Katolikus Szemle 40. (1988, Róma)
3. szám - Dümmerth Dezső: Szent István király és a „Mária országa” eszme
ismert forrásban, Szent István Nagylegendájában ilyen valóságokhoz kötve jelenik meg: a király magát és országát « szüntelen imáiban » Mária gyámsága alá helyezte. S még életében megmutatkozott e különleges Mária-tisztelet haszna: a támadó II. Konrád német császár seregeitől a Szent Szűz oltalma mentette meg az országot. De az alattvaló nép körében is úgy elterjedt Szűz Mária tisztelete, hogy az Istenanya ünnepét csak mint « királyné napját » volt szokásban emlegetni. E Szent László-kori legenda adatait ismétli meg néhány évtizeddel később Hartvik püspök legendája is, aki Kálmán király korában és kívánságára írta meg István király életrajzát. Hozzáteszi azonban, hogy halála előtt a király külön, ünnepélyesen is megújította ezt a Szűz Máriának tett országfelajánlást. Mit mondanak a források? A történetírás kétségtelenül akkor jár a legbiztosabb talajon, ha híven ragaszkodik a hitelesnek megismert forrásokhoz. Ez a ragaszkodás azonban a jelenkori, modernnek mondott szemléletben sajátos színezetet ölt. Mivel a Mária gyámsága alá helyezett országról az első, lejegyzett adatok Szent László király korából, közelebbről István szentté avatása előtt készült Nagylegendája tanúsága szerint az 1077-1083 évek közé tehetők, a kérdéssel legújabban foglalkozó kutatók a Mária országa-eszme keletkezését Szent László uralkodása első hat esztendejének időpontjára helyezik. Ebből az időből ismeretesek ugyanis először olyan történeti események, melyek a tényszerű valósághoz, a gyakorlat hasznához kötik az eszme megszületését. Forrása igen kézenfekvő: VII. Gergely pápa ugyanis kevéssel előbb, 1074-ben írt levelében felhívta az akkor uralkodó Salamon király figyelmét, hogy az első magyar király országát annakidején « Szent Péternek » vagyis a római széknek ajánlotta fel, s ezt a tényt « az ország véneiről » is lehetett még ekkor tudni. Megfeddi azért Salamont, aki a német király segítségéért folyamodva már nem rex-ként, királyként, hanem csak mint hűbéres vazallus regulus, királyka foglalta el újra trónját (1). Helyette maga a pápa kívánta a « Szent Péternek való felajánlást » érvényesíteni, és Salamon trónvesztése után Géza és László királyokat arra buzdította, nyilvánítsák kifejezettebben Róma iránti hűségüket. Tekintettel arra, hogy más országok felé Gergely pápa, aki elsőnek alázta (1) Magyar ford. Árpád-kori és Anjou-kori levelek (szerk. Makkai L. - Mezey L.) Bp. 1960.