Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)
1920-05-28 / 10. szám
Péntek, 1920 május 28. Ára: 80 fillér. I. évfolyam, 10. szám. telik e mlls Kiír ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 288 K. Negyedévre 72 K. Félévre 144 K. Egy hóra 24 K. Telefon: 135. Telefon: 135. FELELŐS SZERKESZTŐ: LETT JÓZSEF. ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYÚ, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kecskemét, III., Arany János u. 6. sz. a róm. kath. bérház átjáró udvarában. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A Duna és Tisza a technika szolgálatában* A Duna—Tisza csatorna ügye erősen halad már a megvalósítás stádiuma felé Ezen nagyszabású és óriási horderejű kérdésnek a megoldása önkénytelenül is felszínre juttatja újból azt a sokat vitatott, de e vitába mindeddig belefult fontos problémák, hogy a Dunát és Tiszát, ezt a két hatalmas erejű folyamot ne csupán közlekedési útnak tekintsük, hanem olyan ellenszolgáltatást nem kívánó hajtóerőnek, melynek fölhasználásával úgyszólván ingyen elláthatnék az országot a szükséges villanyárammal. Már a háború idején is több ízben aggodalmasan talult előtérbe az a kérdés, hogy a szénbányák kiaknázása után honnan vesszük majd a villany és hő előállításához szükséges anyagot. Ez a kérdés kétszeresen égető most ránk nézve. Előttünk a legigazságtalanabb békeszerződés, amelynek aláírása — és ezt meg kell tennünk, ha újabb megszállás veszedelmének nem akarjuk magunkat kitenni, — megfoszt bennünket legalább egyenlőre a mi kincses Erdélyünktől és Magyarország északi részétől, édes hazánk azon áldott területétől, ahol érc- és szénbányáink, meg erdeink vannak. Ezen vidékeknek a megszállása miatt már az elmúlt télen volt alkalmunk tapasztalni, hogy az itteni bányák és erdők fűtőanyaga nélkül a megfagyás veszedelmének vagyunk kitéve és azt is tudjuk, hogy a városnak óriási költségébe került télen a villanyvilágítás, amelyet a szükséges szén hiányában fával kellett fejleszteni és emiatt hány család nélkülözte azt a meleget, amelyre pedig a gyenge táplálkozás miatt fokozottabb mértékben lett volna szükségük. Óh, a mi élő rákfenénk, a politika feneketlen kortes zsákja mennyi természeti erőt hagyott hazánkban tétlenül heverni és fölhasználatlanul elenyészni. És a mi újdonsült politikusaink a képviselőházi zsonglőrkedéseikkel ismét csak a hatalom pálmaágáért küzdenek, mert hiszen ettől függ a haza sorsa és ettől melegszik és jut fényes kivilágításhoz a magyar. A nemzet egészét érdeklő közhasznú kérdések ebbe az ocsmány fertőbe fulladtak mindig bele, pedig, ha a Duna és Tisza hatalmas erejét a technika szolgálatába állították volna, a háború alatt kimondhatatlan sok szenvedéstől mentették volna meg az amúgy is agyonsanyargatott magyar népet. A tél nem várat magára, ismét beköszönt a fagyos hidegével s eddigelé ott állunk, hogy még borzalmasabb fűtési és világítási mizériáknak nézünk elébe. Képzelhető, hogy ha Erdélyből, vagy a csehek által elrabolt erdeinkből kell vennünk a fűtőanyagot, annak ára olyan magas lesz, hogy emiatt a szegény nép ismét csak a lélekzeténél melegítheti a Tinódi Lantos Sebestyén mintájára a kezeit a tél sötétjében. Ezen az állapoton segíteni kell mielőbb, haladéktalanul. Gondoljunk csak magára Budapestre. Minő óriási pénzösszeget emészt fel egy év alatt ennek a hatalmas fővárosnak a világítása. Mennyi vagyont köt le csak ennek az egy városnak a szénnel való ellátása, amely kizárólag csak a világítás céljaira szolgál. Pedig mindezt megtakaríthatnék, ha a technika vívmányaival ? A keresk.minisztérium, mint tegnapi számunkban közöltük — a folyóvizeket villamoserő fejlesztésére akarja kihasználni. Ebből az alkalomból közöljük ezt a már régebben megírt cikket, kapcsolatban bölcsen felhasználnánk az ingyen kínálkozó természeti erőket. Gondoljunk arra, hogy az elmúlt télen mit szenvedett csak Kecskemét lakossága a fűtési és világítási mizériák miatt. Ennek tehát egyszers mindenkorra elejét kell vennünk. Azzal tisztában van mindenki, hogy a Duna és Tisza vízi erejének a villanyfejlesztésre való fölhasználása horribilis összeg és nagyarányú munka árán eszközölhető, ez a tőke azonban olyan befektetés, mely dúsan meghozná a kamatait és hamarosan úgyszólván ingyen szolgáltatná az éjjel-nappali áramot. Ennek a hatása pedig minden irányban kiszámíthatatlan. Elsősorban is nem fájna a fejünk a világítás miatt és kiküszöbölhetnénk a szoba levegőjét rontó petróleumot, mert a természeti erők által úgyszólván ingyen fejlestett villanyt még a legszegényebb ember is bevezethetné a maga kis hajlékába. De ne feledkezzünk meg a tanyákról sem, melyek lakói a tél sötétjében világító eszköz hiányában kénytelenek semmittevéssel eltölteni azt a drága időt, amelyet önművelődésükre fordíthatnának. A kiépítés előtt álló csatornánál sokkal előnyösebb volna gazdasági, kulturális és egyéb szempontokból, ha villanyos közlekedési eszközökkel hálóztatnák be a tanyák területét. Így aztán szívesebben vállalkoznék a földmunkás a még parlagon heverő homokbuckák megnövelésére is, amelyek hamarosan ontanák ennek az istenáldotta kanadai földnek a termékeit. És a kis fehér tanyák, ezek az ősi turulfészkek, a magyarság bevehetetlen és a bástyái megérdemlik a legmesszebbmenő figyelmet és gondozást. Ide föltétlenül ki kell vinnünk a kultúra és technika áldásait, amelyektől oly messze esnek a nemzetnek izzigvérig magyar lelkületű robotos napszámosai. A Duna és Tisza széke hullámai ne csak természeti szépségei legyenek hát az Alföldnek, hanem világító és melegítő eszközei is, mert ha ezek erejét fölhasználjuk, nemcsak fényt, de meleget is árasztanak s valóban pótlói lesznek a szénnek és a fának. A természeti erő által fejlesztett villany hatalmas lendületet adna az iparnak és a kereskedelemnek is. A cukorrépa termelés fokozásával és cukorgyárak építésével az egész nyugatot elláthatná országunk cukorral, amely eddig is legfőbb exportcikkünk volt. A juhtenyésztéssel, lentermeléssel kapcsolatosan szövet- és posztógyárakat állíthatnánk fel, amelyek termékeivel ismertté tehetnék a nevünket a külföldön. Cérna- és selyemszövő gyárak létesítésével bőven elláthatnák anyaggal a csipkekészítésről híres magyar nőket, kik ezek készítése által eláraszthatnák az egész világot a magyar csipkékkel és dicsőséget szereznének a magyar névnek. Hány nőnek és családnak biztosítana fényes megélhetést csak ez az egy igazság. És ezen gyárakkal kapcsolatosan föllendülne a magyar kereskedelem is, mely tisztán magyar kézbe kerülne és izzadtságának a verejtékét nem fölöznék le lelketlen, gonosz csődből és lánckereskedésből élő kofárok. A gazdasággal kapcsolatban föltétlenül szükséges volna gazdasági gépgyárak fölállítása is, honnan becsületes magyar munkáskezek áraszthatnák el az országot a kellő gazdasági eszközökkel. Hihetetlen olcsóvá tenné mindezt a természeti erőnek a technika terén való fölhasználása és az ilyen irányú berendezkedések volnának az uszításoknak, elégedetlenségeknek és békétlenkedéseknek a megölői. Így lenne a mi szép hazánk a boldogság, megelégedés és bőség kánaáni földje, melyre nem ok nélkül vetették ki a hálójukat a galíciai láncos hadak, ők jobban látják azokat az érdekeket és erőket, amelyek kizsákmányolhatatlanul hevernek, mint pl. a földgázak is és amelyek mellett nyomorgunk akkor, amikor ezek felhasználásával még a világháború csapásai és a kommunizmus vandalizmusa után is bővelkedni kellene mindenben. Ne folytassatok tehát ti politikusok üres szélmalom harcot, hanem fogjatok már egyszer a honmentő és boldogító munkához. Ilyen kérdések kerüljenek napirendre a parlamentben, melyekből erőteljes új hajtások fakadnak majd hazánk ezeréves fájának a törzsökén. Tegyétek már egyszer azt, amire a haza s a választópolgárok mandátumai köteleznek mindnyájatokat. Legújabb. Budapesti tudósítónk jelentései, d. u. 7*1 ó. Budapest. A képviselőház mai ülésén Fridrich István soron kívül nagy beszédet tartott. Tiltakozott a békeszerződés elfogadása ellen. Budapest. A földmivelésügyi minisztérium 250 millió korona értékű mezőgazdasági gépet fog különböző helyeken árusítani. Prága: A cseh parlament tegnapi megnyitó ülésén az elnök beszéde közben a magyar és német képviselők azt kiáltották oda, hogy szabadságot az elnyomottaknak! Makó: Az oláhok által megszállott területen elrendelték az általános sorozást, az oláh legények azonban elbujdosnak a sorozás elől. A katonaszökevények felismerése végett a kormány elrendelte a katonák tetovált jelekkel való ellátását. Rövid hírek. Az oláh kormány rendeletet adott ki, amely szerint a lej-bankjegyeket le fogják bélyegezni, mégpedig úgy, hogy a jelenlegi érték 40 százalékát adják vissza, a többi 60 százalékról állami nyugtákat adnak. — A románok tönkreteszik mindenütt a kultúrát, nem engedik a színházakban előadni a magyar drámaírók munkáit, sőt Apáthyt, a magyar tudóst Kolozsvárra utaztában elfogták Negyszebenben és azóta semmi hír nincs róla. A kiutasított magyarok még mindig vonatszámra érkeznek Erdélyből és sírva panaszolják, hogy a demarkációs vonalon a bitang oláh haramiák kifosztják őket. — A Vatikánban járt Castelneau tábornoknak a pápa megismételte azt az óhaját, hogy Franciaország virágozzék fel. — Boroevics Szvetozár, a volt monarchia egyik legnagyobb hadvezére, aki a tizenegy isonzói csatában mindig visszaverte az olaszokat, most Klagenfurtban meghalt. — Az aradmegyei magyar birtokokat szétosztják az oláhok közt. — Nagyatádi Szabó István megcáfolta azt a kósza hirt, hogy devalvációt tervez a kor- Legújabb jelentéseink Szél Nándor kirakatában olvashatók.