Kecskemét és Vidéke, 1889. január-november (1. évfolyam, 3-39. szám)
1889-01-17 / 3. szám
széltek hosszasan mind arról, ami két év alatt velük történt. A gondos anyát minden részlet érdekelte fia életéből és ez mit sem hallgatott el anyja előtt. — Csak hallgass fiam atyádra, ő okos ember, ő tudja, hogy mivel tartozik családjának és ő a legjobban fog gondoskodni a jövődről. Szép volt tőled, hogy keresztül tanultad a prókátorságot, de ily kenyérkeresetre nem lesz szükséged. A Deléndyek családja a vármegye első családja, és te is tartozol a család fényét emelni. Igaz ugyan, hogy vagyonunk többé már nem a régi, de a mi abból hiányzik, azt pótolja majd a te tudományod. — Valóban, édesanyám, sokszor lelki fordulást éreztem magamban, midőn havi pénzemet küldöttétek utánam, hogy sokat költök és ezáltal talán megkárosítom az itthon levőket. — Oh, kedves fiam, a te tanulásod mi költséget sem okozott nekünk, hiszen bátyád tízszer annyit költött, midőn a jogot tanulta és atyád sohasem sokalta. Nem, nem a te tanulmányaid fogyasztották meg a mi vagyonunkat, hanem egészen más dolgok. — Talán rosszak voltak a termések ? Egyház és iskola. Módszertani értekezés a „p“ betű ismertetéséről. (Felolvastatott a kecskeméti tanítótestület gyűlésén.) — Irta: Tormássy Sándor. — (Folytatás.) No most már majd én a szóban levő hangokat szépen bűn elszámlálom, ti pedig összefoglalva egyszerre kimondok. De aztán jól rám vigyázzatok! No hát kezdem: u-s’-k’-a, no mondjátok rá! „Puska.“ Vigyázz te! ha iden ügyelsz, mindjárt meglőlek vele! — Mondjátok ki ezt p’-a-l-a-cs’-i’-n-t’-a! — p’-a-p’-r-i-k’-a ! — stb. (A tanító min-t íi lehető legtisztábban hangoztat.) No — hát ki tudná ebit az utóbbi szóban elszámlálni a hangokat? — No hát te* Jól van! No te meg mondj egy szót, amelyben a „p“ elől ngzik! Jól van ! Számláld is el, hány hang van benne ? Te meg mondj egy szót, a melyben a „p“ hang hátul hang■ • Számláld el, hány hang van benne! — Te meg mondj olyan szót, a melyben a „p“ hang középütt legyen! — Elyik hang hangzik a „p“ előtt, — melyik utána? Ezt a gyakorlatot a gyermekek igen szeretik — különös, ha pogácsa, alma, rétes ló, baba stb. van benne. És azt szeni év elején többször szoktuk csinálni. (Azt a mondják rá.) No, hogy még jobban tudjátok ezt a hangot, mikor én arra leütök, mondjátok ki együtt! Lehet padonként is, — a fegyelem szempontjából nem arányos. Első ütésre — éppen csakhogy leérjen a kéz — első pad, a másodikra a második és így tovább. No most ide vigyázzatok! Megmutatom, hogy kell ennek a „p- hangnak a jegyét a ,p“ betűt leírni. — Hogy is hívjuk ezt a vonalat-e? — Hát em ezt a másikat? — Igen! alsó segédvonalnak. Hát irtunk-e már olyan betűt, amelyiket idáig kellett lehúzni? Melyik volt az? — Igen a „j“ betű. No, hát nézzétek, hová teszem a krétát? — Igen a kettős vonal közepére. Merre húzom, felfelé-e, vagy lefelé? — jobbra-e, vagy balra? Igen, jobbra vékonyan fel, a felső kettős vonalig. Hát most tovább, merre, hogy húzom? — Igen lefelé vastagon az alsó kettős (vagy közép) vonalig. Hát most tovább? — Igen! benne vissza, itt a közepén elválasztva vékonyan fel a felső kettős vonalig. Most? — Igen, kereken le az alsó kettős vonalig ; most jobbra kereken elég! A tanító most leírta a „ u“ betűt, csakhogy az előrésze kissé hegyeses. — No, hát meg van!? A gyermekek persze előbb csak bámulnak, azután egymásra néznek, míg egy elrikkantja magát, hogy hisz az nem az! ez a „u* betű! — Akkor aztán persze mind rá ismer. — Az!!! Ejnye! Csakugyan az ám! Csakhogy itt felül egy kicsit hegy» VIDÉKE. 3. szám. dsz. Magam sem tudnám megmondani, hogy merre megy el pénz, de elmegy; elviszi a vármegye; mert a Beréndyeknek módon kell élni. És az úri módnak legelső feltétele az, gy akkor is keltsünk, a mikor nem volna szabad, a mikor lesen miből. A nagy nemességnek élén a Beléndy család áll ír évtizedek óta, atyád is Beléndynek született, tartozik te- te is úgy élni mint ősei éltek. És ha igy tönkre megyünk ? — Beléndyné felsóhajtott. (Folyt, következik.)