Katolikus Szemle 31. (1979, Róma)

3. szám - Gánóczy Sándor: Keresztények társadalmi felelőssége

GÁNÓCZY SÁNDOR KERESZTÉNYEK TÁRSADALMI FELELŐSSÉGE Mielőtt arról a felelősségről beszélnénk, amit a keresz­tény embernek vállalnia kell a társadalom jelenjének és jövőjének szolgálatában, essék egy szó arról, hogy a keresz­ténység a maga történelmi egészében felelősségre vonható-e a világ jelenlegi helyzetéért. Az a kereszténység, amely az ősi Krisztus-hit alapján húsz évszázad alatt kifejlődött, nem moshatja kezét a történelem múlt és jelen tényei miatt. Használt vagy ártott, formált vagy torzított, Jézus evangé­liumához méltót vagy méltatlant tett, közömbös biztosan nem volt a szerepe. Gondoljunk csak például a rabszolga­ság eltörölésére az első századokban és annak visszaállítá­sára Amerika felfedezése után: mindkettő keresztény jelige alatt történt, mindkettő igazolásához a Bibliára hivatkoztak. S ha már Bibliáról van szó, idézzük a Teremtés könyvéből az első emberpárhoz intézett isteni szót: « Vessétek magatok alá a földet, uralkodjatok minden állat felett » (Gen. 1,28). Nem értelmezték-e ezt a felhívást keresztény hagyományú népek részben természet­kímélő és szerető kultúrára, rész­ben pedig korlátlan kényuralomra és rablógazdálkodásra? Még egy példa: nem termett-e a felvilágosodás, a szekulari­záció és a modern ateizmus számos fajtája is kereszténynek nevezett civilizációk talaján? Nem vezethető-e maga a mar­xizmus is mint szekularizált messianizmus zsidó-keresztény alapokra vissza? Száz szónak is egy a vége: a kereszténység mint történelmi mozgalom, hagyomány és kollektíva, köz­vetve vagy közvetlenül mély nyomot hagyott a mi világunk­ban. Ezzel nem dicséretet vagy vádat akarok mondani, ha­nem csak egy tényt kívánok megállapítani. Nos, ennek az aligha elvitatható ténynek az alapján felál­líthatjuk a következő tételt. Nem csak a tiszta jézusi « elmé­let », hanem a kevésbé tiszta és következetes keresztény gyakorlat is arra késztet bennünket, hogy a Krisztus-hívők valóságos társadalmi hivatásáról beszéljünk. Egy akarva, nem akarva világformáló energiáról van itt szó, amelyet nem lehet palackba zárva izolálni, semlegesíteni, mint ahogy például rádióaktív anyaggal tenni lehet. Mármost csak az a kérdés, mennyiben tudatosítják ezt a tényállást maguk az

Next