Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)
1920-06-03 / 15. szám
Kecskemét, 1920 junius 3. Csütörtök I. évfolyam, 15. szám. lenkimiris lKHT ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 288 K. Negyedévre 72 K. Félévre 144 K. Egy hóra 24 K. Telefon : 135. Egyes szám 1 K. FELELŐS SZERKESZTŐ: LETT JÓZSEF. . . 10 . : ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYÚ, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kecskemét, ll., Arany János u. 6. sz. a rom. kath. bérház átjáró udvarában. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Az ősi szellem. Kilencszáz évvel ezelőtt Szent István birodalmának népe nagy válságot élt át. Akkor folyt a keresztény hitre való áttérés munkája. A lelkek forrongtak, az életnézetek összeütköztek, sok harc és küzdelem árán alakult ki a keresztény életfelfogás, mely a magyar nemzetet az európai népcsaládok kebelébe beillesztette. Az erős hullámokat vető válság alatt az ellenkező felfogások és törekvések csak egyszer ütköztek össze országos méretű harcban, mely a Koppány-féle lázadásban tört ki. Egyébként simán, megrázkódtatások nélkül folyt le a hittérítő munka s a harcok és csaták a lelkek világában zajlottak le. A magyar nemzet államalkotó hivatását mi sem bizonyítja fényesebben, mint az a kétség, mellyel a keresztény vallásra tért át és a nyugateurópai civilizációhoz hozzásimult. A nemzet legnagyobb részében az uj hit olyan lelkierőt és olyan erkölcsöket fejlesztett ki, amelyekre biztosan rá lehetett helyezni az ifjú magyar királyság fentartásának és gyarapításának minden gondját. Pártviszályok szaggatták, tépték ugyan az idők folyamán Magyarországot is, mint Európának minden országát és nem mondjuk, hogy ezek a viszályok nem ártottak az országnak, de ha külső ellenség ellen kellett védelmezni a hazát, erős sereg sorakozott a király körül és kivédte az ellenséges támadásokat. És ha megtörtént is — mint a mohácsi vész idején — hogy közöny, tétlenség és versengés folytán nem kell olyan nagy haderő a haza védelmére, minőt a veszély nagysága követelt volna, ezt a mulasztást a nemzet jóvátette olyan erőfeszítésekkel, melyek neki dicsőséges helyet biztosítanak a történelemben. Általában a magyar nemzetet, mely keleti származásánál fogva a könnyelműséget nem nélkülözi jellemvonásai között, az a tulajdonság díszíti, hogy ráeszmél az elkövetetett hibákra és megriadva a hibák és mulasztások következményeitől, szívós akarattal, önmegtagadó elszántsággal igyekszik megmegmenteni a veszélyeztetett érdekeket. Ennek köszönhetjük, hogy sem az Árpád-korszakbeli idegen uralom, sem a török hódoltság, sem az osztrák elnyomó törekvések nem voltak képesek megtörni a nemzet életerejét. Mikor már nyakunkon volt a veszély, melyet mi magunk hoztunk a fejünkre hibáink és mulasztásainkkal, mindig újra összeszedtük az erőnket és habár hosszú küzdelmek árán, de mégis csak leráztuk magunkról a reánk rakott jármot. A jobb belátásnak ezt a megérlelődését, a hazafias kötelességérzetnek ezt fölébredését keresztény jellemének tulajdoníthatja a magyar nemzet. A mai rendkívüli nehéz időkben is a nemzeti jellem keresztény sajátságaiba helyezzük minden bizalmunkat. A külső ellenségeken kívül, akik megosztozkodtak Szent István birodalma felett, a belső bajok is végzetes súllyal nehezednek az országra. Ha nem is szószerinti értelemben, de erkölcsi vonatkozásban igazán mondhatjuk Tompa Mihállyal: „Testvért testvér, apát fiú elad.“ Mi nem volna ma eladó drága pénzen és kire néznek az emberek, mikor arról van szó, hogy embertársaikat megzsarolják, kiuzsorázzák ? Sem rokonság, sem kegyelet, sem a szenvedések és áldozatok közössége nem képes ma szánalmat és részvétet gerjeszteni, kíméletet sugalli mások iránt, akik nem azért nélkülöznek, mert nincsenek meg a szükségleti cikkek, hanem csak azért, mert nem győzik fizetni a több ezeres százalékkal felszöktetett árakat. A pénzgyűjtés és meggazdagodás vágya a háború alatt nagy hódításokat tett és és ha azelőtt a békeidőben egy kevéssé még válogatott az eszközökben, ma minden erkölcsi korlátot áttörve, vad ösztönnel tör célja felé. Olyan közel állanak hozzánk véreink, akik a harctereken ezernyi veszély és nélkülözés s leírhatatlan fáradalmak között szolgálták a hazát, vagy feláldozták életüket, egészségüket, testük épségét a hazáért, de törődik-e az árdrágító, az uzsorás azzal, hogy a hazát védő hősöknek családja, özvegyei és árvái sem rendesen táplálkozni, sem ruházkodni nem tudnak az árdrágítás, az embertelen kiuzsorázás förtelmes üzelmei miatt! Neki nem fáj ezeknek a baja, nélkülözése és ínsége. Szaval a testvériségről, elmegy jótékonycélú hangversenyre, szinielőadásra, felülfizet ott 10 koronát vagy 100 koronát, de azért tovább drágít és a felülfizetett összegtől, mellyel könnyeket akart letörölni, vért és verejtéket kisajtoló kamatot szed. A magyar nép sohasem volt uzsorás. Az sem tartozik a természetéhez, hogy mások elől elharácsoljon és elrejtsen ruhát, élelmicikket vagy más közszükségleti dolgot. Az igazságtalanságot nem szereti, ellenkezőleg az őt felháborítja. Ha a háború alatt ezek a hibák mégis elterjedtek a nép között is, annak az a romlott lelkű lánckereskedelem az oka, mely mindjárt a háború elején megkezdte az uzsorás nyerészkedés üzelmeit. Ez a fajra, szellemre nézve tőlünk teljesen idegen gazdasági elem részint rátanította, részint rákényszerítette népünket az árdrágítás különböző fortélyaira. Az életnehézségek folytonos fokozásából nagy bajok származnának, minden háborút fölülmúló veszedelmek, de abban bízunk, hogy az ország keresztény lakossága újra összeszedi erkölcsi erejét s erős csatalánccá tömörülve visszazökkenti a tisztességen és az embereken keresztül-kasul száguldó életet az igazságosság és az emberbaráti szeretet medrébe. Az ősi magyar szellem, melyet Szent István keze kilencszáz éven át irányitott és mely ehhez az áldott szent Jobbhoz a tévelygések után is mindig visszatért, most is föleszmél, nemességének tudatára ébred és a nemzetet újra a tiszta erkölcs bástyáival veszi körül. Tárkányi Ferenc: — Gazdasági szakoktatás a polgári leányiskolával kapcsolatban. A városi tanács a kir. tanfelügyelőség kérésére megígérte még februárban, hogy az állami polgári leányiskolával kapcsolatosan tervezett gyakorlati gazdaságtan oktatás megvalósítására a Szolnokiút mentén elterülő u. n. Szeles-féle földből 2 holdat átenged. A királyi s. tanfelügyelő most kérdést intéz a városhoz, hogy az illető földdarabot ideiglenesen adja-e át, vagy véglegesen. Egyben kéri a tanács kedvező döntését ez ügyben, valamint azt is, hogy a gyakorlati terület első teljes felszerelésének biztosítását is tegye újabb megfontolás tárgyává. Kérelmének támogatására azt hozza fel indokul, hogy Kecskemét lenne az országban az első, ahol a polgári leányiskolával kapcsolatban ily módon oldatnék meg a háztartási szakoktatás kérdése. Néhány szó egy régen várt, üdvös intézmény megalapításáról. Kecskemét százezernyi lakossága úgy az előző években, mint a közelmúltban katasztrófális veszedelemnek volt kitéve a tüzelőanyag hiánya miatt. E bajokon segítendő: Bakkay erdőmester és a Pénzügyi Bizottság az összlakosság igényeinek kielégítésére nagy fontosságú és a messze jövőbe kiható és a város egyetemének érdekeit minden tekintetben szem előtt tartó tervet dolgozott ki arra nézve, hogy miként lehessen Kecskemét és környéke lakosságát a szükséges téli és nyári tüzelőanyaggal a legbőségesebben és legolcsóbban elláni. E célból érintkezésbe lépett Marányi János min. tanárral, aki a faellátás országos intézésének leglelkesebb és városunknak egyik legjobb akaró intézője s aki megígérte, hogy Kecskemét népe a jövőben szükséget szenvedni nem fog, miért is a Tanács hozzájárulásával a városi erdők tavaly téli kihasználásából, illetve kitermeléséből származó 1 millió 200 ezer korona vagyont oly célra fordítani rendelte, hogy ezen összeget, mint alaptőkét, egy teljesen üzleti alapon álló és kizárólag a nagyközönség érdekeit szolgáló vállalatnak bocsájtja rendelkezésére oly feltétellel, hogy fenti összeg után a város bőséges kamatot s azonkívül az elérendő nyereségből jutalékot és az alkalmazottaknak méltányos nyereség-részesedést biztosít. A városi Fa- és Szénüzem minden lehetőt el fog követni, hogy az összlakosságot fa, illetve más tüzelőanyaggal ellássa s erre garanciát ad az a körülmény, hogy az intéző bizottságba Baghy László ny. polgármester elnök, azonkívül dr. Horváth Mihály, Kovács Sándor, Pacsu Mihály és dr. Szabó Iván bankigazgatókon kívül Dékány László h. polgármester, Zimay Károly tanácsnok, Szőke Gyula javadalmi igazgató stb. választottak be. Amint értesülünk, a városi Fa- és Szénüzem raktárait úgy a Máriavárosi telepen, mint az úgynevezett Csirke-telepen fentartani szándékozik, ami főként a nagyközönség érdekében feltétlenül kívánatos, mert így sokkal könnyebb lesz a tüzelőanyag ellátás. Központi irodája a városháza épületében a postával szemben, az eddigi Erdőhivatal fautalványozási helyiségében lesz. (Volt Katona Zsigmond-férfi gyógyszertár.) Ezenkívül megbízást adott az igazgatóság Szathmári János kereskedőnek, aki a Máriavárosi telep tőszomszédságában van, hogy az ott jelentkező tüzelőanyag-igénylőknek utalványokat adjon ki, ami elsősorban a nagyközönség ácsorgását megszünteti, másrészt a központi iroda tehermentesítését elősegíteni van hivatva. Amint Biró Gyula tb. alszámvevő úr útján értesülünk, a raktárakban mintegy 300 vaggon fa van ez időszerint felraktározva, amit a legrövidebb idő alatt mintegy 3000 vaggon fog követni. Minthogy a téli tüzelőről való gondoskodás már most is gondunkat képezi, tanácsoljuk, hogy ki-ki szerezze be már most tüzelőanyag szükségletét, mert később a vasúti fuvardíjemelések folytán esetleg sokkal drágábban juthat hozzá. Gondoskodni fog a városi Fa- és Szénüzem arról is, hogy amennyiben szén úgy cséplésre, valamint tűzianyagra rendel- JÓ SÖRT csakis az „OTTHON“ PINCE SÖRCSARNOKÁBAN lehet kapni!