Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)
1920-10-19 / 129. szám
i piros ceruza. Az eleven gondolatnak nem lehet megélője a némaság. Az élő eszme lefojtva is buzolg, feszeng a tömeglétek mélyén s kiutat keresi. És addig tart az erőfeszítés, mig formát talál, vagy pedig kirobban s mindent elsöpör. A tömegben a legellentétesebb ideák kavarognak caos-szerűen, mig kellő szavakba öntve testet öltenek. A jó sajtó közönségével együtt érez s adandó alkalommal azon hangon szólal meg, amelyen az olvasók gondolkodnak s amely hangban fölismerik saját lelkük lángját. A sajtót úgy is értelmezhetném, hogy az a közvélemény beszéde. Ahány idea, annyi szó a beszéd. Az igazi beszéd, ami nemcsak szavakat csépel, akaratot mozgat. A különböző irányú akarások együttes eredője az egységes cselekmény. A gyengébb, erőtlenebb erőt elnyomja a másik. Esetleg többkisebb erővel szemben egy nagyobb is megsemmisül. A sajtó szívből beszélt volna, éppen ezért mindig a közönsége nyelvén. De mihelyt erősebben hallatta volna hangját, felemelkedett a közvélemény balkeze s abban a piros ceruza. A vérszinti kóst késnél élesebben boncolt bele az érzékeny gondolatok testébe, volt az bírálat, jajszó vagy panasz. Fehér foltok, fekete X-ek jelölték a vörös szörny útját. A rejtélyeset kedvelő tömeg fejtegette az így keletkezett rébuszokat. Az egér elefánttá nőtt, a pohár víz tengerré dagadt. A színes plajbász közben abban az édes csalódásban ringatta magát, hogy most már minden rendben van. Tökéletes intézmények nincsenek. Nem volt tökéletes a piros ceruza sem. * Odavágott, ahová nem célzott. Keresztény irányzatunknak csak idebenn voltak orgánumai. Minden szó, amit abból törölt a könyörtelen rém, elveszett. Az asszír sajtó meg örült a törléseknek. A fehér foltokról, fekete X-ekről az emigráns asszírok rémhistóriákat olvastán s azokat, mint hiteles forrásból eredőket szellőztették jól pénzeit külföldi revolverlapjaikban. Így nézve a vörös plajbász ügyét, igazán nem tudjuk sajnálni, hogy a ma életbe lépő rendelet, egy nemrég városunkban járt politikus sürgetésére, kiütötte a közvélemény balkezéből. Maradt ugyan még némi platói tanácsadó hatalom a piros ceruzás kézben, de hát attól igazán nem lehet eltekinteni. Csak azután erről a kis hatalommaradékról ne derüljön ki, hogy pusztán átfestett cégér." , 4 Kecskemét, 1920. október 19. Kedd I. évfolyam, 129. szám. TÜÜHírfí flusT ELŐFIZETÉSI ÁRAK : FELELŐS SZERKESZTŐ: JUSZT FERENC. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL . Egész évre 240 K. Negyedévre 60 K. . . . . Kecskemét, III., Arany János u. 6. sz. Félévre 120 K. Egy hóra 20 K. ÁLTALÁNOS. KERESZTÉNY IRÁNYU, a rom. kath.bérház átjáró udvarában. Telefoni 133. Egyes szám II. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Horthy Miklós kormányzó beszéde Székesfehérvárott. Horthy Miklós Magyarország kormányzója folyó hó 17-én vasárnap Székesfehérvárt a nemzeti hadsereg bevonulásának évfordulóján tartott ünnepségen a következő beszédes tartotta: „Egy évvel ezelőtt tulajdonképpen e helyen fejeződött be egy sötét szégyenteljes időszak és innen indult előre 400 éves álmunk megvalósulása, a szebb magyar jövőnek záloga, a nemzeti hadsereg. Fetter vármegye hazafias közönsége szobrot emelt e történelmi helyen oltárul hazaszeretetének, hadseregünkbe vetett bizalmának és reménységének és örök tilalomául a destrukciónak és széthúzásnak. Ez az emlékszobor késztet az emlékezésre és ha visszagondolok az elmúlt esztendőre, sok szép és nagy alkotás jelzi egy új, szebb, dicsőbb korszak virradatát. Van megbízható hadseregünk, az alkotmányos élet helyreállott, a külföld kezd bennünket megismerni, értékelni és megbecsülni s az építő és termelő munka már éledezik az egész vonalon. És ha én még ma hazánk egén nem a napfényt, hanem a fellegeket látom, annak oka az, hogy nem minden alakul úgy, ahogyan egy évvel ezelőtt Szent István városában elképzeltem és s óhajtottam. Azt hittem, hogy a nemzet annyi megpróbáltatás, szégyen, meggyalázás után egészen eggyéforradt a haza megmentésében. Ez nem történt meg, az emberek nem tudják levetkőzni a forradalmi mámort, mindenki vezetni akar, de senki sem akar vezettetni, mindenki politizál s mindenki, de különösen egyes csoportok egymaguk akarják az összes kérdéseket megoldani, mégpedig azonnal, egy csapásra, sorrend nélkül, meggondolatlanul, előkészítés nélkül vetik bele a közvéleménybe a legnagyobb problémákat, ami nem vezethet megoldásra és megnyugvásra, csak izgalmakra s az alig visszaszerzett belbéke megrendítésére — még akkor is, ha azok a törekvések különben jóhiszerrések és hazafiságból erednek. Így , jogállamban tömegek, felelőtlen elemek nem diktálhatnak, csak az alkotmányos fórumok, melyeknek vezetését mindenki respektálni tartozik, ezek a fórumok kell, hogy kibírjanak minden igazságos, pártatlan főleg hivatott kritikát, de nem engedhetem meg, hogy a politizálást és hivatlan kritikát egyesek oly mértékben űzzék, hogy az már a tömegek lázításába csapjon át. Elhatározott akaratom, hogy a magyar nép végleges megnyugvása érdekében a demagógiát egyszer s mindenkorra elnémítsam. . " Újabban mind sűrűbben lehetett észlelni olyan törekvéseket, amelyek a király személyének kérdését igyekeztek előtérbe tolni. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy ez az ország meg nem tagadja ezeréves múltját, mint királyság folytatja életét a nemzetek nagy közösségében és mindnyájan szeretnék szent István koronáját régi fényében tündökölve látni — odáig azonban még nagy külpolitikai feladatok és az első konszolidáció nehéz munkáinak befejezése állanak előttünk. . . Azok, akik a király személyének kérdését idő előtt bolygatják, a nemzet egységét bontják meg, az ország polgárainak lelkét forradalmasítják, megakasztják a belső consolidate és ezzel bénítják külpolitikai cselekvőképességünket is. Jól tudom, hogy vannak olyanok is, akiket nem a múlt hagyományaihoz való ragaszkodás vezet, hanem önző célok, vagy egyenesen azzal a gonosz szándékkal tartják ébren az ily kérdéseket, hogy ezáltal megzavarják és megakasszák azt a gyógyulási folyamatot, amelyre a nemzetnek a háború és a forradalmak pusztításai után szüksége van, sőt akadnak, akik zavarok idézésevégett a rágalmak és gyanúsítások piszkos eszközeivel dolgoznak, nem kímélve, rosszhiszeműleg az én személyemet sem, holott mindenkinek tudnia kellene, hogy Magyarországnak a királyi fiatalom gyakorlása szünetelésének idejére a nemzetgyűlés által a legfőbb hatalom helytartóul megválasztott kormányzója nem élhet vissza e hatalommal, nem nyúlhat a királyi trón után. Én így fogom föl kötelességemet, értsék meg kötelességüket mások is, aki nem érti meg ezt, azzal meg fogjuk értetni, aki nem alkalmazkodik a jogrendhez, az bűnhődni fog. Az első év küzdelmei után a második évet az imperatív megnyugtatás jegyében óhajtom megkezdeni, amelynek Isten segítségével idővel gazdag és hatalmas Magyarország lesz az eredménye, koronás királlyal az élén, akit a nemzet lelkesedve fogad tárt karokkal. " Papszentelés. Lélekemelő ünnepség színhelye volt ma a Ferenciek temploma. Lelkek restaurálásában olyannyira kiváló rendnek egyik diakónusát szentelte pappá ma P. Zadravetz István, a nemzeti hadsereg első püspöke. A zsúfolásig, meglökött templomban egy lélek kristálypoharába beömlött a Szemlélek aranya, a sárba nyomorított, Istenétől elszakított lelkek porból emelésére, uj pap lép a harcba, uj acél villan meg az élet porondján, a legszebb ideálért, a lelkek üdvéért. Azokban a napokban, mikor az anyagiasság, érdek és vagyonhajhászat durvává tette az embereket, mikor a közelmúlt minden borzalma eltörpül a lelkekbeli történt rombolás mellett, imázva vágyódunk vissza, az elhagyott oltárhoz. S mikor a püspök uj vezért ad a könyves lelkeknek, mikor a tanítás kathedrájára uj tanítót rendel, örömben dobban a szív, a remény illát érezzük, lesz még egyszer boldogság a földön. Kecskemét akalesetben először fordul elő a papszentelés. P. Ződy Cézár az első, ki városunkban lép az áldozó oltár elé, ki innen kezdi a lélekcsiszolás életen terhes munkáját. Lelke izzása itt kapta a lángot, lobogjon ez tisztán, a hit, a haza, édesmind- ivájunk javára. Gróf Lázár István, Marosvásárhely és Brassó vármegye főispánja az erdélyi Kárpát Egyesület elnöke, mint értesülünk Erdélyben meghalt. Az elhunyt érdemes férfiú testvérbátyja volt gróf Lázár Miklósnak, a kecskeméti kir. törvényszék tanácselnökének és a kecskeméti Székely Társaság elnökének. A gróf Lázár család benne egyik legértékesebb tagját vesztette el. ADJATOK LAKÁST A UIÍGOHLAKÓKNAK! • __________________________________________________________