Kecskemét és Vidéke, 1890. március-december (2. évfolyam, 10-52. szám)
1890-03-06 / 10. szám
4 KECSKEMÉT és VIDÉKE. megy a készítés, de az idő sem oly becses, hogy sietve kellene fölhasználni, néhány nap késedelmi nem a világ, a munkás kéz , bár kevés, de azért elég olcsó. Daczára, hogy jó ára van, a lkosság nem szeret vele bajlódni, mert eltekintve a költségtől, mit a víztartók berendezése maga után von, meg a pajtáké, oly vesződségesnek tartja az indigo előállítását, hogy csakis kevesen szánják rá magukat arra, hogy ez igen jól jövedelmező kiviteli czikket nagyban állítsák elő. Érdekes volt valamikor az indigo termelés Közép-Amerikában. Az ültetvényes lehetőleg közel választotta lakásához a megművelésre szánt területet, levágta az őserdő egy részét, hogy fáiból kerítést cinálhasson, a többit fölgyújtotta hamutrágyázás végett. Áprilisban föllazította valamennyire a talajt, hogy belevethessen, az időszakos esőzés közönségesen május első napjaiban ered meg ott és oda fejlesztette a veteményt, hogy július közepén vágásra alkalmas volt már az. Ennek legjobb időpontját az mutatta meg, hogy a növény szürkés lisztnemű anyaggal vonódott be. Az első aratásbeli indigó mind mennyisége, mind festő anyagának minőségére nézve csekély volt, a második évi azonban mind a két tekintetben kiváló, a harmadik aratásnak csak az esetben volt értéke, ha talaját a gyomtól kellően föltisztították. Némely kedvező helyen az indigo ültetvényt 10 évig is lehetett használni, ha közben-közben új vetést eszközöltek. A levágott gallyakat égetett, kővel kifalazott vermekbe rakták, hová 1000—10000 gallon viz fért; a mint pedig megtelt, kövekkel nyomkodták le és annyi vizet bocsátottak rá, hogy elborítsa. így maradt benn az indigogally 12—24 óráig a csávában, amint azt a gallyak minősége, az időjárás állapota és egyéb körülméinek megkívánták. Midőn a viz bizonyos zöldbe játszó szint öntött, kiszedték belőle a növényt, erős párolás alá vették a visszamaradt levet, mig csak meg nem kékült; ekkor szélesebb verembe bocsátották át, hogy a festékrészek minél terjedelmesebb alapon ülepedhessenek le, de gyorsították ezt a folyamatot növényi forrázatok hozzátételével is. A mint lecsapódás kívánt mértékben ment végbe, eltávolítottáka vizet, az üledéket pedig durva gyapot és gyapjú szövetekre rikva szárították ki. A festékanyag értéke attól függött, mikor történt a glvak kihalászása a léből, meg a csáva hosszabb vagy rövidebb ideig volt-e keverve. Ma azonban nem ily primitív módon készítik az indigót, hogy kevesebb anyag menjen veszendőbe. Az évelő indigó cserje termékét általában többre becsülik, mint a három évre terjedő életnét, miért haszonhajtóbb, noha félannyit ing szolgáltat, mint a másik. A guatemalai indigo melléjóság szempontjából csak a Curacao szigeti „lauro” nevű féleség sorozható, de mivel ott kevés terem, a közép-amerikait nem bírja a versenyen letörni, mert valamely ezikk kelendőségének nemcsak az az oka, hogy jó, hanem az is, hogy mennyiségével ki birja-e a keresletet elégíteni. Különben csak kuriózum marad. A görög befolyás kora Magyarországon. — Irta: Bartha József. — (Folytatás.) Helyesebben a görög befolyás II. Gejza, alatt kezdődik, amikor a görög császári trónra Commen János halála után Commen Mánuel lépett. Manuel a harczban dicsvágyó, erős, békében cselszövényes és ravasz volt. Ő a hanyatló görög birodalom legnagyobb császára, keletről az új fanatizmus ifjú népeitől, a törököktől nyomatva, országa elveszett részei helyett nyugaton akart kárpótlást keresni. Birodalma határa Magyarország déli részéig terjedt, tehát erre vetette szemeit, sőt nem kevesebb, mint a régi római birodalom, visszaállításáról álmodozott. Merész egy álom, a képtelenséggel határos; ő nem is az erőszak fegyvereit akartaalkalmazni, mert a spártai katonák nem léteztek már többé, a régi hellén dicsőség rég letűnt, a birodalom épülete omladozni kezdett, s az új nemzedék lézengve bolyongott e romok között, a belén dicsőség napjának egy hátra maradt, eltévedt gyenge sugarában sütkérezve; ő cselszövényes politikájában látta az erőt, ő bízott tehetségében. S hogy czélját ki nem vihette, annak oka abban rejlik, hogy a derék királyok uralkodása után Magyarország nem veszítette el erejét oly hirtelen s fegyvereivel gátat tudott vetni a császár hódítási vágyának. Hogy Mánuel Magyarországot birodalmába akarta kebelezni, világos jelét adta akkor szándékának, mikor a trónkövetelő Boricsot pártfogásába vette, sőt neje rokonával össze is házasította. Lehet, hogy ez előbb még csak terv volt Mánuel agyában, s tetté csakis Borics pártfogás kérése élesztette, aki semmiesetre se mulasztotta el térden állva mondott könyörgésébe foglalni, hogy ha Magyarország trónjára segíti, a birodalmat az ő császári fönhatósága alá foglya helyezni. E kedvező alkalmat Mánuel nem hagyta figyelmen kívül. Borics, Kálmán király második nejének az orosz Predzlavának törvénytelen fia volt, ki anyjának a királyi udvartól való előzetese után külföldön született, sohasem szűnt meg egész haláláig magát Kálmán törvényes fiának tartani. Lehet, hogy anyja oltotta keblébe ezen hiedelmet, hogy így koronát és trónt szerezzen neki, s szavai nem is estek terméketlen földbe, mert Borics örökös trónkövetelő volt, s számtalan sebet ütött a magyar haza szivén. A hon kisebb része szintén mellette nyilatkozott s törvényes fiúnak tartotta; igy a hon kétfelé szakadt, kezdetét vette az átkos pártoskodás, s a szomorú testvérharcz. Borics kezdetben éjszakról háborgatta az országot lengyel és orosz segítséggel jőve be, de a sajó melletti ütközetben megveretett. II. Gejza nagybátyja, a szerb Bélus, ki kiskorúsága alatt a kormányzó tisztét végezte, ügyes politikájával csakhamar útját állta Boricsnak, hogy éjszakról többé ne kapjon segítséget. Ugyanis Gejzának a kiewi nagyfejedelem leányát Eufrozinát szerezte meg feleségül, öcscsének, Lászlónak pedig a lengyel fejedelem Judit nevű leányát. Ezen fejedelmi udvarokból tehát Borics ki volt zárva, s ő délről keresett ügyének pártfogót, amelyet Mánuelben föl is talált. 10. szám.