Katolikus Szemle 21. (1969, Róma)

4. szám - ESZMÉK ÉS MŰVEK - Tóth László: Hazátlan rozmaring - Várady Imre: Eszterlánc

napra felbuggyanó ujjongás önkéntelenségével zengett fel belőle a szó: öntörvényű rendbe sorakozott versek, sohasem hallott ritmu­sokon ringó meglepő gondolatok. Bárhogy gondolkodunk is az Eszterlánc verseinek geneziséről, némely jellegzetességük eredeti volta és esztétikai értéke kétségte­lennek látszik. Nemcsak a magyar lírában egyedülálló, de talán más nyelven sincs ilyen példátlanul gazdag verskoszorú, mely az újszü­löttön szeretettel elmerengő apa érzelmeiből, gondolataiból meríti egységes, tartós és szinte állandóan magasfeszültségű ihletét. Ezzel az új mondanivalóval szétbonthatatlan egységet alkotó kifejezéskincs és verszene szükségszerűen ugyancsak megkülönböztetett helyet biz­tosítanak a kötetnek. Mutatóban álljon itt egy kristálytiszta kis verse. Tűnt lépteidnek halkuló pergését dobként feszülő néma táj felett a béke fehér zászlaja borítja a kapuból még anyád integet Az út végén lányod fehér keze zárja le holt szemed (Lobogók) Végül igaz örömmel merjük megvallani, hogy véleményünk sze­rint az Eszterlánccal Tollas Tibor pályájának eddig legmagasabb pontjára emelkedett, legjobb nemzedéktársaival ugyanazon vonalba, ahol már nem árthat neki a tendenciózus elhallgatás s ahol immár nincs szüksége a jóakaratú bírálók elnézésére. (Elnézni valók a kötetben legfeljebb a rajzos versek, — a szilé­ziai barokk költők óta időnként vissza-visszatérő érdektelen játék, a­melyekben repülő gólyák, lánchíd, homokóra, szökőkút, stb. formái alakulnak ki a verssorokból). VÁRADY IMRE HIBAJAVÍTÁS. Balla Bálint idei évf. 2. számában megjelent cikkébe sajnálatos szedési hiba került: a 162. oldal utolsó hat sorától (« Ezért vitatottá válik... ») egészen a 163. oldal 32. soráig (« ...kíván­ják ellensúlyozni. ») tartó rész helyesen a 160. old. első bekezdése után (« ...születhetnek meg ».) következik.

Next