Katolikus Szemle 41. (1989, Róma)
2–3. szám - Farkas Beáta: Piacgazdaság – ábránd és valóság
FARKAS BEÁTA PIACGAZDASÁG — ÁBRÁND ÉS VALÓSÁG Manapság meglehetősen kevés szó esik a gazdasági reformról. Az ország közélet iránt érdeklődő polgárait a politikai változások tartják lázban. Az elmúlt két évtizedben meg már úgyis unalomig hallottak újabb és újabb gazdasági reformelképzelésekről, amelyekből a saját bőrükön leginkább csak azt érezték, hogy az árak emelkednek, az élet egyre nehezebbé válik. Ha azonban meg akarjuk érteni a mai magyarországi helyzetet és reálisan akarjuk megítélni a jövő lehetőségeit, be kell pillantanunk a gazdaság működésébe. A jelenlegi állapotok megértése pedig csak a történelmi előzmények ismeretében lehetséges. A tervutasításos rendszer lényege A szocialista országok azzal a reménnyel kezdték rendszerüket kiépíteni, hogy a nyugati piacgazdaságok olyan hátulütőit ki tudják küszöbölni, mint pl. a ciklikus gazdasági növekedés, a munkanélküliség, a pénz uralma, a nagy vagyoni egyenlőtlenségek, stb. Az új világ ideálképe úgy alakult ki, hogy a piacgazdaság működési elveinek logikai ellentettjeit formálták elméleti rendszerré. Az a társadalmi környezet, ahol a szocialista fordulat megtörtént (vagyis a nyugati világgal szemben görcsösen utolérési vágyakat dédelgető, elmaradott országok), kedvezett az új út kipróbálásának. A ténylegesen kialakuló gazdasági rendszer nemigen emlékeztetett ideálképére. A népgazdasági tervet az Országos Tervhivatal dolgozta ki, vezető politikai testületek fogadták el. A tervmutatókat túlnyomórészt nem pénzben, hanem természetes mértékegységekben adták meg, amiket azután lebontottak egyre alacsonyabb szintekre egészen az üzemegységekig. A vállalatok számára még a szállító partnereket is kijelölték. A tervteljesítés kötelezettsége az ötvenes években büntetőjogi védelem alatt állt. Természetesen a tervezéshez szükség volt a vállalatok információira, javaslataira. Ez biztosított taktikázási lehetőséget a vállalatnak, hiszen tényleges kapacitásai egy részét eltitkolhatta, ezáltal a tervet