Katolikus Szemle 25. (1973, Róma)
1. szám - Békés Gellért: Biblia: kultúrtörténet és kinyilatkoztatás
egy kifejező példáját is említi Rapcsányi: « Komoróczy Géza a Bábel tornya című gyűjtemény (1964) utószavában költőink és a keleti mitológia kapcsolatára, a költői motívumok példája gyanánt 144 olyan magyar verssort idéz, amelyet nem érthetünk meg maradéktalanul, ha nem ismerjük bibliai hátterét ». (VI. old.) A Bibliának erre a kultúrtörténeti jelentőségére mutat rá Hahn István egyetemi tanár is az első beszélgetés szakszerű általános tájékoztatásában. Hahn professzor először történti hatásától függetlenül, önmagában vesszi szemügyre a Bibliát. Az Ószövetség — mondja — « egy sorba állítható az emberi szellem ébredésének, az önmagukra eszmélésnek olyan nagy, reprezentatív alkotásaival, mint a Gilgameseposz, az Iliász, az Odüsszeia, a Védák vagy az Aveszta gyűjteménye. Mindezek az —egymástól természetesen nagymértékben eltérő — alkotások az emberi fejlődés egy évezreddel ezelőtti stádiumát örökítik meg: amikor az ember először csodálkozott rá a világra, először töprengett el a természet csodáin, először eszmélt önmaga — saját népe, közössége és az egész emberiség — homályba vesző múltjára és először kérdezte mindennek a titoknak: emberi munkának és szenvedésnek, sikernek és kudarcnak, bűnnek, büntetésnek és megbocsátásnak, szeretetnek és gyűlöletnek, bátorságnak és okosságnak, szándék és megvalósulás ellentétének , születésnek és elmúlásnak okáz eredetét, célját és értelmét ». Figyelemre méltó, hogyan értékeli Hahn István ezt a szellemi ébredést: « A válaszok... lehetnek mitikus jellegűek és akár gyermekdedek is, de mindig megragadó lesz a nyiladozó emberi értelem birkózása a létnek azokkal a végső — és akkor először megsejtett — kérdéseivel, amelyeknek megválaszolásáért azóta is minden kornak és minden nemzedéknek a maga szellemi eszközeivel kell újra megküzdenie ». (20. old.) De múltbeli jelentősége mellett a Bibliának napjainkig tartó kultúrtörténeti hatása is van. A Gilgames-eposz — mondja Hahn professzor — «az emberi irodalom legnagyobb alkotásai közé tartozik, ámde évezredeken át kiesett az emberiség emlékezetéből, a 19. században kellett írását, nyelvét megfejteni, értékeit újra felfedezni. A Bibliát azonban... nemcsak olvasták, hanem... minden tudás forrásának tekintették, népkönyvvé lett, a modern európai irodalmak kialakulásának egyik ihletőjévé, az irodalmak fogalom- és jelképrendszerének egyik legfontosabb alakítójává » (20-21. old.). Ez a másodlagos jelentőség » — amint a beszélgetések folyamán felsorolt tények igazolják — h őseink meganynyi nemzedéke számára tudás és erkölcs, megismerés, áhítat .