Kecskemét és Vidéke, 1921. január-június (2. évfolyam, 1-145. szám)

1921-01-14 / 10. szám

Kecskemét, 1921 január 14. Péntek II. évfolyam, 10. szám. b——.n­­­ni—Kim­i előfizetési Arak . FELELŐS SZERKESZTŐ: JUSZT FERENC. szerkesztőség és kiadóhivatali Egész évre 480 K. Negyedévre 120 K. ; . ^ . ; Kecskemét, Ill., Arany János­ u. 6. az. Félévre 240 K. Egy hóra 40 K. ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNyi), a róm.kath.bérház átjáró udvarában. • Telefoni IIS. Egyes szám 2­4. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Társadalmi osztályaink. Kívánatos tudni, hogy társadalmi osz­tályaink Magyarhonban a világháborút köz­vetlen megelőző évtizedekben mily mérték­ben érvényesültek a nemzet életében. A leg­utóbb megjelent tudományos művek közül, amelyek e kérdéssel keresztény nemzeti szempontból foglalkoznak, legértékesebb Szekfü Gyuláé, a Három nemzedék, amely­ből már közöltük azt a részt, amely a ma­gyar értelmiségi osztállyal foglalkozik. Most kiegészítésül ugyancsak Szekfü tanulmánya nyomán ismertetjük a többi osztályokat is. Láttuk, hogy nálunk szilárd és egységes középosztály nem fejlődött ki. Az intelligen­ciánk tagjainak számát tekintve nagy volt, de úgy anyagi, mint szellemi tekintetben oly alacsony nívon állott, hogy nemzeti szem­pontból nem je­lentett sokat. Tehetetlen báb­szerepre kényszerült. A tulajdonképeni vezetőszerepet nálunk a nagybirtokosok, nagytőkések és a dzsen­trik töltötték be, ha igaz az, hogy valamely osztály nemzeti érvényesülésének mértékét vagyonosodva és műveltsége szabja meg. A nagytőke amint tudjuk, zsidó kézben volt és van. Kártékony hatását a nemzed életre fölösleges külön bizonyítani. Lássuk a mág­­násosztályt. Igen szomorú kép fárul elibénk. Pár ezer ember kezén kétmillió háromszáz­­ezer hold föld van, míg ugyanannyi föld az ország agrárlakosságának 50 százalékát, ösz­­szesen egymillió kétszáznyolcvanezer kisgaz­daságot kénytelen eltartani. Ilyen aránnyal csak a legelmaradottabb államokban talál­kozunk. „Ez adatok megértetik velünk azon ha­talmi állást és következőleg azon politikai, társadalmi és kulturális befolyást, amelyet a vagyonos főúti osztály néhány száz tagja elfoglalt. A magyar mágnások szerepe a közéletben hasonlíthatatlanul nagyobb­, mint akár az angol lordoké, akár a porosz jun­­kereké.“ A fórnak föltétlen bűnösek hazánk összeomlásában. Hiszen oly nagy hatalom állott rendelkezésükre, hogy avval a bajokat ha nem is orvosolhatták, de enyhíthették volna. Domináló volt közéletünkben a dzsentri, azaz a középbajokos osztály (100—1000 holdig). Azonban nem annyira gazdagságá­val, hanem összeköttetéseivel és nemzeti tradícióinál fogva. Anyagilag épenséggel nem volt valami nagyon erős. A magyar föld területéből csak 5 és fél millió hold, a terület 15 százaléka­ van ezen osztály tulaj­donában, amíg a mágnásokéban 37 százalék. „Ez az aránylag csekély középbirtok sincs többé egészen a régi nemesség kezén, igen tekintélyes része már zsidó birtok“. 100 holdnál nagyobb zsidó birtok van 1884 ben 1898, összesen 1.747,255 hold területen, 1894 ben 2788, 2.619,300 holdon. Zsidónak van bérbeadva 1884-ben 2.745,100 hold, 1894-ben 3.350,740. Összesen birtokjogon és bérben van zsidó kézen ötmillió kilencszáz­­ezer hold. A zsidó térfoglalás a középnemes­ség rovására ment. A középnemesség anyagi erejét a zsidóság térfoglalásán kívül, saját muzsitásai is gyöngítették. Adósságokba veri magát, a gazdálkodással keveset törődik, bevonul a hivatalokba. Életmódját utánozzák a polgári és parasztszármazású középbirtoko­sok. A dzsentri mégis igen jelentékenyen befolyt a nemzeti életbe. „Túlnyomó befolyá­­­­sát azonban nem középkori rablófogás, vagy durva erőszak (mit jászi Oszkárok állítottak), hanem formásabb és aktívabb magyarsága biztosított nekik“. Ez a dzsentri osztály foly­ton gyengült, holott ha a 80-as években az alsóbb osztályokból még csak lassan fel­szivárgó értelmiségei magába olvasztja és konzerválja kitűnő tulajdonait az angol dzsentri mintájára, minden kitűnőséget, minden szel­lemi és vagyoni erőt magában foglaló új társadalmi osztállyá, az új Magyarország büszke oszlopzatává alakulhatott volna, mind­ezt azonban elmulasztotta és az új kor tár­sadalmi forrongásában elzárkózott a cselek­véstől. A föntiekből tájékozást szerezhettünk az u. n. uralkodó osztályok sorsáról és bűneiről. A többi osztályok osztozva az intelligencia irány nélkül, bábként ide oda tengődő sorsában, szintén akarat nélküli töme­gek voltak, tehát a nemzet életében nem nagyon érvényesülhettek és ha érvényesültek is, akkor is­ katasztrofális következményekkel, mint az ipari munkásság, amely kellő anyagi és szellemi műveltség híjján a zsidó nagy­tőke és a nagytőke után igazodó szocializ­mus polip karjaiban úgy tett, amint a veze­tők dirigálták. Számbelileg ugyan az ipari munkásosztály mutatja a legnagyobb gyara­podást, de a föntemlítetten kívül óriási baj volt, hogy az ország lakosságának 1900 ban csaknem 21 százalékát kitevő munkásság több mint fele, idegen nemzetiségű, amely az országnak nagyipari viszonyai mellett (a nagyüzemek nagyobbik része nemzetiségi területen volt), távol a magyarság duzzadó medencéitől, nagyon lassan asszimillálódott, magyarosodon. E tömeg lelki kiművelését a vezető köreink hanyagságból, lelkiismeretlen kezekben hagyták. „Liberális politikánk, elvei­hez híven, nem törődött e fontos kérdéssel“. „A német liberalizmus munkásnevelő gon­dolataihoz a mienk soha sem emelkedett fel. Véreink tehát, a falu emlőiről leszakadva, nagy városokban ide-oda botorkálva, magukra hagyatottságukban annál könnyebben be­hódoltak az internacionális munkásmozgal­maknak, mely a nemzetközi kapitalizmus járulékaként terjedt el nyugatról, mert mint mondottuk, a munkásság soha sem volt egészében magyar“. Ismertetésünk során hátra van még az agrárnépesség, a földbirtokon ülő kisgazdák és földtelen zsellérek, urasági béresek osz­tálya, amelynek nemzeti érvényesülése szintén igen csekély volt. Bár kétségtelen ezen osz­tály érdekében sok törént az utolsó évtize­dekben. „A földm­űvelésügyi kormány közegei és nagygazdák sok jó­indulattal és felelős­ségérzettel fáradoztak a parasztság anyagi és szellemi nívója emelésén és ha mégis kedvezőtlenek az eredmények, ez csak a nyugati, haladottabb állapotukhoz viszonyítva áll, nem pedig keleti és balkáni szomszé­dainkhoz képest.“ „A mi bajunk ism­ét az organikus munka hiánya volt: a szabad verseny ideáitól zsongó fejjel nem lehetett parasztvédelmet alkotni. Közjogi pártharcok közt, midőn a pártok vezetői nagybirtokosok és szatellitáik valának, a földjeiért zsellér kielégítése, a paraszt lelki javának gondja egykép a feladatok utolsói közé kellett, hogy kerüljön.“ Jellemző, hogy a pár excellenz agrár Magyarország pl. lóhere mag és sajt behozatalra szorult! Szekfü aztán kutatván, hogy az agrikultúra terén hol mégis a leg­üdvösebbek a viszonyok, dicsérettel emléke­zik meg Kecskemétről. Ide vonatkozó sorai: „Kétségtelen, hogy a körösi és kecskeméti gyümölcstermelő, a makói hagymásgazda, a szegedi tanya­bérlő nem az átlagot, hanem a legmagasabb fokot, a parasztmű­velődés legsikerültebb példányait képviselik. De hogy megszünttek és közöttünk vannak, annak feltétele volt a föld, a saját birtok. A ma­gyar talajon szétvetett lábakkal álló öntuda­tos paraszt még nem ideális nemzeti egyé­niség, még nem feltétlenül értelmes ténye­zője a nemzeti közösségnek, de minden­képen olyan, miből lehet az.“ Ezzel befejezzük ezen ismertetést. Hang­súlyoztuk, hogy a társadalmi osztályok, melyek helyzetét, továbbá anyagi és erkölcsi erejét Szekfű nyomán vázoltuk, a legutóbbi időben változáson mentek keresztül. Ha tel­jesen tiszta képet akarunk szerezni az osz­tályokról, a legújabb momentumokat is te­kintetbe kell vennünk. A változás nem nagy és főként az agrárlakosságra vonatkozik, amelynek anyagi helyzete­ a konjunktúrák következtében javult, viszont az intelligencia helyzete rosszabbodott. Rövid hírek: Olaszország, mely eddig a horvát el­szakadó áramlatot támogatta, most a délszláv eszmét segíti. A Jugoszláv állam­nak másfél milliárd dinár kölcsönt fog fo­lyósítani. Besszarábiában egy hatalmas bolsevista összeesküvést fedeztek fel. A rendőrség több száz összeesküvőt letartóztatott. Rumbold Attila, akit a Brit­anniások bűnügyében a rögtönítélő bíróság halálra ítélt, kegyelmet kapott. A kormányzó 15 évi fegyházra változtatta át a halálos ítéletet. Az indiai Hindusztánban komoly láza­dások törtek ki. Katonai csapatokat küldtek a fosztogató csőcselék szétzavarására. Tíz év alatt 134.000 lélekkel szaporo­dott Budapest népessége. Az új népszám­lálás adatai szerint minden negyedik em­ber zsidó. A békeszerződés értelmében a honvé­delmi miniszter elrendelte, hogy a nemzeti hadsereg hivatásos tagjait, úgy a tiszteket, mint az altiszteket és közlegényeket töröljék a MOVE aktív tagjainak sorából. A MOVE így teljesen polgári egyesületté vált. Kiev vidékén igen sok paraszt csatla­kozott a felkelő sereghez, amelynek tüzér­sége és géppuska felszerelése is van. A se­reg létszáma 26,000 főre rúg. Az Egyesült Államok kormánya elha­tározta, hogy nem fog résztvenni a minisz­terelnökök párisi konferenciáján. A munkanélküliek száma már 2 millió 400,000 emberre rúg az Egyesült Álla­mokban.­­ Négyszázkét nagybirtokot osztanak fel a csehek a Tótföldön. Felosztásra kerül a Zichyek, Forgáchok, Fálffyak és Frigyes fő­herceg birtoka is. Az Elsa nevű német gőzös, a londoni kikötőbe beérkezve, felhúzta az árbócra a német trikolórt, mire nagy tüntetés támadt, amely zavargássá fajult. Kiolvasott könyveinket adjuk a MOHÉ könyvtárának (Luther-palota I. emelet)

Next