Katolikus Szemle 26. (1974, Róma)
1. szám - Szabó Ferenc: Emberi jövő és keresztény reménység
az, amit abból örökölni lehet: a reménység (« Hoffnung in Totalität »). Ezt akarja kimutatni Bloch: « Ahol reménység van, ott vallás van ». És a keresztény eszkatológia arra vall, hogy itt igazában megjelenik a vallás igazi természete. « Tehát már nem valami statikus mítosz, és vele összefüggésben apologetika, hanem az emberi dimenziók eszkatológikus messianizmusa, amely robbantó erőként hat. Igaz, minden vallási reménységben egy bizonyos kétértelműség mutatkozik: a jobb jövő városában balzsamul szolgál, tehát alibi, hogy a szorongó ember elhagyja a jelent, de ugyanakkor a reménység olyan erőt is képvisel, amely cselekvésre ösztönöz és a történelem átalakítására serkent. Ezt a gondolatot megtalálhatjuk Marxnál is. Ismerjük a híres szöveget, amelyet a vallás szerepét árnyaltabban értékelő marxisták (pl. R. Garaudy) szívesen idéznek: « A vallási nyomor egyrészt a reális nyomor kifejezése, és másrészt tiltakozás a reális nyomor ellen. A vallás a lesújtott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, ugyanúgy: egy szellemtelen kor szelleme. A nép ópiuma » (5). Aki tehát a vallást, nevezetesen a kereszténységet örökségként akarja, annak örökölnie kell az eszkatológikus reménységet, ezért vissza kell vezetnie a vallást ontikus eredetéhez. A lesújtott teremtmény sóhaja az öröm, a boldogság, a « haza » után — ez a sóhaj a vallás forrása —, Bloch szerint az ember megosztottságából (« Zwiespalt ») ered: abból a szakadékból, amely mostani megjelenése és még ki nem alakult természete között tátong, ezt a szakadást akarja betölteni a vallás. A vallásnak ez az értelmezése túlhalad a klasszikus marxista valláskritikán. Bloch a hegeliánus Marxon túl sokat merített a protestáns misztikából kinövő (6) Feuerbach eszméiből, de a katolikus misztikából is, főleg a rajnavidéki misztikából, amellyel a fiatal Lukács is rokonszenvezett (7). Az emberi szakadást (elidegenedést) és a végső identitásra való törekvést kell most jobban megmagyaráznunk, mert csak így érthetjük a Bloch-féle « reménységelvet ». Bloch szerint, ha a vallás az ember megosztottságából született reménység kétes értékű menedéke, mindenfajta (5) Marx, Frühschriften, ed. Landshut, 1953, 208. (6) Moltmann hivatkozik R. Lorenz tanumányára (Evangelische Theologie, 1957, 151 skk.). Feuerbach filozófiája a protestáns misztikában gyökerezik, de Moltmann szerint Luther krisztológiájából és úrvacsora tanából is sok idézet szerepel Feuerbachnál. (7) Lásd. pl. Lukács György, Utam Marxhoz I. köt. (Magvető, 1971), bevezető, 15. lap. 3