Katolikus Szemle 21. (1969, Róma)
4. szám - ESZMÉK ÉS MŰVEK - Tóth László: Hazátlan rozmaring - Várady Imre: Eszterlánc
napra felbuggyanó ujjongás önkéntelenségével zengett fel belőle a szó: öntörvényű rendbe sorakozott versek, sohasem hallott ritmusokon ringó meglepő gondolatok. Bárhogy gondolkodunk is az Eszterlánc verseinek geneziséről, némely jellegzetességük eredeti volta és esztétikai értéke kétségtelennek látszik. Nemcsak a magyar lírában egyedülálló, de talán más nyelven sincs ilyen példátlanul gazdag verskoszorú, mely az újszülöttön szeretettel elmerengő apa érzelmeiből, gondolataiból meríti egységes, tartós és szinte állandóan magasfeszültségű ihletét. Ezzel az új mondanivalóval szétbonthatatlan egységet alkotó kifejezéskincs és verszene szükségszerűen ugyancsak megkülönböztetett helyet biztosítanak a kötetnek. Mutatóban álljon itt egy kristálytiszta kis verse. Tűnt lépteidnek halkuló pergését dobként feszülő néma táj felett a béke fehér zászlaja borítja a kapuból még anyád integet Az út végén lányod fehér keze zárja le holt szemed (Lobogók) Végül igaz örömmel merjük megvallani, hogy véleményünk szerint az Eszterlánccal Tollas Tibor pályájának eddig legmagasabb pontjára emelkedett, legjobb nemzedéktársaival ugyanazon vonalba, ahol már nem árthat neki a tendenciózus elhallgatás s ahol immár nincs szüksége a jóakaratú bírálók elnézésére. (Elnézni valók a kötetben legfeljebb a rajzos versek, — a sziléziai barokk költők óta időnként vissza-visszatérő érdektelen játék, amelyekben repülő gólyák, lánchíd, homokóra, szökőkút, stb. formái alakulnak ki a verssorokból). VÁRADY IMRE HIBAJAVÍTÁS. Balla Bálint idei évf. 2. számában megjelent cikkébe sajnálatos szedési hiba került: a 162. oldal utolsó hat sorától (« Ezért vitatottá válik... ») egészen a 163. oldal 32. soráig (« ...kívánják ellensúlyozni. ») tartó rész helyesen a 160. old. első bekezdése után (« ...születhetnek meg ».) következik.