Kecskemét és Vidéke, 1930. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1930-07-06 / 27. szám
Új korszak. Irta: dr. Temenodry Imre min. tan., orsz. gyűl. képviselő. A közgazdasági helyzet az állami háztartás keretének szűkítését követeli, mert azok a jelenségek, amelyek különösen a mezőgazdaság terén az utóbbi időkben, oly markáns vonásokban mutatkoztak, csakis a közterhek további fokozatos csökentésével lesznek bizonyos mértékben, ellensúlyozhatók Ez azonban nem lehet az egyedüli panácea, amely a mai súlyos közgazdasági helyzetet gyökeresen orvosolhatná. Kétségtelen, hogy a takarékosság az állami élet vezetésében kedvező hatást gyakorol a magángazdaságra, mert, hiszen a közcélokra el nem vont tőke, mindenesetre a magángazdasági élet feljavítását szolgálja. De ugyanakkor, amikor takarékosságra gondolunk, számolnunk kell azzal is, hogy a kitűzött célok megvalósításának elhagyásával a szociális és közgazdasági téren, különösen beruházások révén, az előző éviekhez mérten kevesebbel lehetünk a köznek segítségére. Nagyon helyes tehát, hogy a költségvetésben a kiadások csökkenése nem lineárisan történt, hanem ott vizetett keresztül, ahogy valamely teljesítmény időbelileg kitolható volt, avagy annak megvalósítása gazdaságossági szempontból, még nem volt időszerű. Gazdasági helyzetünk javítása azonban csak bizonyos mértékben függ össze ezekkel a körülményekkel. A bajok forrása az általános világgazdasági helyzet rosszabbodásából ered és a tények konstatálása után, kötelességünk, az orvoslás tekintetében minden téren a legszigorúbb következetességgel eljárni. Látjuk azt a veszedelmet, amely mezőgazdaságunkat, egyfelől, a nyugati fogyasztó államok önellátási törekvése, másfelől a tengerentúli államok mamuttermelése következtében fenyegeti, amely veszedelem, az utóbbi időben, szinte, katasztrofális jellegű volt. Ezt a gazdasági válságot a vásárlóképesség csökkenése következtében, úgy az ipar, mint a kereskedelem egyaránt érzi és ennek tudható be a vállalkozási kedv aláhagyatása, aminek pedig, természetes következménye a munkanélküliség növekedése. Jelenleg a kormány legfontosabb feladata, olyan preventív intézkedések megtétele, melyekkel a helyzet súlyosbodását megakadályozza és át tud vezetni ezeken a súlyos viszonyokon bennünket. Itt talán elsősorban a hitelélet konszolidálása volna az első teendő, amely a termelő munka folytonosságát és a termelési költségek olcsóbbodását tartósan biztosítani tudná. Bár a kamatviszonyok az egész világon jelentékenyen javultak és közeledünk a békebeli szinthez, vagy talán ezt már bizonyos mértékben el is értük, mégis a mi speciális agrárjellegünknek megfelelő, hosszú lejáratú kölcsönöket, vagy egyáltalában nem, vagy csak igen súlyos feltételek mellett szerezhetünk. Ennek oka, nagyrészben, mindenesetre a magyar állam pénzügyi szuverenitásának, a függő jóvátételi kérdések címén történt korlátozása volt, ami akadályozhatta, hogy az állam újabb külföldi kölcsön igénybevételével siessen a magángazdaság segítségére. Részben ebben találjuk magyarázatát annak is, hogy a nemzetközi pénzpiac tartózkodó volt, mert hiszen az elintézetlen nemzetközi politikai kérdésekre legnagyobb mértékben mindig a pénzpiac reagál. De annak, hogy zálogleveles kölcsönt szerezhessünk talán akadálya volt egyrészt a belső tőkeképződés hiánya is, másrészt az a megrázkódtatás, amely a közelmúltban, az amerikai pénzpiacot érte. Ennek tudható be, hogy a kihelyezésre váró tőke igen lassan keresi fel — még a kockázatos tőzsdei helyett is — a nyugodt elhelyezést biztosító fix kamatozású kölcsönöket. Azt hiszem azonban, hogy a párisi rendkívüli fontosságú megállapodás, amelyet becikkelyeztünk, végleg tető alá hozta a Hágában megkötött egyezményeket, s ezekkel Magyarország csorbítatlanul visszanyerte pénzügyi függetlenségét és bizonnyal, úgy pénzügyi, mint közgazdasági téren új korszak megindulását jelenti számunkra. Reméljük, hogy a magyar nemzet becsületes, őszinte szándékáról — amelynek a megpróbáltatások hosszú esztendei alatt annyiszor tanújelét adta — meg tudtuk gőzni Európa többi államait és a mostani megállapodás csakugyan kiinduló pontja lesz egy békés gazdasági közeledésnek, amelyre nemcsak nekünk van szükségünk, hanem ugyanolyan mértékben szüksége van a többi európai államnak is. OLVASSA ÉS TERJESSZE KECSKEMÉT ÉS VIDÉKÉT!! POLITIKA. A kisantant konferenciája. A kisantant külügyminiszterei a Csorba mellett tartott Kisantant- konferencián újból foglalkoztak egymás további támogatására. A magyar királykérdésben ragaszkodnak az eddigi álláspontjukhoz. * Bethlen gróf Baltazárról. A felsőház szerdai ülésének legkiemelkedőbb pontja Horthy István interpellációja volt, amelyre Bethlen gróf nyomban válaszolt. Az egyházkerületi főgondnoki tisztségéről lemondó Horthy István interpellációjának oka az volt, hogy Baltazár debreceni ref. püspök Párisban jártában a francia kamara külügyi bizottságában is beszélt és interpelláló úgy tudja, hogy a beszéd nem vált egy cseppet sem Magyarország előnyére. Kérdi a kormányt : beleegyezik-e abba, amit Baltazár mondott. Bethlen gróf miniszterelnök az interpellációra adott hosszas és kimerítő válaszában elítélte Baltazár párisi szereplését. Baltazár egy francia ref. pap képviselő segítségével tényleg összetoboroztatta a fancia külügyi bizottság tagjait és ezeknek felolvasást tartott a magyar ügyekről. Beszéde főleg a magyar katolikus egyház, a püspökök és általán a magyar főurak ellen szólott, kik félnek attól, hogy elveszítik birtokaikat, ha a Habsburgot vissza nem hozzák. Bethlen ezzel szemben megjegyezte, hogy az ő történelmi tudása szerint a katolikus egyházfejedelmek javadalmaikat nem a Habsburgoktól, de az Árpád-házbeli királyoktól kapták, de a magyar főuraknak is csak egy nagyon csekély része részesült donációban a Habsburg-ház részéről. Az a családjától elvett erdélyi birtokok például 800 éve voltak a Bethlenek birtokában. Történelmi hamisítás tehát az, amit Baltazár állított. De a valóság elferdítése az is, hogy a magyar főurak befolyása a magyar politikában az összeomlás óta dominálna, mert ennek éppen az ellenkezője áll, hiszen a felsőház és a vármegyeház reformja maga egész sorát megsemmisítette a maradik . Tizenegyedik évfolyam. 27. sz. Ára 12 fillér. Kecskemét, 1930. július 6. - leméseVidékes frrff POLITIKAI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal Kecskeméten, Arany János utca 6. szám Felelős szerkesztő : (ír. kath. bérház átjáró udvar) ____________ _ .... KATONA GÉZA | Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal—T rann in wirm trittiro—«wm wimum iri'ia nni —im im iii .......in i ——■———in miniui m min iiim ai wwww nnnwi»—iiii iiiiiiii