Kecskemét és Vidéke, 1889. január-november (1. évfolyam, 3-39. szám)
1889-01-17 / 3. szám
X. ésVM£ol3r©^1-3. szám.. Kecskemét, 1333. jan. 1 közművelődési heti közlöny. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Kiadóhivatal: IV. tized, varjú-utcáa 235. tsz. Minden pénzbeli küldemény ide czintézendő. Előfizetési ár: Egész évre 5 frt — kr. Fél évre 2 írt 50 kr. Negyedévről írt 25 kr. Eg.' es szám ára 10 kr. Előfizethetni bármely postahivatalnál. A szerenáde. Dal zenditi fel künn az éjben, Lant kiséri zengésében. A lant húrján és a dalban Ömlengő hő szerelem van. Olvadoznak a szé p hangok. — Messze útról jött a dalnok . —T.'H. hisz mdja, hogy rég n árja Fájó szivvel, szép arája. / Hogy mikor jön, meg nem irta, Ni firí) Nagy sokára most tért vissza. Az ablak még világítva, \ A dal ekép Zeng alatta: \ ,Boldogsága életemnek, — \ Menyegzőnkre érkeztem meg, | ' Szeretlek oly hőn, mint régen, Ébren vagy-e meg az éjben? Vagy álom szállt szép szemedre, Oh jer! borulj hű keblemre. Hallgasd, mint ver szivem gyorsan, Minden perczben érted dobban!“ Mig tovább zeng künn az ének, — Benn a házban gyertyák égnek , Térítőn szép, ifjú lány van Menyasszonyi dísz ruhában. Nem figyel a zengő dalra, Szeme zárva, szive fagyva, Eltűnt a pirajk, s arczárul. — De az ablak im feltárul És lekiált egy hang zordan: „Ne háborgass, itt halott van!“ Meleg ! ! Valami az iparról. Amint áll Liebig mondása,, hogy „egy nép műveltségi fokára abból következtethetni, hogy mennyi szappant fogyaszt el éven át“, épp úgy sarkigazságot képez az, hogy egy állam jólétére annak ipará'ól és kereskedelméről lehet követkedetni. Amint pedig, ez, áll az államról, ugyan úgy áll egy városról is, mert a mely városban az ipar és kereskedelem virágzik, fi í®Kt, bildon jólét uraló. Nem czélunk e tárgyról általános bő értekezletbe bocsátkozni, helyi érdekű lap levéli, csupán a helyi viszonyokra való kiterjeszkedést kíséreljük meg. Az ipar és kereskedelem tulajdonképen nem képez két különböző dolgot, mert ipar, kereskedelem nélkül fenn nem állhat, valamint viszont nincs kereskedelem ipar nélkül. A szabad ipar életbelépte óta városunkban általános a panasz az iparosok között, hogy nincs mód a megélhetésre, mindenki lehet iparos, a gyáripar tönkre teszi a kézműipart stb. Mindezekben részben igazat kell adnunk iparosainknak, de másrészt nem mulaszthatjuk el rámutatni ezen panaszok okainak kútforrásaira s arra, hogy azok nagy részt az ő hibájukból erednek és hogy azokról nagyrészt önmaguk segíthetnének. Lapunk szűk tere nem engedi meg, hogy minden iparágra nézve ,részletekbe bocsátkozzunk, de még erie hivatva sem érezzük magunkat, és e soroknak nem volt egyéb czélja, mint iparosainknak némi anyagot és alkalmat szolgáltatni,az eszmecserére és köszönettel minek, ha e tárgyban érdemes dolgok meg , íratása czéljából lapunk hasábjait igénybe vennék. jk Városunkban a szabó és czipész iparág van "Legjobban elterjedve, és a szabad, valamint a gyáriparezeket sújtja legjobban. Nem szólok azon iparágakról, melyek városunkban már jóformán kihalófélben vannak, pl. takács, tímár, szűrszabó stb., mert ezeket már nagyrészt megölte részben a gyáripar részben a népviselet változása. A szabó iparosok panasza legfőkép a kereskedők ellen irányul, akik a férfi ruha elkészítését is elvállalják. De hiszen uramfia, ezek sem maguk nem szabják, sem maguk nem varrják a ruhát, hanem szabászt és Felelős szerkesztő és kiadó - tulajdonos : NAGY IMRE. Hirdetések és nyílttéri közlemények jutányos árakon számíttatnak. Bélyegdíj 30 kr. mindei beiktatás után. Szerkesztőség: IV. tized, varjú-utcza 235. szám. Ide küldendő minden írásbeli közlemény. Kéziratok nem adatnak vissza.