Katolikus Szemle 35. (1983, Róma)
3. szám - Tollas Tibor: Forgószélben (vers)
Nem alakulhatott meg, mert egyrészt, ezt a szovjetek 1943 augusztusától már nem akarták. (Pontos okait nem tudjuk, csak sejtjük.) Másrészt a hadifogoly tábornokok és törzstisztek is hibáztathatók. Ezek a politikában járatlanok lévén, képtelenek voltak rugalmasan gondolkodni és így, a magyar jövő érdekében, merev álláspontjukból engedni (49). (folyt. köv.) TOLLAS TIBOR FORGÓSZÉLBEN ítélő idők forgószelében halottak, foglyok, menekültek, viharsodorta ágak, levelek, a fát kerestük, gyökerünket. De szétszórattunk a négy égtájra, vérző tenyerünk drótsövénybe kapaszkodott, s meztelen talpunk ott fagyott rá a Don jegére. S kik a romok közt otthon maradtak, — füvek a szélben — meglapultak, előlük befödték az eget, alóluk kitépték a múltat. Mert nem úgy ítélt a sors felettünk, ki hogy állt helyt a forgószélben, — bilincs kötött, vagy gyermekláncfű? — Nemcsak rajtunk múlt, — szerencsénken. Falak közé zárt kilenc tavaszom a korai szél fagya verte, de jött egy ősz és kilenc napja gazdagon kárpótolt helyette. Idegen földön hazai égbolt kilenc csillaga ragyog bennem, otthoni fák, a régi társak elkísértek, kiket szerettem. Kezemben kilenc csillag világít, visszük a remény kilenc mécsét, s az éjszakában tüzet gyújtunk, hol legsötétebb a sötétség. München, 1983. (49) Részleteiben lásd Peter Gosztonyi: «Die ungarische antifaschistische Bewegung in der Sowjetunion während des Zweiten Weltkrieges. » In: Militär geschichtliche Mitteilungen, Karlsruhe, 1972/ 1, 85-107. old.