Kecskemét és Vidéke, 1931. július-december (12. évfolyam, 29-51. szám)
1931-07-26 / 29. szám
Tizenkettedik évfolyam. 29. sz. m xt ára 72 fillér. POLITIKAI LAP Felelős szerkesztő: ALTONA GÉZA . Kecskemét, 1931. július 26. Szerkesztőség és kiadóhivatal Kecskeméten, Arany János utca 6. szám (r. kath. bérház átjáró udvar) Hirdetéseket felvesz a kiadóhivata l-Cc.)Áat a Több mérsékletet. A jó öreg Szokratészről olvastam valahol, hogy egy olyan tulajdonsággal rendelkezett, mely még a bölcsességénél is értékesebb volt: — a mérséklettel. A kiváló tudós ugyanis életkörülményeiben, életének minden mozzanatában, sorsának akár jóra, akár rosszra való fordulásában oly nagymérvű higgadtságot, önmérséklést tanúsított, hogy a szokratészi higgadtság szállóigévé vált, melyet barátai még okosságánál is jobban csodáltak. Valaha a klasszikus képzelet szobrot emelt olyan egyéni qualitásoknak, melyet egyes kiváló férfiakban felfedezett, mert azok szimbolizálását, formába öntését érdemesnek tartotta az utódok számára. Ma már vajmi kevés az olyan ember, aki életét annyi öntudattal, annyi elvi tartalommal rendezné be, hogy nemcsak apró-cseprő dolgaiban, hanem nehéz problematikus kérdésekben, sőt talán ellenkező meggyőződésének nyilvánításában olyan hangot használjon, olyan fegyelmezettséget és mérsékletet tanúsítson, mely ha konkrét eredményt nem is mindig, de erkölcsi sikert és lelkiismereti nyugalmat feltétlenül biztosít számára. A magyar parlamentáris év megkezdődött. A választók ezrei szívszorongva lesték azt a napot, mely hivatva volt megteremteni azt a légkört, azt a higgadt céltudatossággal előkészített parlamenti levegőt, melyet annyira nélkülöztünk a közelmúltban, „pedig ez a legbiztosabb garanciája egy irtózatosan nehéz parlamenti kormányzás sikeres elvégzésének. A parlament levegője már az első napon annyira forró, annyira szenvedélytől átfűtött volt, amely már csírájába elfojtani látszik a tárgyalások nyugodt menetét. Nem csoda. Ez az első eset a törvényhozás életében a háború óta, midőn úgy a kormány, mint az ellenzék, úgy az egység, mint a sokféleség nem puszta kíváncsisággal, nem egy új kezdet érdekességével és szimpátiájával tekintett a képviselőház első ülése elé, hanem összeszorított fogakkal, ökölbe sajtolt kézzel és óriási tenni akarással vonultak fel az elvek harcának színterére. Soha ennyi lefojtott indulatot, soha ennyi tobzódó önérzet, soha több akarás nem izzott a parlament légkörében, mint most, midőn már a közeli napokban szükségszerűen megoldandó politikai és gazdasági problémák hihetetlen súllyal és felelősséggel nehezednek a honatyák vállaira. A kritikus bel- és külpolitikai helyzet mindig is, most is harciassá teszi a parlament hangulatát. Az egyik párt régi, avult fegyvereiből már sokszor kilőtt elvekkel támad, nyakas kitartással, kevés eredménnyel. A másikat idegesíti a kormány nyugodt felsőbbsége: — hol panaszkodik, hol sérteget, hol kiabálva a padot veri. Kevesen vannak, de élni akarnak, állandóan protestálnak, hiszen tudják, ha nem hallatszanának — élni sem látszanának. Van egy új társaság is, kiváló emberekből áll, kik sokat hoztak tarisznyájukban, hogy meddig tart belőle — a jó Isten tudja. Félő, hogy az a tűz, az a nagy és forró magyar melegség, amellyel a mentő munkálatoknak nekiláttak, hamar felemészti energiájukat, elernyeszti tettrekészségüket. Valami van a parlamenti levegőben, valami speciálisan magyar bacillus, melyet a múltban is ott éreztünk, valahányszor nagy kérdések megvitatásra kerültek. Valami ideges ellenszenv minden kormányzati actióval szemben, amely idegesség keresztül tör az ellenzéki szónok egyéniségén, az egyébként kiváló publicistán és szélsőségekbe tendáló, mértéket nem ismerő demagógiává silányítja a különben elfogadható tartalmat. Tudjuk azt, hogy a parlamentáris élet nem nélkülözheti a komoly és nem akadékoskodó ellenzéket. De annak is teljes tudatában vagyunk, hogy az ellenzéki választók nem kifejezetten ellenzékieskedni küldték fel a parlamentbe képviselőiket, hanem egy mindnyájunkat közösen érintő organikus és beláthatatlanul fontos és sürgős mentőmunka sikeres elvégzésére. Ma minden mandátumnak speciális jelleget kölcsönöz az az elgondolás, hogy a túlzott ellenzékieskedés és a kormányzattól való szélsőséges elkapás olyan nagy parlamenti felelősséget ró a képviselőre, melynek súlya alatt kell, hogy minden lelkiismeretes ember inogni lássák. Ma minden polgárnak meg kell látni a holnap figyelmeztető ujját, meg kell értenie, hogy a kormányzat olyan váratlan nehézségekkel áll szemben, melyek pillanatról pillanatra veszélyes szirtek felé sodorják gazdasági és politikai életünk hajóját. Akkor, amikor a kapitány egyik kezében erőteljesen tartja a kormánykereket, a másik kezét szemöldöke fölé emelve feszülten figyeli a látóhatárra tornyosodó felhőket: felelősségteljes, sőt lelkiismeretbe vágó dolog personális és az adott nehéz helyzetben idegesítő és mellékesnek látszó, sőt kimondottan kedélyizgató beszédekkel instrigálni a parlament úgy is könnyen izzó hangulatát! Igen ! Ellenzék kell, de az legyen komoly, tárgyilagos és tanúsítson a kormányzattal szemben — több mérsékletet ! — Talaj. — Nehéz idők járnak. Az a körülmény, hogy a gazdasági helyzet feszültsége a pénzintézetek e hó végéig tartó kényszerű szünetelésében is jelentkezett, minden esetre nagyon komoly jelenség, de semmi esetre sem olyan, hogy messzemenő és túlzott követeléseket vonjunk le belőle. Az egész világot érintő gazdasági krízis magyar szempontból nézve, arra kötelez, hogy megfontoltak, óvatosak maradjunk, ne veszítsük el fejünket, hanem higgadt mérlegeléssel és körültekintéssel haladjunk a megkezdett úton. Az államélet legérzékenyebb szervének, a bankoknak, tiltakozó tüntetése újabb súlyos bizonyíték a békeszerződések tarthatatlansága és az európai béke fenyegető veszedelme mellett. Azok az átmeneti nehézségek, amelyek a magyar pénzintézetek bezárásával jelentkeznek és amelyek még a továbbiakban esetleg kissebb rázkódtatásokat okoznak, a magyar életet nem béníthatják meg. Ez idő szerint nincs szó moratóriumról, nincs szó semmiféle korlátozásról, hanem arról, miként lehet a gazdasági válságot súlyosabb megrázkódtatás nélkül levezetni. Ez a válság nem Magyarországra korlátozott és ma már nem világgazdasági, hanem világpolitikai problémává nőtt. A nemzetek gazdasági válságának és kölcsönének ügyét ma nem pénzemberek, hanem politikusok és diplomaták tárgyalják. Ha nem is lehet belátni a kuliszák mögé, annyit tudunk, hogy Franciaország minden rosszindulatú agyarkodása mellett is Európa és Amerika közhangulata azok mellett van, amelyek az embertelen igazságtalanságok, az elhibázott békeszerződések következtében olyan súlyos helyzetbe sodortak, amelyek túl csapnak a megcsonkított határokon és felbontással fenyegetik azt a békét, amelyet az önzés és a hazugság ingoványaira emeltek. "*Mti