Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)

1920-10-20 / 130. szám

Kecskemét, 1920. október 20. Szerda I. évfolyam, 130. szám. liiiíiiiili HŰT MMHHHBBKOMMBMBWMMBHlIMSWmBeillfflM WMMtltMffllWriOTIWIllllllBi Mf li'IIMI 11IK llBIIMBKKWBHMMMRMOMMHMHIMIRIWMIMMBMBBWBMRMRBMB — előfizetési Arak : FELELŐS SZERKESZTŐ: JUSZT FERENC. szerkesztőség és kiadóhivatal*. Egész évre 240 K. Negyedévre 60 K. ; . . . Kecskemét, III., Arany János­ u. 6. ez. Félévre 120 K. Egy hóra 20 K. ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYÚ, a rom.katk.bérház átjáró udvarában. Telefon­­ 135. Egyes szám I K. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Zadravecz. Daccal dacoló, lánggal lobogó, acéllal csengő név, mely egy hazáért szenvedett, hazáén égő, hazáért do­bogó szív energiáit hordozza. Élniaka­­rásunk véres nekibuzdulása, ronggyá, piszokká, sárrátaposott magyarságunk feltámadás felé való megmozdulása benne harsog, együtt zeng, együtt él e névvel, melynek tulajdonosa a ba­rátcsuha alatt a világalkotók merész iveletü lelkét hordozza, kinek keze erős elszántsággal kitépte a magyar elpetyhü­dt lelkéből a baromi beletörő­dés átkos burjánjait s aki beleorditotta a lethargikus szendergésben szunnyadó ország fülébe. Ébredj, mert elalvásod­­ a legszégyenteljesebb kimúlás lesz a­­ világ népeinek történetében. Tábori püspök. Nemzeti hadsereg lelkének kovásza. Bus magyarságunk elhamvadt tüzének ujraélesztője. Em­ber, ki átszenvedve egy világőrület borzalmait, anyától elszakadt gyermeki fájdalommal érzi a hontalanság kese­rűjét. Lélek, melynek zengő akarása nyomán harci dalra riad a magyar, tűzben megedzett villogó acél, mely­nek nyomán vér serked magyarságunk eltipróinak becstelen testéből. Abban a temp­ómban, melynek kupolája a békességes égbolt, melynek­­ orgonája szélvész, világa nap, hold s csillagok, egy vérsárba züllesztett világbazilikában, melynek pillérei a Kárpátok eget horzsoló gránicai, ily a lelkek exattáló tüze fogja visszatörni elrablóit véreinket. A kereszt fegyve­rével léket vágunk megrablóink hom­lokán, életrekivánkozásunkat gátló hor­dák elé odaszegezzük a poklokat beom­­lasztó krisztusi keresztet, melynek len­dülete zadraveczi kezekről árad, ide­gen hangzású, de magyarságában szit­­­tyákat szégyenítő hungarizmussütötte lélek pattanásig feszülő energiájából ki fog, mert ki kell épülnie, egy magyar­ságban boldog, egységes Pannónia, ormán ott a kereszt, mely a szenve­dés és vajúdás idején egy kámzsás barát lélekbemarkoló kezében szorult. Előttünk halad s mi megyünk utána! . . S lelkemen végigmorajlik a bánat, miért vagyunk mi, keservben kiaszott, nyomorban megtorpadt ma­gyarok olyan kevesen, kik ily szédü­letesen grandiózus lélek világánál aka­runk előre törni ? Miért vagyunk mi, bizanságba kivert, korbáccsal csókolt magyarok annyira hitványak, hogy egy szent nekilendülésben izzadságos pél­dát mutató csákányfeszítő mellett be­­burkolódtunk a népitörődömség lyukas pokrócába, s élniakarásunk megakad a szellemóriások puszta bámulatánál! Beszél a Püspök. Bensőséges, meleg ünnepségen, a Ferenciek templomában lelkek zokogtak, mikor Magyarország egyetlen szerzetes püs­pöke lélekcsókoló szeretettel fordult az újon­nan felszentelthez s a felszentelésen jelen­­voltakhoz. A nagyszabású, veretes, érccel pengő beszédet az alábbiakban közöljük: Testvér ! Érzed-e magadban a Lelket? Én úgy érzem, hogy kézfeltételemmel lelkembő! át­szállt lelkedbe a Lélek, a szent Lélek ! — Érezd tehát és ragyogjon tőle a szemed, pirban-lángban égjen bele az arcod, dagad­jon tőle a kebled. Lélek ez, de nem a föld lelke, nem a s­óból préselt lélek, több ez, — az égnek a Lelke! Hordd tehát méltón ! Lám, a földnek a lelke is mily szép, ha méltó kehely hordozza. A sárból, föld­ből nő ki a virág, por és föld az égi madár és bennük lakozik a föld lelke, — mily szép, ha a lelket, a föld lelkét sugár, érin­­­telten illatos virág kelyhe, vidor csicsergő madárka hordja — Hát mennyivel szebb, dicsőbb az ég Lelke, ha méltó emberi kebel a kelyhe! — A tört, hervadt, sárba tiport virág szánalmas rámája a föld lelkének, de százszorta szánalmasabb a hitvánnyá lett emberi kebelbe kényszeritett égi Lélek. Te méltón hordd és méltán hordva élvezd az égi Lelket. De tudd meg, hogy nemcsak magad­nak kaptad e lelket, hanem az elárvult, hité­ben megingott keresztény tömegek számára is! A kapott lelket azokba kell öntened. Láttad első Mementód alatt az elha­gyott keresztény mezőket?! Virágos kertté kell neked ezeket vará­zsolnod. Ah, mennyi a fáradt lélek, mennyi a szenvedő ! Soha annyi betegje, fájdalmasa, hervadtja nem volt a keresztény társadalom­nak, mint ma, amikor annyi küzdelembe kerül a mindennapi kenyér. Vigasztald őket, gondoskodik róluk, aki ellátja az ég mada­rait is. Menj hozzájuk és öntsd beléjük a Lelket! Hajolj a bölcsek népe fölé és tedd beléjük a ma kapott Lelket. Menj a fonnyadt arcú ifjúságunkhoz és pirítsd ki arcát a ma nyert tűzzel, tedd ragyogóvá tört fényű, fá­radt szemét! Menj a hat esztendő véres tragédiái által megtört magyar férfi- és anya­­világhoz, helyezd lelkükbe a Lelket, hogy tudjanak kellő hittel tovább élni és küzdeni. Menj az aggastyánokhoz, a sír szélén állók­hoz és mondd nekik, hogy a Lélekkel szán­janak pihenni sötét sírjaikba. És ti, kik ma velem imádkoztatok, míg papot szenteltem, fogadjátok őt szeretettel lelket osztó munkájában. És ti lesztek a vi­rágos kert és ő lesz a szorgos, szerető kertész. Te pedig Testvér, menj! Hirdesd az evangéliumnak a Lelkét. Légy kitartó a sírig, bár tán gyöngyözik majd sokszor homlokod a félreértés által sajtolt verejtékből! Az ünnepség után munkatársunk meg­interjúvolta a püspököt, ki a következőket mondotta: Remeg bennem a lélek, hiszen a na­pokban tették a sírba jó édesanyámat, egy könnyet nem tudtam elsírni sírja m­ellett, egy rögöt nem tudtam beledobni koporsó­jára. Anyám­ több ízben át akart jönni hoz­zám, a szerbek azonban rémízgették, mit Horthy, mi a fia,­ mind a ketten apróra vágva, már régen nem élnek. Molesztálták, üldöz­ték, hajszolták szegény jó szüleimet, laká­sunkban felforgattak mindent, a padlót fel­szedték, falakat bontogattak, nap nap mellett kutattak s a folytonos izgalom, lélekőrlő nyug­talanság sírba vite anyámat. Szívszélhüdésben halt meg. S a szerb hatóságok koszorút akar­tak küldeni ezek után. A kérdésre, hogy áll a magyarság ügye, megjegyezte a püspök, hogy a külföld egyre nagyobb érdeklődéssel fordul felénk. A nemzetre szakadt katasztrófa fölkeltette az elfogulatlan országok részvétét, sőt a vivisekciót végző nagyhatalmak diplo­mája egyre nagyobb hajlandóságot mutat a közeledésre. A legfontosabb teendőnk most, lelohasztatni a lelkekben dúló idegességet s a hadsereg lelki nívóját oly magasra emelni, amint csak lehet. Át fogjuk gyúrni a közel­­múltban elbódult lelkeket, a hadsereg fe­gyelmének alapjául én a meggyőződésen ala­puló kötelességtudást teszem, ezt pedig csak vallásosság hatványozásával lehet elérni. Adja át szívből jövő üdvözletemet Kecskemét magyar városának. Nemsokára nem mint szerzetes, de hivatalos minőségemben fogok visszatérni. Egy nagy dimenziókkal dolgozó lélek kezében van magyarságunk büszkeségének, ronggyá tépett lobogónk újradicsőitőjének lelki emelése. A hadsereg, lelki vezetése arra szü­letett férfi kezében van s ez garancia arra, hogy minden politikai akarnokság és önzés idején is Zadravecz kezéből ki fog kerülni a hitványságot visszafizető nemzeti hadsereg hittel átitatott, erővel telített, kardját győze­lem után kereszthez odatevő magyar akarása. Legújabb. Budapesti tudósítónk jelentései, d. u. V.1­­. Károlyi izén a pécsieknek! Kaposvár. Abból az alkalomból, hogy a Pécsett megválasztott új thatósági bizott­ság táviratban üdvözölte Károlyi Mihályt, a Prágában tartózkodó gróftól a következő válasz érkezett: Mély hálával köszönöm a bajtársak megemlékezését és biztosítom őket, hogy én is változatlanul hiszek a forradalmi munka diadalában. Heves küzdelmüket forró rokonszenvvel kisérem. A nemzeti reakció átmeneti (?) győzelme alkalmatlanná teszi a helyzetet a döntő csatára. De csüggedni nem­ szabad, mert már nincs messze az a nap, mikor a dolgozók érdekében a dolgozók internacionalizmusa lép küzdelembe. Ebben a végső küzdelemben Magyarország minden dolgozó rétege engem is maga mellett fog találni. Kartársi üdvözlettel Károlyi Mihály. J­ól volt olasz hadifoglyok összeírása. A m. kir. belügyminisztérium 61600 — 1920. VII. a. szám alatt kiadott körrendeletével el­rendelte a Magyarország területén tartózkodó volt olasz hadifoglyok aziránti megkérdezé­sét, hogy haza óhajtanak-e menni? Ennél fogva felhívom a város bel- és külterületén tartózkodó volt olasz hadifoglyokat, hogy összeírásuk és megkérdezésük végett folyó évi október 31. napjáig jelentkezzenek a vá­ros katonai illetőségi és kórházügyi osztá­­­­lyánál (városi székház, Le ., 42 ajtó). Fi­gyelmeztetem a volt olasz hadifoglyokat, hogy nevük és lakásuk tudva van s aki a jelentkezést elmulasztja a városból eltávolit­­tatik, hazájába fog továbbitatni még az eset­ben is, ha haza­térni óhajtana. Füvessy tb. tanácsnok.

Next