Kecskemét és Vidéke, 1931. július-december (12. évfolyam, 29-51. szám)
1931-08-02 / 30. szám
Tizenkettedik évfolyam. 30. sz. Ára 12 fillér. Kecskemét, 1931. augusztus 2. Jenre POLITIKAI LAP Felelős szerkesztő: KATONA GÉZA ■/ie04/bu c e'f /Á. gv Telefonszánt: 135. — Telefonszám: ion. Szerkesztőség és kiadóhivatal Kecskeméten, Arany János utca 6. szám (r. kath. bérház átjáró udvar) Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal Nyugalom és hidegvér Bethlen István miniszterelnök jó hírt közölt tegnap a magyar közönséggel. Bejelentette, hogy a francia kormány hozzájárulásával rövid időn belül megkapjuk a kincstárjegykölcsönt, amely előreláthatólag ném öt millió, hanem hét millió lesz, úgy hogy a külföldről hat millió font érkezik. E kölcsön birtokában a pénzforgalmi korlátozások hamarosan le fognak épülni, úgy hogy a gazdasági élet ismét visszaterelődik rendes menetébe. Hogy azonban mely időpontban következik be, az elsősorban a közönség magatartásától függ. A miniszterelnök e kijelentésének az az értelme, hogy a pénzforgalmi korlátozások teljes leépítéséhez és így a normális gazdasági forgalom teljes visszaállításához a nagyközönség megértő részvétele szükséges. Köztudomású, hogy a betéti és a devizazárlatot az tette szükségessé, hogy a közönség a külföldi hírek hatása alatt nyugtalankodni kezdett és félő volt, hogy a betéteket az indokoltnál nagyobb mértékben fogja a bankoktól és takarékpénztáraktól kiszedni, ami végeredményben kedvezőtlenül hatott volna vissza a pengőértékre és ezen kívül az ország hitéletét súlyos megrázkódtatásnak tette volna ki. Márpedig nincs a világon olyan ország, ahol a betétek hirtelen elvonása a hitéletet és a gazdasági biztonságot meg ne zavarná. Egyetlen ország hitelszervezete sincs arra berendezve, hogy a takarékbetéteket és folyószámla követeléseket egyszerre és hirtelen visszavonják, mégpedig nagyobb mértékben, amint erre a gazdasági forgalomnak szüksége volna. A bankok és takarékpénztárak a gondjaikra bízott idegen tőkéket természetszerűen gyümölcsözőleg kihelyezi, mert hiszen csakis így tudnak a betétek után kamatot fizetni. Ezek az idegen tőkék tehát forognak a gazdasági életben, amelytől ezeket a tőkéket hirtelen visszavonni a termelés és forgalom veszélyeztetése nélkül lehetetlenség. Fontos gazdasági és nemzeti közérdek tehát, hogy a közönség a betétek és folyószámlakövetelések hirteen tömeges visszavonásával ne zavarja a gazdasági élet menetét. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy mindenki csak annyi betétet vegyen ki a pénzintézetektől, amennyire feltétlenül szüksége van. Ha ezt a szabályt a közönség betartja úgy a betétforgalmi korlátozás feleslegessé válik. Ha ellenben a közönség akár ok nélküli ijedelemből, akár esztelen pénzhalmozás céljából a betéteket egyszerre kiszedi, úgy az állam a közönség saját érdekében, valamint a gazdasági élet megrendülésének elhárítása végett kénytelen a betétek kifizetését továbbra is korlátozni. Ekként értendő a miniszterelnöknek az a kijelentése, hogy a pénzforgalmi korlátozások teljes leépítése a közönség nyugalmától és hidegvérétől függ. A betevőknek nyugtalanságra nálunk hála Istennek semmi okuk sincsen, mert amint ezt Bethlen István tanúsítja a magyar bankok szilárd helyzete mellett a betétek biztonsága kétségen felül áll. Ezt a biztonságot fokozza még a magyar államnak az az eltökélt szándéka, hogy a betétvagyont, vagyon dézsmával, vagy válsággal sújtani nem fogja, amit a miniszterelnök már ismételve a leghatározottabban kijelentést. Semmi ok sincs tehát arra, hogy a közönség tömegesebben vonja vissza betéteit és folyószámlaköveteléseit a pénzintézetektől. A külföldi kincstárjegykölcsön lehetővé fogja tenni, hogy a pénzforgalmi korlátozások már a közeljövőben lényegesen enyhíttessenek. Ha ennek bekövetkezte után a nagyközönség higgadtan fog viselkedni és a betéteket cak az okvetlenül szükséges mértékben fogja igénybe venni, úgy hamarosan további enyhülés következhetik be és nem hosszú időn belül a betétkorlátozást teljesen meg lehet majd szüntetni Joggal intézhette tehát Bethlen István miniszterelnök a nagyközönséghez azt az intelmet, hogy őrizze meg rugalmát és hidegvérét és ne üljön fel afféle rémhíreknek amelyeket önző okokból koholnak és terjesztenek azok a lelkiismeretlen elemek, akik a nyugtalanságban maguknak önző hasznot iparkodnak kicsiholni és az üzérkedés különböző ismert fajtáit próbálják ismét praktizálni. Itt valóban áll a tétel, hogy segíts magadon és Isten megsegít. Tiszta katolikus életfilozófia. Nem bölcselkedünk, csupán irányelveket szögezünk le katholikus férfiak számára. A metafizikai hit fényével megvilágítjuk a rothadás coccusait, mely égeti, emészti életünk tartalmát. Ma a katolikus ember életében túl sok a baloldali filosófia, de kevés az evangélium, sok az okoskodás, de kevés annak értékké váltása. Tele vagyunk Kant túlzott idealizmusával, vonzódunk Fichte, Schelling, Hegel színes gondolatvilágához, melyek lelkünkből hangulatot váltanak ki; hol Spencert, hol Schoppenhauert olvassuk, melyek ridegebben bár, de mely értelemmel vezetnek bennünket a lét, nemlét, fajiság ösztön stb. ontológiai ösvényein. Szeretjük Leibnitzet, Locket, Wundtot, akik stílusos felkészültséggel értéktelenítik egyéniségünk egészséges katholikumát. — Nem is szólunk Nietscheről, ki merész íveléssel dobja belénk az Obermenschek fagyasztó gondolatát. Ezeket olvassuk, kívánjuk, élvezzük, ezekkel alszunk és álmodunk, ezektől pusztulunk, senyvedünk öntudatlanul mint a rákbetegek. Nem kell nekünk az idealizmus bódító zenéje, mert elbágyaszt, elaltat. A katholikum nem álom, hanem az egyedüli objektív valóság, mely az Isten örök igéjén nyugszik. Nem hallgathatjuk a szubjektivisták hizelkedéseit sem, mert a természetnek hódolnak anélkül, hogy öntudatos alázatosságra nevelnének. — Nem akarunk megpihenni a pragmatisták, positivisták, materialisták lombjai alatt sem, mert fázunk és reszketünk árnyékuk alatt. A napsugár nem lehet önmagának célja és eredménye, én sem állíthatom egyéniségembe és cselekedeteimbe, önmagam értelmét. Minden létező élet egy grandiózus átadásban merül ki egy nagy önfeledésben. Ezt a szélsőséges bölcselet, nem ismeri el, pedig ez az evangéliumnak legegyszerűbb, de legsarkalatosabb tétele. Ez a katholikum, ez a legtisztább, legnemesebb, legaltruisztikusabb életfelfogás, amely nem hatások alatt váltódik ki, nem egyéni érzéseken nyugszik, hanem a lélek metafizikai lényegéből pattan elő, mint az Isten örök terveinek időbeli megvalósulása. Az én katholicizmusom nem egy átvétel, egy felfogás, egy fennálló rendszernek magamra vállalása, hanem szellemi szubstantiám kivirágzása, kibontakozása. Egy valami csodaszép virág, mely kegyelmi napsugárban pompázik s az életnedvét kiapadhatatlan forrásokból kapja. Ne higyjük kérem azt, hogy hitéleti nehézségeink egy belénk prédikált vallási rendszer is ezzel ellenkező természetünk összeütközésén alapszanak. Vájjon az embrió kifejlődése nincs-e a körülmények feltételeihez kötve, és a liliom nem szenved-e az időjárás és más külső hatások alatt, míg lényegének teljességében fehér, szende bájjal pompázhat ? — Miért nem foghatjuk ezeket fel katholikus