Katolikus Szemle 36. (1984, Róma)
1. szám - VITA AZ EGYHÁZ HELYZETÉRŐL MAGYARORSZÁGON - Kardos Klára: Sík Sándor emlékezete
hogy az Arany János-fajtájú « műves költők » közé tartozott, akik nagy gondot fordítanak a vers kimunkálására, formai elemeire is. Egyáltalán: az életművet forgatva, amelynek lapjai oly közvetlen lendülettel szólnak, kevesen sejtik, mennyi türelmes, lelkiismeretes, sokszor aprólékos kutató, fúró-faragó, csiszoló munka áll alkotásai mögött. Halála után két nagy gyűjtemény jelent meg műveiből: « A kettős végtelen » c. két kötetes « keresztmetszet » Rónay György szerkesztésében, és figyelemreméltó bevezetésével, 1976-ban pedig « összegyűjtött verseit rendtársa, Jeleníts István gondozásában, mindkettő a Szent István Társulatnál. Néhány tanulmány foglalkozott vele a Vigiliában és egyebütt. Komoly feldolgozása még gazdára vár. Az elhangzottak után nem lesz meglepő, ha imádsággal fejezzük be, egy nagy versének (Imádság a hegyen) néhány sorával. Ezt a verset ő maga is nagyon szerette, s azóta sokak imájává vált. Ezt kérte ő önmagának és mindnyájunknak: Add meg a mindennapi kenyeret, És add meg a mindennapi kegyelmet, Hogy jó lehessek, hogy ember lehessek, És el ne rontsam a Harmóniát. A mindennapi szépséget is add meg, Hogy legyen mindig lehelnem belőle És szétlehelnem a testvér világnak. És add meg, add meg ugyanezeket Minden embernek és minden nap. Amen. « SÍK SÁNDOR » IRODALMI Díj A Bíráló Bizottság 1984-ben az irodalmi díjban Tollas Tibort részesítette Forgószélben című verseskötetéért. 47