valahogy Móra Ferenc és Nyírő József közelébe tájolható be ez a kötet, főleg annak — tematikai szempontból is, meg az ábrázolás nyelvi eszközei tekintetében is — első része. Mórához az előadás kedvessége, nyelvezetének személyes, csevegő közvetlensége hozza közel, Nyírőhöz pedig az emotivitás feszültsége. Mindig jó a csattanó, mindig változatos a meseszövés és a döntő, váratlan fordulatot mindig valamiféle — keresztény etikán alapuló — egészséges, tiszta, morális impulzus indítja meg, ami képessé teszi az egyébként önző embert arra, hogy önmaga fölé kerekedve, más irányt adjon az események különben szokványos menetének. Az önző természeti lény így nő — önmagán uralkodni tudó — önzetlen, áldozatos erkölcsi személyiséggé. TÓTH LÁSZLÓ ESZTERLÁNC TOLLAS TIBOR: Eszterlánc, Nemzetőr, München 1969. 109 old. « Világszép Krisztina » a költő harmadik gyermeke. Talán még egy éves sincs. Jó néhány esztendővel fiatalabb testvéreinél és nem remélt ajándékként érkezett a családi körbe. Az új kicsi élet, a minden csecsemőben megújuló csoda, mintha láthatatlan, de hatalmas erőforrás áradna belőle, egy csapásra melegebbé, intenzívebbé, színekkel, illatokkal, örömökkel és gondokkal dúsabbá tette a szülők életét. A bölcsőt körülfogó tekintetük mikroszkóppá finomult, hallásuk sokszorosan érzékenyebb lett minden hangra, mely Krisztina körül rezdült meg. És ezt a kitágult, elmélyült életüket apa is, anya is úgy érezték, mint gazdagabban húrozott hangszert, amelyből azelőtt soha sem érzékelt melódiákat ébreszt a legkisebb fuvalom, — Krisztina egy lélegzete, pillájának egy rebbenése, ajkának egy cuppanása. Ilyenfélén próbálta megértetni az Eszterlánc szerzője azt a lelkiállapotot, amely Krisztina ujjai érintésére támadt benne s amelyből a Krisztina versek születtek. Nem maga elé tűzött írói feladatként, nem szabadulást keresve valami súlyos élmény terhe alól, nem is játékos, csapongó jókedvből kerültek papírra, hanem mert napról- 382