Katolikus Szemle 33. (1981, Róma)

4. szám - Tóth László: Két költői antológia

nyesi György, Bujdosó Alpár, Kabdebó Tamás, Nagy Pál, Békés Gellért, Rezek Sándor, Béky Halász Iván, Gyarmati Erzsébet és Szente Imre. Első pillantásra úgy tűnhetne — a mindkét antológiá­ban jelenlévő 23 közös szerző révén —, hogy a « szerzők derékhada » közös. Ez azonban csak látszat. Ezen a pon­ton sokkalta nagyobb a jelentősége a különbségnek, mint az egyezésnek, vagyis azoknak a szerzőknek, akik a Ván­dorénekből hiányoznak, mintsem azoknak, akik mindkettő­ben közösek. A Vándorénekből ugyanis hiányzik a külföldi magyar líra három elsővonalbeli vezető személyisége: Fáy Ferenc, Tollas Tibor és Faludy György, hogy egyéb ismert nevek közül csak e hármat említsük. Fáy Ferenc kihagyása annál kevésbé érthető, mert hi­szen a protestáns Fáy több költeményét már közölte egy budapesti katolikus lap, a Vigília. Tollas Tibornak, a Nemzetőr szerkesztőjének kihagyása csupán politikailag magyarázható, esztétikailag semmieset­re sem. A legkülönösebb mégis talán Faludy György kihagyása, ami nemcsak azért föltűnő, mert a Vándorének olvasóit megfosztja egy érdekes nyugati szerző műveinek megisme­résétől, hanem főleg azért, mert éppen maga az antológia szerkesztője, Béládi Miklós így írt róla a Nyelvünk és Kul­túránk 1974 évi 17-ik számában, « Olvasónapló » című cikké­ben (73.1.). « Az 'ötágú Síp' szerkesztője... a válogatást igényesen csinál­ja, az amerikaiból (Bakucz József, Faludy György, Kannás Ala­jos, Makkai Ádám) a hazaiból (Illyés Gyula, Weöres Sándor, Mészöly Miklós, Sánta Ferenc, Csoóri Sándor) vagy az erdélyiből (Kányádi Sándor, Sütő András) a legjobb neveket szedi össze. Az anyaországi olvasót érthetően elsősorban az érdekli, ami új és friss, tehát az amerikai magyar írók művei. S ebben a vára­kozásban sem érik csalódások. Bakucz versei mellett különösen Faludy György költeményei ragadják meg a figyelmét, ezek a hatásos, érzelmes, rezignált vádiratok, tiltakozások, lamentációk. » Ezek után fölmerül a kérdés, hogy mindezek ellenére miért hiányzik Faludy György? Erre a magunk részéről csupán két választ adhatunk. Az első az, hogy maga Béládi Miklós 1971-ben A magyar nyelvért kultúráért című kötetben (156.1.) ezt írta: «A mi illetőségünk szűk körre terjed. A könyvek, folyóiratok, nyugati publikációk hogyan juthatnak Magyarországra, a folyóiratszerkesztők hogyan csinálják a lapjukat, stb. ez olyan probléma, amit hivatalosan lehet csak megoldani.» Ugyanilyen világosan nyilatkozott erről .331

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék