Katolikus Szemle 41. (1989, Róma)
2–3. szám - Farkas Beáta: Piacgazdaság – ábránd és valóság
piac összekapcsolására törekedett-e avagy csak a direkt, tervutasításos irányítást akarta indirekt, pénzügyi szabályozókkal történő irányítással felváltani. Annyi azonban bizonyos, hogy a hivatalosan elfogadott reformkoncepció mind erőteljes politikai kompromisszum, mind elméleti tisztázatlanságok nyomait viselte magán. A reform érintetlenül hagyta a gazdaságirányítás intézményrendszerét, és egy későbbi fázisban kívánta átalakítani azt. Nem volt világos az ágazati irányítás szerepköre. A reform elvei között nem szerepelt a tőkepiac kiépítése. A vállalati önállóság mértékére, a fejlesztési források allokációjára vonatkozó elképzelések nem voltak egyértelműek. A ténylegesen megvalósuló intézkedésekbe ún. fékeket építettek, amiknek az volt a szerepük, hogy az átállással járó megrázkódtatásokat csökkentsék, és amiket idővel ki kellett volna iktatni (pl. a vállalatoknak nyújtott állami támogatásokat, az esetleges munkanélküliség ellen ható átlagbérszabályozást, stb.-t). A reform minden korlátozottsága ellenére kedvező változásokat hozott. A gazdasági növekedés korábbi ütemét úgy sikerült fenntartani, hogy az infrastruktúrára is jutott pénz, az áruválaszték bővült, a külső egyensúlyi helyzet sem adott okot nyugtalanságra, a fogyasztói piac sokkal kiegyensúlyozottabb lett. Növekedett a vállalkozószellem, elsősorban a kis- és középvállalatoknál, elismerést nyert a gazdaságosság szempontja. A pénz aktívabb szabályozó szerephez jutott, az ágazati ellenőrzés helyett a pénzügyi kapott nagyobb hangsúlyt. 1968-70 között tovább folytak a reformmunkálatok, a « második lépcső » előkészítése. Kiterjedt volna pl. a monopolszervezetek szétbontására, a tőke- és munkaerőáramlás szabadságának növelésére, stb. A fejlődés megtörik A « prágai tavasz » elfojtása kedvezőtlenné tette a reform külpolitikai és külgazdasági környezetét keleti szomszédaink körében. A KGST-országokban gyanakvással figyelték a magyarországi fejleményeket. 1973-ban már a Népszabadság hasábjain is szó esett erről. Az országon belül is átrendeződtek a politikai erőviszonyok. Elsősorban az állami és pártapparátus középirányítóinak befolyását veszélyeztette a reform. A nagyvállalatok tevékenységének piaci kontrollja megingathatta volna addigi magabiztos, kényelmes pozíciójukat. Ez részben a nagyvállalati vezetők rosszallását, részben a politikai ve-