Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)

1920-10-19 / 129. szám

i piros ceruza. Az eleven gondolatnak nem lehet megélője a némaság. Az élő eszme lefojtva is buzolg, feszeng a töm­eg­­létek mélyén s kiutat keresi. És addig tart az erőfeszítés, mig formát talál,­ vagy pedig kirobban s mindent elsöpör. A tömegben a legellentétesebb ideák kavarognak c­aos-szerűen, mig kellő szavakba öntve testet öltenek. A jó sajtó közönségével együtt érez s adandó alkalommal azon hangon szó­lal meg, amelyen az olvasók gondol­kodnak s amely hangban fölismerik saját lelkük lángját. A sajtót úgy is értelmezhetném, hogy az a közvéle­mény beszéde. Ahány idea, annyi szó a beszéd. Az igazi beszéd, ami nemcsak szavakat csépel, akaratot mozgat. A különböző irányú akarások együttes eredője az egységes cselekmény. A gyengébb, erőtlenebb erőt elnyomja a másik. Esetleg több­­kisebb erővel szemben egy nagyobb is megsemmisül. A sajtó szívből beszélt volna, ép­pen ezért mindig a közönsége nyelvén. De mihelyt erősebben hallatta volna hangját, felemelkedett a közvélemény balkeze s abban a piros ceruza. A vérszinti k­óst késnél élesebben bon­colt bele az érzékeny gondolatok tes­tébe, volt az bírálat, jajszó vagy panasz. Fehér foltok, fekete X-ek jelölték a vörös szörny útját. A rejtélyeset ked­velő tömeg fejtegette az így keletke­zett rébuszokat. Az egér elefánttá nőtt, a pohár víz tengerré dagadt. A színes plajbász közben abban az édes csa­lódásban ringatta magát, hogy most már minden rendben van. Tökéletes intézmények nincsenek. Nem volt tökéletes a piros ceruza sem. * Odavágott, ahová nem célzott. Keresz­tény irányzatunknak csak idebenn voltak orgánumai. Minden szó, amit abból törölt a könyörtelen rém, elve­szett. Az asszír sajtó meg örült a tör­léseknek. A fehér foltokról, fekete X-­ekről az emigráns asszírok rémhis­­tóriákat olvastán s azokat, mint hite­les forrásból eredőket szellőztették jól pénzeit külföldi revolverlapjaikban. Így nézve a vörös plajbász ügyét, igazán nem tudjuk sajnálni, hogy a ma életbe lépő rendelet, egy nemrég városunkban járt politikus sürgetésére, kiütötte a közvélemény balkezéből. Ma­radt ugyan még némi platói tanácsadó hatalom a piros ceruzás kézben, de hát attól igazán nem lehet eltekinteni. Csak azután erről a kis hatalomma­radékról ne derüljön ki, hogy pusztán átfestett cégér." ­ , 4 Kecskemét, 1920. október 19. Kedd I. évfolyam, 129. szám. TÜÜHírfí flu­sT ELŐFIZETÉSI ÁRAK :­­ FELELŐS SZERKESZTŐ: JUSZT FERENC. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL . Egész évre 240 K. Negyedévre 60 K. . . . . Kecskemét, III., Arany János­ u. 6. sz. Félévre 120 K. Egy hóra 20 K. ÁLTALÁNOS. KERESZTÉNY IRÁNYU, a rom. kath.bérház átjáró udvarában. Telefoni 133. Egyes szám I­I. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Horthy Miklós kormányzó beszéde Székesfehérvárott. Horthy Miklós Magyarország kormány­zója folyó hó 17-én vasárnap Székesfehér­várt a nemzeti hadsereg bevonulásának év­fordulóján tartott ünnepségen a következő beszédes tartotta: „Egy évvel ezelőtt tulajdonképpen e helyen fejeződött be egy sötét szégyenteljes időszak és innen indult előre 400 éves ál­munk megvalósulása, a szebb magyar jövő­nek záloga, a nemzeti hadsereg. Fetter vármegye hazafias közönsége szobrot emelt e történelmi helyen oltár­ul hazaszeretetének, hadseregünkbe vetett bi­zalmának és reménységének és örök tilalom­­ául a destrukciónak és széthúzásnak. Ez az emlékszobor késztet az emléke­zésre és ha visszagondolok az elmúlt esz­tendőre,­ sok szép és nagy alkotás jelzi egy új, szebb, dicsőbb korszak virradatát. Van megbízható hadseregünk, az alkotmányos élet helyreállott, a külföld kezd bennünket megismerni, értékelni és megbecsülni s az építő és termelő munka már éledezik az egész vonalon. És ha én még ma hazánk egén nem a napfényt, hanem a fellegeket látom, annak oka az, hogy nem minden alakul úg­y, a­hogyan egy évvel ezelőtt Szent­ István váro­sában elképzeltem és s óhajtottam. Azt hittem, hogy a nemzet­ annyi megpróbáltatás, szé­gyen, meggyalázás után egészen eggyéforradt a haza megmentésében. Ez nem­ történt m­eg, az emberek nem tudják levetkőzni a forradalmi mámort, min­denki vezet­ni akar, de senki sem akar ve­zettetni, mindenki politizál s mindenki, de különösen egyes csoportok egy­maguk akar­ják az összes kérdéseket megoldani, még­pedig azonnal, egy csapásra, sorrend nélkül, meggondolatlanul, előkészítés nélkül vetik bele a közvéleménybe a legnagyobb problémá­kat, ami nem vezethet megoldásra és meg­nyugvásra, csak izgalmakra s az alig vissza­szerzett belbéke megrendítésére — még ak­kor is, ha azok a törekvések különben jó­­hiszerrések és hazafiságból erednek. Így , jogállamban tömegek, felelőtlen elemek nem diktálhatnak, csak az alkotmá­nyos fórumok, melyeknek vezetését mindenki respektálni tartozik, ezek a fórumok kell, hogy kibírjanak minden igazságos, pártatlan főleg hivatott kritikát, de nem engedhetem m­eg, hogy a politizálást és hivatlan kritikát­ egyesek oly mértékben űzzék, hogy az már a tömegek lázításába csapjon át. Elhatározott akaratom, hogy a magyar nép végleges megnyugvása érdekében a demagógiát egyszer s mindenkorra elné­mítsam. . " Újabban mind sűrűbben lehetett ész­lelni olyan törekvéseket, amelyek a király személyének kérdését igyekeztek előtérbe tolni. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy ez az ország meg nem tagadja ezeréves múltját, mint királyság folytatja életét a nemzetek nagy közösségében és mindnyájan szeretnék szent István koronáját régi fényé­ben tündökölve látni — odáig azonban még nagy külpolitikai feladatok és az első kon­­szolidáció nehéz munkáinak befejezése álla­nak előttünk. . . Azok, akik a­ király személyének kér­dését idő előtt bolygatják, a nemzet egységét bontják meg, az ország polgárainak lelkét forradalmasítják, megakasztják a belső con­solidate és ezzel bénítják külpolitikai­ cselekvőképességünket is. Jól tudom, hogy vannak olyanok is, akiket nem a múlt hagyományaihoz való ragaszkodás vezet, hanem önző célok, vagy egyenesen azzal a gonosz szándékkal tartják ébren az ily kérdéseket, hogy ezáltal meg­zavarják és megakasszák azt a gyógyulási folyamatot, amelyre a nemzetnek a háború és a forradalmak pusztításai után szüksége van, sőt akadnak, akik zavarok idézése­­végett a rágalmak és gyanúsítások piszkos eszközeivel dolgoznak, nem kímélve, rosszhiszeműleg az én személyemet sem, holott mindenkinek tudnia kellene, hogy Magyarországnak a királyi fiatalom gyakor­lása szünetelésének idejére a nemzetgyűlés által a legfőbb hatalom helytartóul meg­választott kormányzója nem élhet vissza e hatalommal, nem nyúlhat a királyi trón után. Én így fogom föl kötelességemet, ért­sék meg kötelességüket mások is, aki nem érti meg ezt, azzal meg fogjuk értetni, aki nem alkalmazkodik a jogrendhez, az bűn­hődni fog.­­ Az első év küzdelmei után a második évet az imperatív megnyugtatás jegyében óhajtom megkezdeni, amelynek Isten segít­ségével idővel gazdag és hatalmas Magyar­­ország lesz az eredménye, koronás királlyal az élén, akit a nemzet lelkesedve fogad tárt karokkal. " ­ Papszentelés. Lélekemelő ünnepség színhelye volt ma a Ferenciek temploma. Lelkek restaurálásában olyannyira kiváló rendnek egyik diakónusát szentelte pappá ma P. Zadravetz István, a nemzeti hadsereg első püspöke. A zsúfolásig, meglökött templomban egy lélek kristály­poharába beömlött a Szemlélek aranya, a sárba nyomorított, Istenétől elszakított lelkek porból emelésére, uj pap lép a­ harcba, uj acél villan meg az élet porondján, a legszebb ideálért, a lelkek ü­dvéért. Azokban a napok­ban, mikor az anyagiasság, érdek és vagyon­­hajhászat durvává tette az embereket, mikor a közelmúlt minden borzalma eltörpül a lelkekbeli történt rombolás mellett, imázva vágyódunk vissza, az elhagyott oltárhoz. S mikor a püspök uj vezért ad a könyves lelkeknek, mikor a tanítás kathedrájára uj tanítót rendel, örömben dobban a szív, a remény ill­­át érezzük, lesz még egyszer boldogság a földön. Kecskemét ak­alesetben először fordul elő a papszentelés. P. Ződy Cézár az első, ki városunkban lép az áldozó oltár elé, ki innen kezdi a­ lélekcsiszolás életen terhes munkáját. Lelke izzása itt kapta a lángot, lobogjon ez tisztán, a hit, a haza, édesmind- ivájunk javára. ­ Gróf Lázár István, Marosvásárhely és Brassó­ vármegye főispánja az erdélyi Kárpát Egyesület elnöke, mint értesülünk Erdélyben meghalt. Az elhunyt érdemes férfiú testvérbátyja volt gróf Lázár Miklósnak, a kecskeméti kir. törvényszék tanácselnökének és a kecskeméti Székely Társaság elnökének. A gróf Lázár család benne egyik legértéke­sebb tagját vesztette el. ADJATOK LAKÁST A UIÍGOHLAKÓKNAK! • __________________________________________________________

Next