Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)

1920-09-21 / 105. szám

Kecskemét, 1920. szeptember 21. Kedd I. évfolyam, 105. szám. Immitik­ k­inz előfizetési Árak . Egész évre 240 K. Negyedévre 60 K. Félévre 120 K. Egy hóra 20 K. Telefon­­ 135. Egyes szám I K. FELELŐS SZERKESZTŐ: JUSZT FERENC. . . 106 . : Általános keresztény irányu, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. Kecskemét, III., Arany János­ u. 6. u. a róm. kath. bérház átjáró udvarában. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nagy idők, kis emberek. Talán rövidebben alig lehetne jel­lemezni a mai időket. Nap-nap után ráeszmélünk arra, hogy sokat, igen so­kat mulasztottunk; az utolsó évtizedek alatt gyanútlanul engedtük át a belső ellenségünknek a legfontosabb helye­ket. Mikor már elvesztettük mindazt, amihez egy szép magyar múlton át a magyar nép dicsősége és a magyar faj történelmi küldetése fűződött, ak­kor vigyorogva, kárörvendve mutatott nekünk ajtót az a faj, amely fütyü­­részve,­­ batyuval a hátán jött be hoz­zánk. És ami a legszomorúbb, akad­tak magyarok, akik izzadva tolták a betolakodók szekerét, akik büszkék voltak arra a vállveregetésre, arra a biztatásra, amit a zsidó szabadkőmű­­vesek és egyéb országrontók részéről kaptak. Jött a háború, a forradalmak, de ez mind csak arra volt jó, hogy a magyarok lezülljenek, tönkremenjenek minden tekintetben. Most ott tartunk, hogy egyik a másikat biztatja hangos szóval, hogy dolgozni kellene, fel kellene építeni Magyarországot és a betolakodóknak ajtót kellene mutatni. Azonban az ed­digi eredményből semmiesetre sem lehet arra következtetni, mintha ezek­ben a nagy, történelmi időkben nagy emberek is volnának. Nem! Az a né­hány lelkes, hazafias gondolkodású ember sem tud dolgozni a törtetők­től, a szolgalelkü csepürágóktól. A mai idők apostolokat, hitvallókat kívánnak s ha akad is egy-két lánglelkü hitvalló, azt a cirkuszi szolgák azonnal készek lehurrogni. Mert igenis cirkuszi szol­gák azok az emberkék, akik a szájuk­ban hordják a keresztény, a magyar szót, de amikor arra kerül a sor, hogy a saját, kicsinyes játékszerüket hagy­ják otthon és komolyan vegyék a ma­gyar kereszténység ügyét, akkor félre­­húzódik a szájuk, mosolyra gömbö­­lyödik az arcuk ezeknek a cirkuszi szolgáknak. Mert addig sokan keresz­tények is, meg magyarok is, ameddig ez áldozattal nem jár. Sokan szeret­nének vezetni és szónokolni, meg pa­rancsokat osztogatni, azonban meg­döbbenve kell látnunk, hogy ezek mind nem mások, mint cirkuszi alkalmazot­tak, tapsolnak a keresztény kurzusnak, mert nekik az is csak cirkusz, de ál­dozatot már nem is képesek hozni a keresztény kurzusért, mert hiszen ők csak a szolgák. Ha azonban azt akarjuk, hogy a mai nehéz idők meg ne ismétlődjenek és kívánjuk, hogy a nagy időkhöz mért nagy embereink legyenek, akkor eze­ket előbb nevelnünk kell. A sok év­tizedes mulasztást nem lehet máról­­holnapra kipótolni. Helyes ugyan, hogy a testületek igazoltatják tagjaik­nak a forradalmi idők alatt tanúsított magatartását, de nevetségessé válik ez az igazoltatás, ha ebből nem von­juk le a tanulságot. Mert ugyan ki igazoltat? Az a társadalom, amely jó­formán semmit sem tett abban az irány­ban, hogy tagjai megbízhatókká le­gyenek. Most keressük a megbízható­kat, de gondoljuk csak meg, hogy maga a társadalom az oka annak, hogy manapság oly kevés a megbíz­ható. Hiszen annakelőtte lehurrogták, kigúnyolták a megbízhatókat, akiket azelőtt klerikálisoknak, túlzóknak, ma­radiaknak neveztek el. Tehát az első kötelességünk a cirkuszi szolgákat elhallgattatni, hogy végre az igazi nagy emberek, a dol­gos, apostoli lelkületű hazafiak jut­hassanak szóhoz. Második kötelessé­günk az egész társadalmat átdolgozni, de lelkületben, érzületben változzék át ez a társadalom. Mert mit várjunk az olyan társadalomtól, amelyik csak al­­kalomszerűleg van átfestve piros-fehér­­zöldre? Ez csak külső máz, amely alatt a régi bűnök, a régi hanyagság és léha felfogás tovább bomlasztja a magyarságot. Az ilyen átfestett, csak mutatónak szánt hazafiságból nem ké­rünk, mert csak eltakarja azokat a se­beket, amelyek már sok évtized óta rágódnak a nemzet testén. Dolgozzunk, amíg nem késő, hogy a nagy idők nagy embereket tudjanak felmutatni! Hadfy Győző, Hanauer püspök Kecskeméten A szombat délutánt ünneppé avatta a püspök érkezése. Az egyháztanács a főgond­nok vezetésével, a polgármester és számos előkelősége városunknak amint tervezve volt, hosszú kocsisorban mentek az érkező elébe. A kocsikat díszruhás lovasrendőrök, hajdúk és magyaros díszbe öltözött lovasok kí­sérték. Már jóval öt óra előtt színültig meg­telt a nagytemplom hatalmas hajója ünneplő ruhába öltözött hívőkkel. A templom előtt tömött négyszögben sorakoztak a tanulók ezrei a tanerők vezetésével. A négyszögön kívül a templomból kiszorult közönség he­lyezkedett el. A lobogóval díszített tornyok alatt impozáns látvány volt a főpapot ünnepi komolysággal váró sokaság. Néhány perccel öt óra után megkon­­dultak a nagytemplom és barátok templo­mának harangjai. Jelezték, hogy a főpap már közeleg. Csakhamar megérkeztek az elől vágtató lovasrendőrök s nyomukban a porlepett hintók. A püspök kocsija behajta­tott a tanulók alkotta négyszög közepébe. Harsány „éljen“ hangzott fel. A hosszú út­tól fáradt főpap leszállt és fogadta Fáy István főispán üdvözlését. Azután a templomba ment, ahol az előírt szertartásos fogadás végezté­vel apostoli áldást osztott a jelenlevőkre. A szertartás után díszruhás papok kí­séretében áldást osztva, a parochiára vonult. Tisztelgések. Vasárnap déli 12 órakor a megyés­­püspök a küldöttségek tisztelgését fogadta. Fáy István főispán tisztelgése után Ni­­kolich Radivoj ezredes vezetése, mellett a a helyőrség tisztikara jelent meg őméltósága előtt. A tisztikar nevében Nikolich ezredes üdvözölte a püspököt tőle megszokott ékes­szólással. Az evangélikus egyház nevében Sár­kány Béla, a ref. egyház részéről dr. He­­tessy Kálmán lelkészek, a g. kath. egyház nevében pedig Papp György üdvözölték a püspököt a keresztény egyházak közötti bé­kés egyetértést a haza megszentelésére, újra­építésére irányuló vállvetett munka szüksé­gességét hangoztatva. Majd a róm. kath. Egyháztanács jelent meg Öméltósága előtt Bagi László gondnok vezetésével, kinek üdvözlő beszédére Ömél­tósága elismerését fejezte ki az Egyháztanács­nak buzgó munkálkodásáért és fejedelmi ál­dozatkészségért, mellyel a kath. intézmények fejlődését lehetővé tette. A város tisztikara szombatfalvi Majt­­hényi Miklós polgármester vezetésével üd­vözölte a püspököt. Őméltósága válaszában köszönetét fejezte azért a szives és meleg fogadtatásért, melyben a város közönsége őt részesítette. A kir. törvényszéki bírák és az ügyvédi kamara nevében dr. Kiss János törvényszéki elnök üdvözölte a méltóságát. A jogakadémia és helybeli középisko­lák küldöttségét dr. Kováts Andor jogaka­démiai igazgató vezette. A Magyar Nők Szövetsége Pócsy Györgyné vezetése mellett tisztelgett, ki rö­vid hazafias beszédben kérte az isten áldá­sát a püspök hazafias munkájára. Majd a Kath. Nővédelmi Misszió és a Kath. Leány- Club hatalmas küldöttsége jelent meg Őmél­tósága előtt. A Misszió nevében Kada Elekné, a Leány-Club megbízásából pedig Bagi Jolán üdvözölte Öméltóságát, ki köszönetét fejezte ki mindkét egyesület nemes, odaadó munkájáért. A Nővédelmi Misszió nemes céljaira Öméltósága azonnal átadott a veze­tőségnek 10,000 koronát. A helybeli népoktatási intézetek kül­döttségét Szabó Elemér kir. tanfelügyelő ve­­zette, a siketnémák intézete tanári testülete pedig Lett József h. igazgató vezetése mel­lett tisztelgett améltóságánál. A Kath. Egy küldöttségét Csősz Péter, az Ipartestület pedig Csősz József vezette, majd a Kath. Legényegylet kiküldöttei tisz­telegtek Szabó Kálmán vezetése mellett. A keresztényszocialista munkások ki­küldöttsége Koszorú Imre titkár vezetése mellett jelent meg améltósága előtt. * Délután 4 órakor kezdetét vette az an­golkisasszonyok intézetében a bérmálás, hol 300 intézeti növendék bérmáltatott meg. Hétfőn délelőtt­i méltósága a nagy­templomban bérmált. Az itt bérmáltak száma közel 1400.

Next