Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)

1920-06-05 / 16. szám

Kecskemét, 1920 junius 5. Szombat 1. évfolyam, 16. szám. njBErk­e min s m­iik­ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 288 K. Negyedévre 72 K. Félévre 144 K. Egy hóra 24 K. Telefon : 135. Egyes szám 1 K. FELELŐS SZERKESZTŐ: LETT JÓZSEF. . . 900 . : ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYU, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kecskemét, III., Arany János­ u. 2. sz. a rom. kath. bérház átjáró udvarában. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Beteljesedett.­­. 1920. június 4. Mire e sorok napvilágot látnak, már megszáradt a tinta az aláírásokon, melyek Szent István országát, ezt az egykor büszke magyar erősséget megfosztották leghatalma­sabb bástyáitól. Ma írták alá azt a békeszerződést, mellyel szétdarabolták azt a földet, mely ezer év minden viharában és szenvedései­ben együvé tartozott, melynek minden por­szemét magyar vér öntözte, melynek minden vögéhez évezredes múlt és lelkünk forró sze­­retete tapad. Aláírtuk a békeszerződést, mert kény­telenek voltunk aláírni. Hiszen fegyveres rablók támadtak meg bennünket, a védtelent, a gyengét, a porbasujtottat és így oda kel­lett adnunk legdrágább kincseinket, hogy puszta életünket megmenthessük. Aláírtuk a békeszerződést, de nincs az a hatalom, mely arra kényszeríthetne bennünket, hogy ezt a vérforraló igazságtalanságot, — a gyenge, a védtelen megrablását, — jogosnak ismer­jük el és megnyugvással viseljük. Aláírtuk a békét, de ha azt akarják, hogy azt el is ismerjük, elébb tépjék ki szi­vünket, mely e kerek hazának minden rögét egyformán szereti; öljék meg lelkünket, mely örök, soha el nem lankadó szeretettel ra­gaszkodik a búzakalászos rónához, a kéklő magyar hegyekh­ez. Fosszanak meg emlékező­­tehetségünkről és tépjék ki agyunk minden gondolatát, mert sohasem feledjük el nemze­tünk ezeréves múltját, becsülettel szerzett jogainkat, mert mindig csak egy gondolattal foglalkozunk: az egységes, az oszthatatlan Ma­gyarország gondolatával. Vegyék el szemünk világát, mert míg látni fogjuk hazánk eléktelenített, gyászfá­tyolos térképét, minden nap ezerszer elzo­kogjuk, hogy az egész világ hallja: „Nem, nem, soha!“ Fosszanak meg hallásunktól, mert amíg a futó szél zúgásában hallani fogjuk egy rab magyar zokogását­ — nem lesz nyugtunk addig. Pusztítsanak ki min­den magyart a testvéreink vérétől párolgó gyilkos kezek, mert amíg egy magyar él a Kárpátok alján, nem ismerjük el ezt a bé­két addig. Szórják szét az idegen földben jeltelenül elhantolt magyarok sírjait, mert azok csontkezei ezrével nyúlnak minden fű­szál, minden hant után, melyet elrabolnak tőlünk. Hazánk, ami drága anyánk, a nagy vérvesztéstől elgyöngült és a megcsonkítás fájdalmában vonaglik. Áhítattal, csendben, egymás iránti szeretettel a szívünkben jár­junk ágya körül és tegyünk szent fogadást, hogy nyomorában, szenvedésében ezerszer jobban fogjuk szeretni, és mident elköve­tünk, hogy minél előbb talpraálljon. Szent esküvéssel fogadjuk meg, hogy örökké táp­lálni fogjuk egymás lelkében a békétlenség, a soha bele nem nyugvás gondolatát és nem fogunk nyugtát találni addig, míg meg nem valósítjuk újra minden magyar álmát, vágyát: a csonkítatlan, az egységes, a törté­­nelmi Magyarországot! A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának választmánya jún. 4-én pénteken d. u. fél 7 órakor a szökött helyen gyűlést tart, mely alkalommal nagyon fontos sze­mélyi ügyek kerülnek szőnyegre. Az elnök­ség felhívja a tagokat, hogy minél számo­sabban jelenjenek meg a gyűlésen. Fáy István kormánybiztos­­főispán beiktatása. A ma délelőtt 10 órára összehívott rend­kívüli közgyűlésen történt meg az új főispán ünnepélyes beiktatása. Az üléstermet teljesen megtöltötték a bizottsági tagok és a meghí­vott díszes közönség. Előzetesen a polgár­­mester bejelentette azt a nagyfontosságú szo­morú tényt, hogy a magyar békeszerződést ma délelőtt írják alá. Ezután az ülést fél órára félbeszakította. Fél tizenegy után lépett be a terembe a küldöttség társaságában az új főispán díszmagjarban. A polgármester meg­nyitván a gyűlést, üdvözölte a főispánt és kérte az eskü letevésére. Miután Harkai Béla tb. főjegyző az esküt kivette tőle, elmondotta a tartalmas, általános tetszést keltő beiktatási beszédét, amelyet ma csak tartalmában is­mertetünk, holnapi számunkban pedig teljes egészében hozzuk. A főispán első szavaival megköszönte a polgármester üdvözlését, majd kijelentette, hogy legelső gondolatja azok felé száll, kik helyén ültek, akiknek csupán méltatlan utódja kíván lenni. Még nem áll módjában rész­letes program­mjat ismertetni. Csupán egyes dolgokra térhet ki. Legnagyobb ellensége a destruktiónak. Pártérdekből senkivel sem tesz kivételt. Minden jogos és igazságos kívánságot teljesít, ha ez módjában áll. A közigazgatásban gyorsaságot, erélyt és emberséget kíván. Ellensége a korrupciónak, különös súlyt helyez az ifjúság valláser­kölcsös nevelésére és a közegészségügyre. Minden dolgozó tisztességes törekvése helyt talál nála. Rátér a ma eseményeire, a béke­­szerződés aláírására. Bízik a szebb jövőben, amelyet csakis a keresztény erkölcsök pontos követése és az igazi hazafiság hoz meg. Beszédét rövi­desen befejezvén, utána Révész István pápai prelátus emelkedett szólásra. Beszédében, — amely valóságos retorikai remekmű volt és amelyet holnapi számunkban teljes egészé­ben közlünk — hangsúlyozta, hogy a mai beiktatási aktus százszorta fontosabb, mint bármelyik volt a múltban. Hazánk mai tragi­kus napjaiban izzó, sőt ha kell , türel­metlen honszeretetre van szükség. A benső egységet s­emmiféle vallási, politikai gyűlöl­ködésnek nem szabad megbontani. A túlságos politizálás volt eddig átkunk. A mindenkori kormányok okozták azt, hogy Kecskemétnek még nincs kórháza és vízve­zetéke és elég iskolája. A prelátus beszédé­nek további során áttért több mélyreható fontosságú dologra és szavait az Isten áldd meg a magyart felkiáltással fejezte be. Utánaa „Isten áldd meg a magyart“ énekelték. — Katona-délután. Szerdán délután a színházban a katonaság részére kultur­­délután vett. Az eddigi katona-délutánok közül azért emelkedik ki ez a legutóbbi jelentőség­ben, mert maguk a katonák adták a műsor jó részét. Bevezetőnek egy katona játszott tárogatón több kuruc nótát, utána szintén katonák adtak elől néhány szebb éneket. Jeleníts István joghallgató beszélt a magyar­ság jövő feladatairól. Utána ismét a katonák szórakoztatták bajtársaikat néhány sikerült és szép előadott én énekszámmal. A zongora­­kíséretet Hajas Pál rk. segédkántor úr adta hozzá. Kívánatos volna, hogy ezeken a kul­­túrdélutánokon a közönség is megjelenjen. Rubinek átutazott Kecskeméten Szerdán d. u. négy óra tájban a fő­városból Makóra utaztában Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter, városunk képvise­lője, sokoropátkai Szabó kisgazda miniszter és számos más kisgazdapárti előkelőség tár­saságában különvonattal átutazott Kecskemé­ten. Az állomáson a miniszter fogadására számos helybeli párt híve jelent meg, kik meleg ünneplésben részesítették Rubineket és útravalóul étellel, itallal kedveskedtek neki. Rubinek több társa kíséretében le is szállt kocsijáról, mire Kovács Sándor, a kecs­keméti kisgazda­párt elnöke üdvözölte szí­vélyes szavakkal. Egyben felvilágosítást kért a minisztertől a termésrendeletre, a gabona­árakra és a párt egységére vonatkozólag. Rubinek válaszában kijelentette: Nem győzök eléggé köszönetet mondani a szeretetnek azért a sok jeléért, amelyet a­­kecskemétiek személyemnek adnak. Biztosít­hatom önöket, hogy pártunk csak az újság­ban szakadt szét. Hiszen éppen most van szükség a legszorosabb egységre és egyön­tetűségre a közös munkában. Voltak ugyan félreértések, különösen a termésrendelet kap­csán, azonban ezen félreértéseket az egyol­dalú beállítások okozták és már szerencsé­sen el is simultak. A kisgazdapárt sohasem fogja egyeseknek az érdekeit védeni. A nem­zet egyetemes érdekei azok, amelyek soha­sem ellenkeznek a kisgazdapárt érdekeivel. A termésrendeletre vonatkozólag tegnap történtek a végleges megállapodások. Esze­rint a gabonatermés egy része állami rekvirá­­lás tárgya lesz ugyan, de másik része sza­bad forgalom tárgya. A rekvirálás alól a három holdas birtokosok mentesítve marad­nak. A nagyobb birtokosoktól pedig a birtok nagysága szerint fokozatosan többet és töb­bet rekvirálnak el. Az állam által átveendő gabona mennyisége a fokozatosság elve alapján holdanként 30-tól 225 kilogramm között váltakozik. A többi a szabadforga­lom tárgyát fogja képezni. Az elrekvirált gabona, amelyet az állam a mai áraknál magasabb áron vesz át, rész­ben a nincstelenek ellátására lesz fordítva, részben külföldre szállíttatik. Az utóbbi a valutánkat javítja meg, ami viszont kihat egész gazdasági életünkre és általános ol­csóbbodást von maga után. A 3000 koronás gabonáról költött mese mesének is marad. Megnyugtathatok mindenkit, hogy ezek miatt semmiféle aggodalomra nincs ok. Rubinek válaszát nagy éljenzéssel fo­gadták. Majd Kovács Sándor köszönő szavai után a miniszter és társasága visszament kocsijába. A fogadó küldöttség lelkes éljen­zése között a vonat tovább robogott. il „tataéti Tanárok­ és Tanítók Egesületé“-nek alakuló gyűlése. Szerdán délután 5 órakor tartotta a „Kecskeméti Tanárok és Tanítók Egyesülete“ alakuló gyűlését a városháza közgyűlési ter­mében. Az alakuló gyűlésen az előkészítő bi­zottság megbízásából Pásthy Károly ref. tanítónőképzők­ént. igazgató elnökölt. Az egyesülést az tette szükségessé, hogy eddig az erők megoszlása miatt a tanárság és tanítóság a tanügyi kérdésekben akaratát nem tudta érvényesíteni. A fizetés­ben is mindig háttérbe szorultak a többi JÓ SÖRT csakis az „OTTHON“ PINCE­ SÖRCSARNOKÁBAN lehet kapni!

Next