Kecskemét és Vidéke, 1921. január-június (2. évfolyam, 1-145. szám)
1921-02-24 / 44. szám
Kecskemét, 1921 februári 24 Csütörtök II. évfolyam, 44. szám. H r ^ j|| előfizetési Arak . FELELŐS SZERKESZTŐ: JOSZT FEREnC. szerkesztísEs és eladóhiset al. £«é«x évr« 480 K. MssgyetréwireSJOO K. : ; W* : : »«cskemét, III., Arany János u. 6. *tfz. Félévre 2*0*. Egy hóra 40*. ALTALANOS KERESZTEKÉ IRAWyU, a főuw.kath.foérház átjáró udvarában. Telefoni «35. Egyes »**ns 2*. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Miriletó&eSxet felvesz » kiadóhivatal. QMmMtMamnMma&man vmMvaUMmimmMcmMimwaMmmRWwm&gmMKBmBMBKummmmtmmatmmmam eiből élnek? A nemzetgyűlés egyik legutóbbi ülésén keserű" gondolatokat ébresztő bírálat hangzott el a kormány konszolidációs politikájáról. A konszolidáció sehogy sem halad előre olyan tempóban, mint azt lehetetlen megélhetési viszonyaink megkívánnák. A liberalizmus gyanújával fogadott suggestív beszédű pénzügyminiszter országmentő reform tervei, úgy látszik a mentés terhét megint a legkevésbé teherbíró osztály vállára szeretnék hárítani. A nagy vagyonok még mindig érinthetetlen „tabuj” és az apró-cseprő fogyasztási adók csak a koldussá szegényült néptömegeket nyomorítják. Főképp a tisztviselőosztály fölemelése érdekében nem történik semmi. Ez annál elítélendőbb, mert már maguk a bolsevikiek is fölismerték az intelligencia értékét és vezetőik amellett agitálnak, hogy a koldus tisztviselőket megnyerjék céljaiknak, mert így a kapitalizmusból megmentve az állami gépezetet, azt hiszik és hirdetik, hogy maradandóan tudnak berendezkedni. Sajnos, a polgári társadalom nem ébred a múltak véresen rémes tanulságai után sem ennek tudatára. Fel kell rázni a társadalmat, hogy az önzsirukba futók lássák meg azt a nélkülözéstől zsibbadó társadalmi osztályt, amit csúfságból még mindig tisztviselőnek neveznek, de amely valóságban már régóta nem tisztet visel, hanem lerogyóban és keservesen, de büszke és néma fenséggel viseli egész Csonka-Magyarország helyett a nyomor keresztjét. A nemzetgyűlési képviselő, aki szót emelt az országházban e legpáriább sorsú koldusok érdekében, azt követelte cinikusan gyilkoló szatírával, hogy a pénzügyminiszter hivatalból indítson vizsgálatot minden egyes köztisztviselő ellen, annak megállapítására, hogy miből tartja fenn magát, mert az állami fizetésből erre semmi esetre sem lehet képes. A követelt vizsgálatot igenis meg kell tartani! Borzalmas dolgokat fog az föltárni, fogukat összeszorítva, némán koplaló szürke katonáiról ennek a hálátlan társadalomnak. Nem tudjuk, hogy e vizsgálat során a türelemmel biztató pénzügyminiszter nem találkozna-e olyan égbekiáltó nyomorúsággal, melyek kártyavárakként döntenék halomra suggestív teóriáit! Csonka Ulagjjarország — nem ország, Egész Ulagsarország — menyjország. A Katona József-kör választmányi ülése. — Saját tudósítónktól. — A Katona József kör tegnap délután 4 órakor — Révész István prelátus elnökletével — választmányi ülést tartott, a választmány tagjainak teljes számú jelenlétével. Révész István pápai prelátus elnök székfoglaló beszédével nyitotta meg az ülést. Köszönetet mondott a Kör bizalmáért és buzdító szavakkal méltatta Katona József szellemét, melynek harcosa a Katona Józsefkor. Buzgó tevékenységre kérte fel a választmány tagjait a keresztény magyar kultúra és irredenta érzés támogatására és fejlesztésére. Nem elég — mondotta — ma, ha kultúránk keresztény, nemzetien magyarnak kell lennie és fel kell ébreszteni az irredenta érzést. Meleg szavait a választmány lelkesedéssel fogadta. Ezután Marton Sándor terjesztette be javaslatát az alapszabály módosítására, melynek előkészítésére Révész István prelátus elnökletével bizottságot küldtek ki. A bizottságba beválasztották Bagi László, Kovács Andor, Kerekes József és Marton Sándor tagokat. A városi törvényhatósági bizottság javaslata felől is döntöttek, a városi közművelődési és társadalompolitikai ügyosztály létesítése tárgyában. A választmány Bagi László hozzászólásával elfogadta Marton Sándor által kidolgozott, a törvényhatóságnak küldendő válasz, mely szerint a Kör teljes mértékben támogatni akarja a törvényhatósági bizottság javaslatát a városi kultúrintézmények ügyeinek egy új ügyosztály által való vezetésében. A Kör az új ügyosztály mielőbbi felállítása mellett foglalt állást. Elfogadta a választmány a Tevél felhívását a március 15 ike nemzeti ünneppé tétele kérdésében és csatlakozott az együttes előkészítési munkálatokhoz. Az ülést ezután Révész István prelátus berekesztette. fl vármegyei reform veszedelem. fl nemzetgyűlés nem alkotmányos tényező ! Pestvármegye törvényhatósági bizottsága kedden délelőtt 10 órakor rendkívüli gyűlést tartott. A vármegye főjegyzője határozati javaslatot terjesztett be, amely kimondja, hogy Pest megye közönsége a vármegyei szervezet megbolygatását veszedelemnek tartja. A jogfolytonosság egyedüli őrei mindenkor a vármegyék voltak. Pestvármegye állást foglal ez intézmény megreformálásával szemben. Dr. Patay Tibor volt főispán szólt ezután hozzá a kérdéshez. Kijelentette, hogy a törvényhatósági bizottság állásfoglalása nem vonatkozik a lemondott belügyminiszter személyére, hanem kifejezésre akarja juttatni, hogy a mostani nemzetgyűlést, amelyet „az antant erőszaka hozott létre, mint nem alkotmányos tényezőt“, nem tartja illetékesnek a reform megalkotására. Tiltakozott az ellen a beállítás ellen is, mintha a közhangulat kívánná a reformot. A kívülről és belülről fenyegető veszedelemmel szemben csak a nemzeti érzéssel lehet megküzdeni, aminek évszázadokon keresztül mindig a vármegye volt a fészke. A javaslatot a közgyűlés egyhangú éljenzéssel elfogadta. A civilizáció és a franciák* A zsidó tőkések idegen imádata tette naggyá a közvélemény előtt a nyugati nemzeteket és azok közül is elsősorban a franciákat. A zsidók bámulata a pénzzel való kereskedésben kitűnő franciák iránt érthető, de sajnos, csodálatuk oly fertőző veszedelemnek bizonyult, amely a nem-zsidó elemekre, még a legjózanabbul gondolkozó mamagyarságra is átragadt. Még ma is sokan vannak közöttünk, akik áhítattal néznek a kultúra és szépség központjának tartott Páris felé. Hogy milyen valóságban ez istenített kultúrnép, azt saját szomorú tapasztalatai alapján írja meg Petrovics Mihály, akiknek keserves megpróbáltatásképpen az a sors jutott osztályrészéül, hogy a franciák internálásába kerültek, száraz kenyerét ette. Könyvét ajánljuk minden magyar embernek a figyelmébe. Elsősorban mégis azokéba, akik a gyalázatos barbár béke után is tudnak hinni a nyugati nemzetek civilizációjában és meg vannak győződve a mi nemes fajú magyar nemzetünk kulturális elmaradottságáról. Petrovics könyve bemutatja a művelt franciák igazi képét. Megtanuljuk, hogy a nagy kultúrnépnek a kórházai a legelhanyagoltabb állapotban vannak. „A városok közül csak egy-kettő van csatornázva.“ „Az építkezések terén a háború két éve alatt a amerikai hadvezetőség többet tett, mint a francia hatóságok negyven év alatt.“ Csak hencegni, dicsekedni tudnak jól a franciák. A németek hatalmas ágyúi ellen valami 75-ös ágyút konstruáltak s erről bárhol is esett róla szó, csak úgy beszéltek, hogy a mi bámulatos, dicsőséges, győzelmes, összehasonlíthatatlan 75 ősünk. A könyvírója fogadást ajánlott egy francia hölgynek, ha egy olyan lappéldányt tud felmutatni, ahol a 75-ös dicsérőjelző nélkül van megemlítve. A hölgy több hónapi sikertelen fáradozás után kénytelen volt fölhagyni ebbeli kísérleteivel. Az internáltakkal, hadifoglyokkal szemben a hatóságok hallgatólagos beleegyezésével szabadon kegyetlenkedhetett és szet- tenkedhetett a „művelt“ francia lakosság. A legegészségtelenebb helyeken helyezték el őket. Fegyelemsértésekért középkori büntetések jártak. Ezalatt minálunk, barbároknál, az ellenséges államok fiai a szükséges, de így is csak névleges, ellenőrzést leszámítva szabadon jártak foglalkozásuk után. A mi fogságunkból szabadult francia katonák dicsérettel emlékeztek meg a nálunk tapasztaltakról, amíg szigorú büntetéssel el nem hallgattatták őket. Ezer ilyen és ehhez hasonló dolgot tudunk meg ebből a könyvből, amit nemcsak el kellene olvasni, hanem meg is kellene tanulnia mindenkinek, hogy végre valahára tisztán lássunk! * E címen Petrovics Mihály tollából érdekes könyv jelent meg. Kapható a nagyobb könyvkereskedésekben, a vasúti hírlapárusítóknál és a szerzőnél (Budapest, I., Németvölgyi út 57). tömines hírek. Kassán véres munkászavargás volt. Négyen meghaltak, huszonketten megsebesültek. Podrolszki főmérnököt és Lukács főszolgabírót megölték a munkások. Franciaország kész erőszakkal is megvédelmezni jogait Németországgal szemben.