Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)
1920-10-20 / 130. szám
Kecskemét, 1920. október 20. Szerda I. évfolyam, 130. szám. liiiíiiiili HŰT MMHHHBBKOMMBMBWMMBHlIMSWmBeillfflM WMMtltMffllWriOTIWIllllllBi Mf li'IIMI 11IK llBIIMBKKWBHMMMRMOMMHMHIMIRIWMIMMBMBBWBMRMRBMB — előfizetési Arak : FELELŐS SZERKESZTŐ: JUSZT FERENC. szerkesztőség és kiadóhivatal*. Egész évre 240 K. Negyedévre 60 K. ; . . . Kecskemét, III., Arany János u. 6. ez. Félévre 120 K. Egy hóra 20 K. ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYÚ, a rom.katk.bérház átjáró udvarában. Telefon 135. Egyes szám I K. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Zadravecz. Daccal dacoló, lánggal lobogó, acéllal csengő név, mely egy hazáért szenvedett, hazáén égő, hazáért dobogó szív energiáit hordozza. Élniakarásunk véres nekibuzdulása, ronggyá, piszokká, sárrátaposott magyarságunk feltámadás felé való megmozdulása benne harsog, együtt zeng, együtt él e névvel, melynek tulajdonosa a barátcsuha alatt a világalkotók merész iveletü lelkét hordozza, kinek keze erős elszántsággal kitépte a magyar elpetyhüdt lelkéből a baromi beletörődés átkos burjánjait s aki beleorditotta a lethargikus szendergésben szunnyadó ország fülébe. Ébredj, mert elalvásod a legszégyenteljesebb kimúlás lesz a világ népeinek történetében. Tábori püspök. Nemzeti hadsereg lelkének kovásza. Bus magyarságunk elhamvadt tüzének ujraélesztője. Ember, ki átszenvedve egy világőrület borzalmait, anyától elszakadt gyermeki fájdalommal érzi a hontalanság keserűjét. Lélek, melynek zengő akarása nyomán harci dalra riad a magyar, tűzben megedzett villogó acél, melynek nyomán vér serked magyarságunk eltipróinak becstelen testéből. Abban a tempómban, melynek kupolája a békességes égbolt, melynek orgonája szélvész, világa nap, hold s csillagok, egy vérsárba züllesztett világbazilikában, melynek pillérei a Kárpátok eget horzsoló gránicai, ily a lelkek exattáló tüze fogja visszatörni elrablóit véreinket. A kereszt fegyverével léket vágunk megrablóink homlokán, életrekivánkozásunkat gátló hordák elé odaszegezzük a poklokat beomlasztó krisztusi keresztet, melynek lendülete zadraveczi kezekről árad, idegen hangzású, de magyarságában szittyákat szégyenítő hungarizmussütötte lélek pattanásig feszülő energiájából ki fog, mert ki kell épülnie, egy magyarságban boldog, egységes Pannónia, ormán ott a kereszt, mely a szenvedés és vajúdás idején egy kámzsás barát lélekbemarkoló kezében szorult. Előttünk halad s mi megyünk utána! . . S lelkemen végigmorajlik a bánat, miért vagyunk mi, keservben kiaszott, nyomorban megtorpadt magyarok olyan kevesen, kik ily szédületesen grandiózus lélek világánál akarunk előre törni ? Miért vagyunk mi, bizanságba kivert, korbáccsal csókolt magyarok annyira hitványak, hogy egy szent nekilendülésben izzadságos példát mutató csákányfeszítő mellett beburkolódtunk a népitörődömség lyukas pokrócába, s élniakarásunk megakad a szellemóriások puszta bámulatánál! Beszél a Püspök. Bensőséges, meleg ünnepségen, a Ferenciek templomában lelkek zokogtak, mikor Magyarország egyetlen szerzetes püspöke lélekcsókoló szeretettel fordult az újonnan felszentelthez s a felszentelésen jelenvoltakhoz. A nagyszabású, veretes, érccel pengő beszédet az alábbiakban közöljük: Testvér ! Érzed-e magadban a Lelket? Én úgy érzem, hogy kézfeltételemmel lelkembő! átszállt lelkedbe a Lélek, a szent Lélek ! — Érezd tehát és ragyogjon tőle a szemed, pirban-lángban égjen bele az arcod, dagadjon tőle a kebled. Lélek ez, de nem a föld lelke, nem a sóból préselt lélek, több ez, — az égnek a Lelke! Hordd tehát méltón ! Lám, a földnek a lelke is mily szép, ha méltó kehely hordozza. A sárból, földből nő ki a virág, por és föld az égi madár és bennük lakozik a föld lelke, — mily szép, ha a lelket, a föld lelkét sugár, érintelten illatos virág kelyhe, vidor csicsergő madárka hordja — Hát mennyivel szebb, dicsőbb az ég Lelke, ha méltó emberi kebel a kelyhe! — A tört, hervadt, sárba tiport virág szánalmas rámája a föld lelkének, de százszorta szánalmasabb a hitvánnyá lett emberi kebelbe kényszeritett égi Lélek. Te méltón hordd és méltán hordva élvezd az égi Lelket. De tudd meg, hogy nemcsak magadnak kaptad e lelket, hanem az elárvult, hitében megingott keresztény tömegek számára is! A kapott lelket azokba kell öntened. Láttad első Mementód alatt az elhagyott keresztény mezőket?! Virágos kertté kell neked ezeket varázsolnod. Ah, mennyi a fáradt lélek, mennyi a szenvedő ! Soha annyi betegje, fájdalmasa, hervadtja nem volt a keresztény társadalomnak, mint ma, amikor annyi küzdelembe kerül a mindennapi kenyér. Vigasztald őket, gondoskodik róluk, aki ellátja az ég madarait is. Menj hozzájuk és öntsd beléjük a Lelket! Hajolj a bölcsek népe fölé és tedd beléjük a ma kapott Lelket. Menj a fonnyadt arcú ifjúságunkhoz és pirítsd ki arcát a ma nyert tűzzel, tedd ragyogóvá tört fényű, fáradt szemét! Menj a hat esztendő véres tragédiái által megtört magyar férfi- és anyavilághoz, helyezd lelkükbe a Lelket, hogy tudjanak kellő hittel tovább élni és küzdeni. Menj az aggastyánokhoz, a sír szélén állókhoz és mondd nekik, hogy a Lélekkel szánjanak pihenni sötét sírjaikba. És ti, kik ma velem imádkoztatok, míg papot szenteltem, fogadjátok őt szeretettel lelket osztó munkájában. És ti lesztek a virágos kert és ő lesz a szorgos, szerető kertész. Te pedig Testvér, menj! Hirdesd az evangéliumnak a Lelkét. Légy kitartó a sírig, bár tán gyöngyözik majd sokszor homlokod a félreértés által sajtolt verejtékből! Az ünnepség után munkatársunk meginterjúvolta a püspököt, ki a következőket mondotta: Remeg bennem a lélek, hiszen a napokban tették a sírba jó édesanyámat, egy könnyet nem tudtam elsírni sírja mellett, egy rögöt nem tudtam beledobni koporsójára. Anyám több ízben át akart jönni hozzám, a szerbek azonban rémízgették, mit Horthy, mi a fia, mind a ketten apróra vágva, már régen nem élnek. Molesztálták, üldözték, hajszolták szegény jó szüleimet, lakásunkban felforgattak mindent, a padlót felszedték, falakat bontogattak, nap nap mellett kutattak s a folytonos izgalom, lélekőrlő nyugtalanság sírba vite anyámat. Szívszélhüdésben halt meg. S a szerb hatóságok koszorút akartak küldeni ezek után. A kérdésre, hogy áll a magyarság ügye, megjegyezte a püspök, hogy a külföld egyre nagyobb érdeklődéssel fordul felénk. A nemzetre szakadt katasztrófa fölkeltette az elfogulatlan országok részvétét, sőt a vivisekciót végző nagyhatalmak diplomája egyre nagyobb hajlandóságot mutat a közeledésre. A legfontosabb teendőnk most, lelohasztatni a lelkekben dúló idegességet s a hadsereg lelki nívóját oly magasra emelni, amint csak lehet. Át fogjuk gyúrni a közelmúltban elbódult lelkeket, a hadsereg fegyelmének alapjául én a meggyőződésen alapuló kötelességtudást teszem, ezt pedig csak vallásosság hatványozásával lehet elérni. Adja át szívből jövő üdvözletemet Kecskemét magyar városának. Nemsokára nem mint szerzetes, de hivatalos minőségemben fogok visszatérni. Egy nagy dimenziókkal dolgozó lélek kezében van magyarságunk büszkeségének, ronggyá tépett lobogónk újradicsőitőjének lelki emelése. A hadsereg, lelki vezetése arra született férfi kezében van s ez garancia arra, hogy minden politikai akarnokság és önzés idején is Zadravecz kezéből ki fog kerülni a hitványságot visszafizető nemzeti hadsereg hittel átitatott, erővel telített, kardját győzelem után kereszthez odatevő magyar akarása. Legújabb. Budapesti tudósítónk jelentései, d. u. V.1. Károlyi izén a pécsieknek! Kaposvár. Abból az alkalomból, hogy a Pécsett megválasztott új thatósági bizottság táviratban üdvözölte Károlyi Mihályt, a Prágában tartózkodó gróftól a következő válasz érkezett: Mély hálával köszönöm a bajtársak megemlékezését és biztosítom őket, hogy én is változatlanul hiszek a forradalmi munka diadalában. Heves küzdelmüket forró rokonszenvvel kisérem. A nemzeti reakció átmeneti (?) győzelme alkalmatlanná teszi a helyzetet a döntő csatára. De csüggedni nem szabad, mert már nincs messze az a nap, mikor a dolgozók érdekében a dolgozók internacionalizmusa lép küzdelembe. Ebben a végső küzdelemben Magyarország minden dolgozó rétege engem is maga mellett fog találni. Kartársi üdvözlettel Károlyi Mihály. Jól volt olasz hadifoglyok összeírása. A m. kir. belügyminisztérium 61600 — 1920. VII. a. szám alatt kiadott körrendeletével elrendelte a Magyarország területén tartózkodó volt olasz hadifoglyok aziránti megkérdezését, hogy haza óhajtanak-e menni? Ennél fogva felhívom a város bel- és külterületén tartózkodó volt olasz hadifoglyokat, hogy összeírásuk és megkérdezésük végett folyó évi október 31. napjáig jelentkezzenek a város katonai illetőségi és kórházügyi osztályánál (városi székház, Le ., 42 ajtó). Figyelmeztetem a volt olasz hadifoglyokat, hogy nevük és lakásuk tudva van s aki a jelentkezést elmulasztja a városból eltávolittatik, hazájába fog továbbitatni még az esetben is, ha hazatérni óhajtana. Füvessy tb. tanácsnok.