Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)

1920-05-28 / 10. szám

Péntek, 1920 május 28. Ára: 80 fillér. I. évfolyam, 10. szám. telik e ml­ls Kiír ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 288 K. Negyedévre 72 K. Félévre 144 K. Egy hóra 24 K. Telefon: 135. Telefon: 135. FELELŐS SZERKESZTŐ: LETT JÓZSEF. ÁLTALÁNOS KERESZTÉN­Y IRÁNYÚ, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kecskemét, III., Arany János­ u. 6. sz. a róm. kath. bérház átjáró udvarában. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A Duna és Tisza a technika szolgálatában* A Duna—Tisza csatorna ügye erősen halad már a megvalósítás stádiuma felé Ezen nagyszabású és óriási horderejű kérdésnek a megoldása önkénytelenül is felszínre jut­tatja újból azt a sokat vitatott, de e vitába mindeddig belefult fontos problémák, hogy a Dunát és Tiszát, ezt a két hatalmas erejű folyamot ne csupán közlekedési útnak tekint­sük, hanem olyan ellenszolgáltatást nem kí­vánó hajtó­erőnek, melynek fölhasználásával úgyszólván ingyen elláthatnék az országot a szükséges villanyárammal. Már a háború idején is több ízben aggodalmasan talult előtérbe az a kérdés, hogy a szénbányák kiaknázása után honnan vesszük majd a villany és hő előállításához szükséges anyagot. Ez a kérdés kétszeresen égető most ránk nézve. Előttünk a legigaz­ságtalanabb békeszerződés, amelynek aláírása — és ezt meg kell tennünk, ha újabb meg­szállás veszedelmének nem akarjuk magun­kat kitenni, — megfoszt bennünket legalább egyenlőre a mi kincses Erdélyünktől és Magyarország északi részétől, édes hazánk azon áldott területétől, ahol érc- és szénbányá­ink, meg erdeink vannak. Ezen vidékeknek a megszállása miatt már az elmúlt télen volt alkal­­munk tapasztalni, hogy az itteni bányák és erdők fűtőanyaga nélkül a megfagyás vesze­delmének vagyunk kitéve és azt is tudjuk, hogy a városnak óriási költségébe került télen a villanyvilágítás, amelyet a szükséges szén hiányában fával kellett fejleszteni és emiatt hány család nélkülözte azt a meleget, amelyre pedig a gyenge táplálkozás miatt fokozottabb mértékben lett volna szükségük. Óh, a mi élő rákfenénk, a politika feneketlen kortes zsákja mennyi természeti erőt hagyott hazánkban tétlenül heverni és fölhasználatlanul elenyészni. És a mi újdon­sült politikusaink a képviselőházi zsonglőr­kedéseikkel ismét csak a hatalom pálma­ágáért küzdenek, mert hiszen ettől függ a haza sorsa és ettől melegszik és jut fényes kivilágításhoz a magyar. A nemzet egészét érdeklő közhasznú kérdések ebbe az ocsmány fertőbe fulladtak mindig bele, pedig, ha a Duna és Tisza hatalmas erejét a technika szolgálatába állították volna, a háború alatt kimondhatatlan sok szenvedéstől mentették volna meg az amúgy is agyonsanyargatott magyar népet. A tél nem várat magára, ismét bekö­szönt a fagyos hidegével s eddigelé ott ál­lunk, hogy még borzalmasabb fűtési és vilá­gítási mizériáknak nézünk elébe. Képzelhető, hogy ha Erdélyből, vagy a csehek által el­rabolt erdeinkből kell vennünk a fűtőanyagot, annak ára olyan magas lesz, hogy emiatt a szegény nép ismét csak a lélekzeténél mele­gítheti a Tinódi Lantos Sebestyén mintájára a kezeit a tél sötétjében. Ezen az állapoton segíteni kell mie­lőbb, haladéktalanul. Gondoljunk csak ma­gára Budapestre. Minő óriási pénzösszeget emészt fel egy év alatt ennek a hatalmas fővárosnak a világítása. Mennyi vagyont köt le csak ennek az egy városnak a szénnel való ellátása, amely kizárólag csak a vilá­gítás céljaira szolgál. Pedig mindezt meg­takaríthatnék, ha a technika vívmányaival ? A keresk.­minisztérium, mint tegnapi szá­munkban közöltük — a folyóvizeket villamoserő fejlesztésére akarja kihasználni. Ebből az alkalom­ból közöljük ezt a már régebben megírt cikket, kapcsolatban bölcsen felhasználnánk az ingyen kínálkozó természeti erőket. Gondoljunk arra, hogy az elmúlt télen mit szenvedett csak Kecskemét lakossága a fűtési és világítási mizériák miatt. Ennek tehát egyszers mindenkorra elejét kell vennünk. Azzal tisztá­ban van mindenki, hogy a Duna és Tisza vízi erejének a villanyfejlesztésre való fölhasználása horribilis összeg és nagy­arányú munka árán eszközölhető, ez a tőke azonban olyan befektetés, mely dúsan meg­hozná a kamatait és hamarosan úgyszólván ingyen szolgáltatná az éjjel-nappali áramot. Ennek a hatása pedig minden irányban ki­számíthatatlan. Elsősorban is nem fájna a fejünk a világítás miatt és kiküszöbölhetnénk a szoba levegőjét rontó petróleumot, mert a természeti erők által úgyszólván ingyen fej­­lestett villanyt még a legszegényebb ember is bevezethetné a maga kis hajlékába. De ne feledkezzünk meg a tanyákról sem, melyek lakói a tél sötétjében világító eszköz hiányában kénytelenek semmittevéssel eltölteni azt a drága időt, amelyet önműve­­lődésükre fordíthatnának. A kiépítés előtt álló csatornánál sokkal előnyösebb volna gazdasági, kulturális és egyéb szempontok­ból, ha villanyos közlekedési eszközökkel hálóztatnák be a tanyák területét. Így aztán szívesebben vállalkoznék a földmunkás a még parlagon heverő homokbuckák megnö­velésére is, amelyek hamarosan ontanák ennek az istenáldotta kanadai földnek a ter­mékeit. És a kis fehér tanyák, ezek az ősi turulfészkek, a magyarság bevehetetlen és a bástyái megérdemlik a legmesszebbmenő fi­gyelmet és gondozást. Ide föltétlenül ki kell vinnünk a kultúra és technika áldásait, ame­lyektől oly messze esnek a nemzetnek izzig­­vérig magyar lelkületű robotos napszámosai. A Duna és Tisza széke hullámai ne csak természeti szépségei legyenek hát az Alföldnek, hanem világító és melegítő esz­közei is, mert ha ezek erejét fölhasználjuk, nemcsak fényt, de meleget is árasztanak s valóban pótlói lesznek a szénnek és a fának. A természeti erő által fejlesztett villany hatalmas lendületet adna az iparnak és a kereskedelemnek is. A cukorrépa termelés fokozásával és cukorgyárak építésével az egész nyugatot elláthatná országunk cukor­ral, amely eddig is legfőbb exportcikkünk volt. A juhtenyésztéssel, lentermeléssel kap­csolatosan szövet- és posztógyárakat állít­hatnánk fel, amelyek termékeivel ismertté tehetnék a nevünket a külföldön. Cérna- és selyemszövő gyárak létesítésével bőven ellát­hatnák anyaggal a csipkekészítésről híres magyar nőket, kik ezek készítése által el­áraszthatnák az egész világot a magyar csip­kékkel és dicsőséget szereznének a magyar névnek. Hány nőnek és családnak biztosí­tana fényes megélhetést csak ez az egy igazság. És ezen gyárakkal kapcsolatosan föllendülne a magyar kereskedelem is, mely tisztán magyar kézbe kerülne és izzadtsá­gának a verejtékét nem fölöznék le lelket­len, gonosz csődből és lánckereskedésből élő kofárok. A gazdasággal kapcsolatban föl­tétlenül szükséges volna gazdasági gép­gyárak fölállítása is, honnan becsületes ma­gyar munkáskezek áraszthatnák el az or­szágot a kellő gazdasági eszközökkel. Hihetetlen olcsóvá tenné mindezt a természeti erőnek a technika terén való föl­­használása és az ilyen irányú berendezke­dések volnának az uszításoknak, elégedet­lenségeknek és békétlenkedéseknek a megölői. Így lenne a mi szép hazánk a boldog­ság, megelégedés és bőség kánaáni földje, melyre nem ok nélkül vetették ki a hálóju­kat a galíciai láncos hadak, ők jobban lát­ják azokat az érdekeket és erőket, amelyek kizsákmányolhatatlanul hevernek, mint pl. a földgázak is és amelyek mellett nyomor­­gunk akkor, amikor ezek felhasználásával még a világháború csapásai és a kommu­nizmus vandalizmusa után is bővelkedni kellene mindenben. Ne folytassatok tehát ti politikusok üres szélmalom harcot, hanem fogjatok már egyszer a honmentő és boldogító munkához. Ilyen kérdések kerüljenek napirendre a par­lamentben, melyekből erőteljes új hajtások fakadnak majd hazánk ezeréves fájának a törzsökén. Tegyétek már egyszer azt, amire a haza s a választó­polgárok mandátumai köteleznek mindnyájatokat. Legújabb. Budapesti tudósítónk jelentései, d. u. 7*1 ó. Budapest. A képviselőház mai ülé­sén Fridrich István soron kívül nagy beszédet tartott. Tiltakozott a béke­­szerződés elfogadása ellen. Budapest. A földmivelésügyi mi­nisztérium 250 millió korona értékű mezőgazdasági gépet fog különböző helyeken árusítani. Prága: A cseh parlament tegnapi megnyitó ülésén az elnök beszéde köz­ben a magyar és német képviselők azt kiáltották oda, hogy szabadságot az elnyomottaknak! Makó: Az oláhok által megszállott területen elrendelték az általános so­rozást, az oláh legények azonban el­bujdosnak a sorozás elől. A katona­­szökevények felismerése végett a kor­mány elrendelte a katonák tetovált jelekkel való ellátását. Rövid hírek. Az oláh kormány rendeletet adott ki, amely szerint a lej-bankjegyeket le fogják bélyegezni, még­pedig úgy, hogy a jelen­legi érték 40 százalékát adják vissza, a többi 60 százalékról állami nyugtákat adnak. — A románok tönkreteszik mindenütt a kultúrát, nem engedik a színházakban előadni a ma­gyar drámaírók munkáit, sőt Apáthyt, a ma­gyar tudóst Kolozsvárra utaztában elfogták Negyszebenben és azóta semmi hír nincs róla.­­ A kiutasított magyarok még mindig vo­natszámra érkeznek Erdélyből és sírva pa­naszolják, hogy a demarkációs vonalon a bitang oláh haramiák kifosztják őket. — A Vatikánban járt Castelneau tábornoknak a pápa megismételte azt az óhaját, hogy Fran­ciaország virágozzék fel. — Boroevics Szve­­tozár, a volt monarchia egyik legnagyobb hadvezére, aki a tizenegy isonzói csatában mindig visszaverte az olaszokat, most Kla­genfurtban meghalt. — Az aradmegyei ma­gyar birtokokat szétosztják az oláhok közt. — Nagyatádi Szabó István megcáfolta azt a kósza hirt, hogy devalvációt tervez a kor- Legújabb jelentéseink Szél Nándor kirakatában olvashatók.

Next