Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)
1920-05-23 / 7. szám
7. szám. A városi költségvetés. (Folytatás.) A bugaci gazdaságra nézve a bizottság nézete a közös kezelés nehézségei mellett a már előadottak dacára is azonban az, hogy mivel ezen nagy terület a várostól igen távol van s ha feltörik, a mezőgazdasági kezelés ezen gyenge minőségű földeket rövid idő alatt kimeríti, egyébként pedig az állattenyésztésre is kell gondolni, mert annak fontossága a hegyi legelők elvétele miatt az ország ellenséges megszállása következtében rendkívül emelkedett: ezen távollevő nagybirtok (22.000 hold) megfelelő részei állandóan legeltetésre és erdősítésre használtassanak, tenyészapaállatok nevelése s nemesített és használhajtó állattenyésztés mellett. Ugyanezen célból a személyzet és az állatok tartására szükséges termények előállítása végett a bugaci szent királyi-féle gazdálkodás is fenntartassék, sőt kibővítessék megfelelő szakszerű vezetés mellett. A legeltetésre kiadott jószág ellátásáról tartós szárazság esetére is történjék gondoskodás az erdőkezelés keretében takarmánytermelés útján is. Ez már átgondolt és rendszeres hasznosításnak lenne nevezhető, csak legyen olyan vezetés is, mely mindezeket erélyesen végrehajtja! Szó volt még a legelőgazdaság egyébkénti berendezéséről is ; többek közt a talajjavításról, gazdák állattenyésztési szövetkezetéről, mely a vidékről legeltetés végett ide hajtott jószág kiszorításával az állattenyésztést az itteni gazdák kezébe adná! Ezt a gazdák közül is igen sokan helyeselték. Ezeken túl Bugac-Monostorra nézve még a hatóságnak elég sok kérdés rendezése körül fájhat a feje! Jó volna ozt a fényképészt kivinni, hogy az orgoványi határon levő „Tolvajost“ vagy a szentlászlói és móricgáti határon levő buckákat lefényképezné. Nem hiába szörnyedt el az erdészeti felügyeletet gyakorló államtitkár, mikor itt járt, hogy ilyen területek „Európa közepén“ mikép állhatnak fenn! Hanem azért az államtitkárnak csak annyiban van igaza, hogy ezek a százával élénkbe tóduló emeletesház nagyságú homokbuckák, melyek a szelek munkájának fantasztikus eredményeikép a képzelet által különben ki nem gondolható képeket tárnak elénk, végre kerüljenek sorra s ezeket is hordja le a kecskeméti talicska, mint lehordta Cethalban, Szarkásban, Ballószegben, Szikrában stb. Elvégre Kecskemét abban nem hibás, hogy verejtékes munkával a talicskára kell szorulnia. Nem állhatott ellene a a szelek munkájának, mikor századokon át a török pusztításokkal kellett szemben állania ; mikor őt magát kiölték, börtönbe hurcolták, lepörkölték és leszegényítették. Ki és mit tudott volna tenni a szél munkája, a temérdek homokbucka ellen, mikor annak nem volt semmi értéke a fillokszerű előtt, fű nem nőtt rajta, s ha a szél fújt és szerencsétlen utunk arra vitt, szembe találkoztunk vele ! Most sem tudunk egyebet tenni vele, mint hogy vasút létesítésével vagy kiosztjuk egy részét szőlővel való telepítésre, vagy pedig nagy költséggel, nagy türelemmel és nagy várakozással erdősítjük. Hát várjon az állami felügyeletnek ezt csak most kell észrevennie ? Hol volt — nem az államsegéllyel, hanem csak a jó tanácscsal is — egy félszázad óta! A bizottság tárgyalta még a „kecskeméti földek“ útvesztőszerű kimutatásait, melyekről nem bizonyos, hogy a földek mind felsorolva vannak, sőt még az sem, hogy merre fekszenek, aminthogy ezekre számos kérdés folytán sem lehetne megfelő térkép híján felvilágosító feleletet adni. Annyit mégis nyertünk feleletkép, hogy kijelentették, miszerint „meg vagyok győződve, hogy egyesek a városnak számos birtokát bitangolják, mert térkép híján nem lehet számba szedni“. Egyébként ezekre a „kecskeméti földekre“ nézve a bizottság tagjai sűrűn emlegették a tisztviselők, ipari vagy kereskedői munkások, általában szegény családok részére kiosztandó kiskerteket, a földmunkások részére eladandó kisterületű földeket, a házhelyek kiosztását stb. mikre nézve javaslattétel végett egy szűkebb körű bizottság küldetett ki. A téglaégetésre nézve bejelentették, hogy sikerült szenet beszerezni, s így a téglaégetés hosszú szünet után a városi telepen már megindult. A tégla, miután a munkabérek emelkedtek, természetesen drágább lesz, de legalább lehet kapni, mi a normális városfejlődés visszaállítására nézve nélkülözhetetlen. mélyen a leány szemébe nézett, abba a sötét szemekbe, melyekből számára ezer menyország tükröződött vissza. — Margitka ... édes ... jó Margitka — szólt szaggatott hangon, miközben ajkai görcsösen rángatóztak ... én ... én csak magát szeretem. Margitka elpirult és szemeit lesütötte. — Ha el nem taszít, úgy maga lesz üdvöm, boldogságom — folytatá az ifjú. Kis szünet. — Tegyen boldoggá viszontszerelmével. Margitka kérdő pillantást vetett az ifjúra. — Hátha megcsal, hűtlen lesz, elfeled? — Nem ... nem soha! Esküszöm ! — Hát legyen úgy, mint akarja — Kezet rá! Kunfalvy megragadta Margitka kezét és szenvedélyes csókot nyomott fehér arcára. — Most pedig gyerünk — szólt Margitka. Édesanyám bizonnyára türelmetlenül vár odahaza. Elindultak. Sietve folytatták útjukat. Kunfalvy örömében nem érezte lába alatt a földet. — Lám, — mondogatta magában — azt hittem, számomra nem született leány. Ahányat eddig megismerhettem, mind frivol volt, ki mellett a családi tűzhely pokollá válik. Végre a Gondviselés meghallgatott, rámtekintett ... Oh, de kedves teremtés is ez a Margitka... Elérték a falut. Elbúcsúztak. Kunfalvy visszatért. Útközben megmegállt és vágyódó tekintettel nézte az esti félhomályba burkolt falut. Margitka pedig szobájába vonult és Kunfalvy emlékével foglalkozott. Szokatlan érzelmek dúltak lelkében. Szive nem volt többé oly nyugodt, mint eddig. „Felveré azt a szerelem hatalma.“ II. Ismét beköszönt ott a nyár. Margitkáék háza hátsó végénél egy gyümölcsöskert terül el, melyet a fák erősen beárnyékolnak. A kertben terebélyes diófa alatt díszes szalmaágy áll. Egy napon ide ült ki Margitka és szorgalmasan kötögetett. Közben meg-megállt és elmerengve nézett a sűrü falombok közé. Bizonnyal azért nézett arra, hogy semmi se zavarja mély gondolatait. Majd halovány arca kipirult és szenvedélyes hangon mondá: — Igen, vádolom, mert bűnüs ... Esküvel fogadta, hogy nem fog elfeledni, hogy eljön meglátogatni, bánatomban megvigasztalni. És ime, egy év telt már el, kínzó, gyötrő szenvedések között és ő hirt sem adott magáról. Bűnös ... bönös! Kissé megengesztelődött. Ismét merengve nézte a lombokat. De gondolatai elérték a mélység határát s mintha szive fenekét érintenék, megrezzentve felébresztették merengéséből. Sietve fogott ismét a munkához. Látszott, hogy pótolni igyekszik mulasztásait, így tartott ez jó ideig, míg a fárasztó gondolatok, a delelő nap melege és a madarak altató zenéje álmot nem hozott a falu legszebb leányára. Az álom nyomasztó hatása alatt elszenderült, a szalmaágy virágággyá lett. Alighogy elszenderült, jöttek a tarka lepkék, enyelegve körülrepkedték és pajzán játékot űztek az alvó fölött. A csalogány a szomszédos bokorra szállt és elzengé fölötte kedves szerelmi dalát. Ezalatt Margitka édesen álmodott. Kunfalvy megjelent előtte és örömkönnyek közt ölelte kebelére szeretett Margitkáját. — Magáért jöttem kedves Margitka, hogy magammal vigyem. Margitka az ifjú szemébe nézett és szólni akart. Ebben a pillanatban egy kocsi fordult be az udvarba, melynek zörejére hirtelen felébredt. Vizsgáló szemekkel tekintett körül, mert nem tudta, hogy csak álmodta-e vagy valóságos kocsizörgést hallott. Azonban csakhamar észrevette, hogy az udvaron egy fogat áll, melyen bizonnyára vendégek érkeztek. Gyorsan felugrott tehát és a szobába sietett, hogy a vendégeket üdvözölhesse. De mily nagy volt a meglepetése, mikor a szobába lépve Kunfalvy Elemért látta, maga előtt. Azonnal eszébe jutott előbbi álma. — Hát csakugyan azért jött — gondolá magában. Igen, Kunfalvy beváltotta ígéretét. És a szép Margitkából néhány hét múlva takaros asszony lett. L. J. Kecskemét és Vidéke Rövid hírek. Egy kis angol város határozatot hozott, amely szerint 50 magyar gyermek ellátásáról hajlandó egy évig gondoskodni. — A német nemzetgyűlés 10 millió márkát szavazott meg a papírszükséglet zavartalan ellátására. — Franciaországban nagy érdeklődés mutatkozik a lebélyegzett magyar korona iránt. — Clemenceau újságja határkiigazítást igér Magyarországnak. — A Palesztinai arabok élénken tüntetnek a zsidók ellen. — A pozsonyi cionista szervezet a Palesztinára hozott határozattal kapcsolatban ünnepélyes nagygyűlést tartott. — Apponyi 3. oldal. nem írja alá a békét, hanem — amint már mi napokkal ezelőtt megírtuk, — Praznovszky Iván rendkívüli követ kapott erre megbízást. — A csehek félretolják a nemzeti érzelmű tótokat, úgy, hogy már idegenek a saját hazájukban. Legújabb. Kinevezték az uj főispánt. Budapesti tudósítónk jelenti d. u. fél 1 órakor, hogy a kormány Kecskemét th. város kormánybiztosává FÁY ISTVÁN tatai főszegabirót nevezte ki. Nyugat-Magyarország sorsa. Budapest. Teljesen hiteles, részleteiben egyelőre még nyilvánosságra nem hozható közlések alapján mint befejezett tényt jelenthetjük, hogy Nyugat- Magyarország német járásai nem szakítatnak el tőlünk. Válaszjegyzékünk átadása. Budapest. Szikratávírón jelentik Párisból, hogy Praznoszky meghatalmazott miniszter átadta a békeszerződésre vonatkozó válaszjegyzéket, Henry ezredesnek, ki azt a külügyminisztériumba vitte. Az ország gabonaellátásának biztosítása. (Budapest.) A kormány elhatározta, hogy a jövőben gabonarekvirálás nem lesz. Az ellátatlanok, tisztviselők, munkások és nemtermelők részére az ellátást biztosítani fogják. A termelők kötelesek lesznek holdankint bizonyos mennyiséget beszolgáltatni. A beszolgáltatásnál a progresszivitást és a terméseredményt fogják figyelembe venni. A külföldi gabonaszállítást a kormány monopolizálni fogja s csak megfelelő ipari cikkekért hajlandó rekompenzációs szállításokat eszközölni. Budapest. A román csapatok a napokban kiürítették a bihar megyei Pocsaj és Kismarja községeket.