Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)

1920-06-03 / 15. szám

Kecskemét, 1920 junius 3. Csütörtök I. évfolyam, 15. szám. lenkimiris lK­HT ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 288 K. Negyedévre 72 K. Félévre 144 K. Egy hóra 24 K. Telefon : 135. Egyes szám 1 K. FELELŐS SZERKESZTŐ: LETT JÓZSEF. . . 10 . : ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYÚ, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kecskemét, l­l., Arany János­ u. 6. sz. a rom. kath. bérház átjáró udvarában. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Az ősi szellem. Kilencszáz évvel ezelőtt Szent István birodalmának népe nagy válságot élt át. Akkor folyt a keresztény hitre való áttérés munkája. A lelkek forrongtak, az életnézetek összeütköztek, sok harc és küzdelem árán alakult ki a keresztény életfelfogás, mely a magyar nemzetet az európai népcsaládok kebelébe beillesztette. Az erős hullámokat vető válság alatt az ellenkező felfogások és törekvések csak egyszer ütköztek össze országos méretű harc­ban, mely a Koppány-féle lázadásban tört ki. Egyébként simán, megrázkódtatások nél­kül folyt le a hittérítő munka s a harcok és csaták a lelkek világában zajlottak le. A ma­gyar nemzet államalkotó hivatását mi sem bizonyítja fényesebben, mint az a kétség, mellyel a keresztény vallásra tért át és a nyugateurópai civilizációhoz hozzásimult. A nemzet legnagyobb részében az uj hit olyan lelkierőt és olyan erkölcsöket fejlesztett ki, amelyekre biztosan rá lehetett helyezni az ifjú magyar királyság fentartásának és gya­rapításának minden gondját. Pártviszályok szaggatták, tépték ugyan az idők folyamán Magyarországot is, mint Európának minden országát és nem mondjuk, hogy ezek a viszályok nem ártottak az or­szágnak, de ha külső ellenség ellen kellett védelmezni a hazát, erős sereg sorakozott a király körül és kivédte az ellenséges táma­dásokat. És ha megtörtént is — mint a mo­hácsi vész idején — hogy közöny, tétlenség és versengés folytán nem kell olyan nagy haderő a haza védelmére, minőt a veszély nagysága követelt volna, ezt a mulasztást a nemzet jóvátette olyan erőfeszítésekkel, me­lyek neki dicsőséges helyet biztosítanak a történelemben. Általában a magyar nemzetet, mely ke­leti származásánál fogva a könnyelműséget nem nélkülözi jellemvonásai között, az a tulajdonság díszíti, hogy ráeszmél az elköve­tetett hibákra és megriadva a hibák és mu­lasztások következményeitől, szívós akarattal, önmegtagadó elszántsággal igyekszik meg­megmenteni a veszélyeztetett érdekeket. En­nek köszönhetjük, hogy sem az Árpád-kor­­szakbeli idegen uralom, sem a török hódolt­ság, sem az osztrák elnyomó törekvések nem voltak képesek megtörni a nemzet életerejét. Mikor már nyakunkon volt a veszély, melyet mi magunk hoztunk a fejünkre hibáink és mulasztásainkkal, mindig újra összeszedtük az erőnket és habár hosszú küzdelmek árán, de mégis csak leráztuk magunkról a reánk rakott jármot. A jobb belátásnak ezt a meg­­érlelődését, a hazafias kötelességérzetnek ezt fölébredését keresztény jellemének tulajdo­níthatja a magyar nemzet. A mai rendkívüli nehéz időkben is a nemzeti jellem keresztény sajátságaiba he­lyezzük minden bizalmunkat. A külső ellen­ségeken kívül, akik megosztozkodtak Szent István birodalma felett, a belső bajok is végzetes súllyal nehezednek az országra. Ha nem is szószerinti értelemben, de erkölcsi vonatkozásban igazán mondhatjuk Tompa Mihállyal: „Testvért testvér, apát fiú elad.“ Mi nem volna ma eladó drága pénzen és kire néznek az emberek, mikor arról van szó, hogy embertársaikat meg­zsarolják, kiuzsorázzák ? Sem rokonság, sem kegyelet, sem a szenvedések és áldozatok közössége nem képes ma szánalmat és rész­vétet gerjeszteni, kíméletet sugalli mások iránt, akik nem azért nélkülöznek, mert nin­­­­csenek meg a szükségleti cikkek, hanem­­ csak azért, mert nem győzik fizetni a több ezeres százalékkal felszöktetett árakat. A pénzgyűjtés és meggazdagodás vá­gya a háború alatt nagy hódításokat tett és és ha azelőtt a békeidőben egy kevéssé még válogatott az eszközökben, m­a minden erkölcsi korlátot áttörve, vad ösztönnel tör célja felé. Olyan közel állanak hozzánk véreink, akik a harctereken ezernyi veszély és nél­külözés s leírhatatlan fáradalmak között szolgálták a hazát, vagy feláldozták életüket, egészségüket, testük épségét a hazáért, de törődik-e az árdrágító, az uzsorás azzal, hogy a hazát védő hősöknek családja, öz­vegyei és árvái sem rendesen táplálkozni, sem ruházkodni nem tu­dnak az árdrágítás, az embertelen kiuzsorázás förtelmes üzelmei miatt! Neki nem fáj ezeknek a baja, nél­külözése és ínsége. Szaval a testvériségről, elmegy jótékonycélú hangversenyre, szini­­előadásra, felülfizet ott 10 koronát vagy 100 koronát, de azért tovább drágít és a felül­fizetett összegtől, mellyel könnyeket akart letörölni, vért és verejtéket kisajtoló kama­tot szed. A magyar nép sohasem volt uzsorás. Az sem tartozik a természetéhez, hogy má­sok elől elharácsoljon és elrejtsen ruhát, élelmicikket vagy más közszükségleti dolgot. Az igazságtalanságot nem szereti, ellenke­zőleg az őt felháborítja. Ha a háború alatt ezek a hibák mégis elterjedtek a nép között is, annak az a romlott lelkű lánc­kereskedelem az oka, mely mindjárt a há­ború elején megkezdte az uzsorás nyerész­kedés üzelmeit. Ez a fajra, szellemre nézve tőlünk teljesen idegen gazdasági elem ré­szint rátanította, részint rákényszerítette né­pünket az árdrágítás különböző fortélyaira. Az életnehézségek folytonos fokozásá­ból nagy bajok származnának, minden há­borút fölülmúló veszedelmek, de abban bí­zunk, hogy az ország keresztény lakossága újra összeszedi erkölcsi erejét s erős csata­­lánccá tömörülve visszazökkenti a tisztes­ségen és az embereken keresztül-kasul szá­guldó életet az igazságosság és az ember­baráti szeretet medrébe. Az ősi magyar szellem, melyet Szent István keze kilencszáz éven át irányitott és mely ehhez az áldott szent Jobbhoz a té­velygések után is mindig visszatért, most is föleszmél, nemességének tudatára ébred és a nemzetet újra a tiszta erkölcs bástyáival veszi körül. Tárkányi Ferenc: — Gazdasági szakoktatás a polgári leány­iskolával kapcsolatban. A városi tanács a kir. tanfelügyelőség kérésére megígérte még feb­ruárban, hogy az állami polgári leányisko­lával kapcsolatosan tervezett gyakorlati gaz­daságtan oktatás megvalósítására a Szolnoki­­út mentén elterülő u. n. Szeles-féle földből 2 holdat átenged. A királyi s. tanfelügyelő most kérdést intéz a városhoz, hogy az illető földdarabot ideiglenesen adja-e át, vagy vég­legesen. Egyben kéri a tanács kedvező dön­tését ez ügyben, valamint azt is, hogy a gyakorlati terület első teljes felszerelésének biztosítását is tegye újabb megfontolás tár­gyává. Kérelmének támogatására azt hozza fel indokul, hogy Kecskemét lenne az or­szágban az első, ahol a polgári leányisko­lával kapcsolatban ily módon oldatnék meg a háztartási szakoktatás kérdése. Néhány szó egy régen várt, üd­vös intézmény megalapításáról. Kecskemét százezernyi lakossága úgy az előző években, mint a közelmúltban katasztrófális veszedelemnek volt kitéve a tüzelőanyag hiánya miatt. E bajokon segítendő: Bakkay erdő­mester és a Pénzügyi Bizottság az összla­kosság igényeinek kielégítésére nagy fontos­­ságú és a messze jövőbe kiható és a város egyetemének érdekeit minden tekintetben szem előtt tartó tervet dolgozott ki arra nézve, hogy miként lehessen Kecskemét és kör­nyéke lakosságát a szükséges téli és nyári tüzelőanyaggal a legbőségesebben és legol­csóbban elláni. E célból érintkezésbe lépett Mar­ányi Já­nos min. tan­­árral, aki a faellátás országos intézésének leglelkesebb és városunknak egyik legjobb akaró intézője s aki megígérte, hogy Kecskemét népe a jövőben szükséget szenvedni nem fog, miért is a Tanács hozzá­járulásával a városi erdők tavaly téli ki­használásából, illetve kitermeléséből szár­mazó 1 millió 200 ezer korona vagyont oly célra fordítani rendelte, hogy ezen összeget, mint alaptőkét, egy teljesen üzleti alapon álló és kizárólag a nagyközönség érdekeit szolgáló vállalatnak bocsájtja rendelkezésére oly feltétellel, hogy fenti összeg után a város bőséges kamatot s azonkívül az elérendő nyereségből jutalékot és az alkalmazottaknak méltányos nyereség-részesedést biztosít. A városi Fa- és Szénüzem minden le­hetőt el fog követni, hogy az összlakosságot fa, illetve más tüzelőanyaggal ellássa s erre garanciát ad az a körülmény, hogy az in­téző bizottságba Baghy László ny. polgár­­mester elnök, azonkívül dr. Horváth Mihály, Kovács Sándor, Pacsu Mihály és dr. Szabó Iván bankigazgatókon kívül Dékány László h. polgármester, Zimay Károly tanácsnok, Szőke Gyula javadalmi igazgató stb. válasz­tottak be. Amint értesülünk, a városi Fa- és Szén­üzem raktárait úgy a Máriavárosi telepen, mint az úgynevezett Csirke-telepen fentartani szándékozik, ami főként a nagyközönség érdekében feltétlenül kívánatos, mert így sokkal könnyebb lesz a tüzelőanyag ellátás. Központi irodája a városháza épületében a postával szemben, az eddigi Erdőhivatal fautalványozási helyiségében lesz. (Volt Ka­tona Zsigmond-férfi gyógyszertár.) Ezenkívül megbízást adott az igazgató­ság Szathmári János kereskedőnek, aki a Máriavárosi telep tőszomszédságában van, hogy az ott jelentkező tüzelőanyag-igénylők­nek utalványokat adjon ki, ami elsősorban a nagyközönség ácsorgását megszünteti, másrészt a központi iroda tehermentesítését elősegíteni van hivatva. Amint Biró Gyula tb. alszámvevő úr útján értesülünk, a raktárakban mintegy 300 vaggon fa van ez időszerint felraktá­rozva, amit a legrövidebb idő alatt mintegy 3000 vaggon fog követni. Minthogy a téli tüzelőről való gondos­kodás már most is gondunkat képezi, taná­csoljuk, hogy ki-ki szerezze be már most tüzelőanyag szükségletét, mert később a vasúti fuvardíjemelések folytán esetleg sok­kal drágábban juthat hozzá. Gondoskodni fog a városi Fa- és Szénüzem arról is, hogy amennyiben szén úgy cséplésre, valamint tűzianyagra rendel- JÓ SÖRT csakis az „OTTHON“ PINCE­ SÖRCSARNOKÁBAN lehet kapni!

Next