Kecskemét és Vidéke, 1931. július-december (12. évfolyam, 29-51. szám)

1931-08-02 / 30. szám

Tizenkettedik évfolyam. 30. sz. Ára 12 fillér. Kecskemét, 1931. augusztus 2. Jenre POLITIKAI LAP Felelős szerkesztő: KA­TON­A GÉZA ■/ie04/bu c e'f /Á. gv Telefonszánt: 135. — Telefonszám: ion. Szerkesztőség és kiadóhivatal Kecskeméten, Arany János utca 6. szám (r. kath. bérház átjáró udvar) Hirdetéseket felvesz a kiadóhivata­l Nyugalom és hidegvér Bethlen István miniszterelnök jó hírt közölt tegnap a magyar közön­séggel. Bejelentette, hogy a francia kormány hozzájárulásával rövid időn belül megkapjuk a kincstárjegykölcsönt, amely előreláthatólag ném öt millió, hanem hét millió lesz, úgy hogy a külföldről hat millió font érkezik. E kölcsön birtokában a pénzforgalmi korlátozások hamarosan le fognak épülni, úgy hogy a gazdasági élet is­mét visszaterelődik rendes menetébe. Hogy azonban mely időpontban kö­vetkezik be, az elsősorban a közönség magatartásától függ. A miniszterelnök e kijelentésének az az értelme, hogy a pénzforgalmi korlátozások teljes leépítéséhez és így a normális gazda­sági forgalom teljes visszaállításához a nagyközönség megértő részvétele szükséges. Köztudomású, hogy a be­­téti és a devizazárlatot az tette szük­ségessé, hogy a közönség a külföldi hírek hatása alatt nyugtalankodni kez­dett és félő volt, hogy a betéteket az indokoltnál nagyobb mértékben fogja a bankoktól és takarékpénztáraktól ki­szedni, ami végeredményben kedve­zőtlenül hatott volna vissza a pengő­­értékre és ezen kívül az ország hitéle­tét súlyos megrázkódtatásnak tette volna ki. Már­pedig nincs a világon olyan ország, ahol a betétek hirtelen elvonása a hitéletet és a gazdasági biztonságot meg ne zavarná. Egyetlen ország hitelszervezete sincs arra be­rendezve, hogy a takarékbetéteket és folyószámla követeléseket egyszerre és hirtelen visszavonják, mégpedig na­gyobb mértékben, amint erre a gaz­dasági forgalomnak szüksége volna. A bankok és takarékpénztárak a gond­jaikra bízott idegen tőkéket természet­szerűen gyümölcsözőleg kihelyezi, mert hiszen csakis így tudnak a betétek után kamatot fizetni. Ezek az idegen tőkék tehát forognak a gazdasági élet­ben, amelytől ezeket a tőkéket hirte­len visszavonni a termelés és forgalom veszélyeztetése nélkül lehetetlenség. Fontos gazdasági és nemzeti közérdek tehát, hogy a közönség a betétek és folyószámlakövetelések hirte­en töme­ges visszavonásával ne zavarja a gaz­dasági élet menetét. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy mindenki csak annyi betétet vegyen ki a pénzintézetektől, amennyire feltétlenül szüksége van. Ha ezt a szabályt a közönség betartja úgy a betétforgalmi korlátozás feles­legessé válik. Ha ellenben a közönség akár ok nélküli ijedelemből, akár esz­telen pénzhalmozás céljából a betéte­ket egyszerre kiszedi, úgy az állam a közönség saját érdekében, valamint a gazdasági élet megrendülésének elhá­rítása végett kénytelen a betétek kifi­zetését továbbra is korlátozni. Ekként értendő a miniszterelnöknek az a ki­jelentése, hogy a pénzforgalmi korlá­tozások teljes leépítése a közönség nyugalmától és hidegvérétől függ. A betevőknek nyugtalanságra nálunk hála Istennek semmi okuk sincsen, mert amint ezt Bethlen István tanúsítja a magyar bankok szilárd helyzete mellett a betétek biztonsága kétségen felül áll. Ezt a biztonságot fokozza még a ma­gyar államnak az az eltökélt szándéka, hogy a betétvagyont, vagyon dézsmá­­val, vagy válsággal sújtani nem fogja, amit a miniszterelnök már ismételve a leghatározottabban kijelentést. Semmi ok sincs tehát arra, hogy a közönség tömegesebben vonja vissza betéteit és folyószámlaköveteléseit a pénzintéze­tektől. A külföldi kincstárjegykölcsön lehetővé fogja tenni, hogy a pénzfor­galmi korlátozások már a közel­jövő­ben lényegesen enyhíttessenek. Ha ennek bekövetkezte után a nagykö­zönség higgadtan fog viselkedni és a betéteket c­ak az okvetlenül szükséges mértékben fogja igénybe venni, úgy hamarosan további enyhülés következ­­hetik be és nem hosszú időn belül a betétkorlátozást teljesen meg lehet majd szüntetni Joggal intézhette tehát Bethlen István miniszterelnök a nagy­­közönséghez azt az intelmet, hogy őrizze meg rugalmát és hidegvérét és ne üljön fel afféle rémhíreknek amelyeket önző okokból koholnak és terjesztenek azok a lelkiismeretlen ele­mek, akik a nyugtalanságban maguk­nak önző hasznot iparkodnak kicsi­holni és az üzérkedés különböző ismert fajtáit próbálják ismét praktizálni. Itt valóban áll a tétel, hogy segíts ma­gadon és Isten megsegít. Tiszta katolikus életfilozófia. Nem bölcselkedünk,­­ csupán irányelveket szögezünk le katholikus férfiak számára. A metafizikai hit fényével megvilágítjuk a rothadás coccusait, mely égeti, emészti éle­tünk tartalmát. Ma a katolikus em­ber életében túl sok a baloldali filo­­sófia, de kevés az evangélium, sok az okoskodás, de kevés annak ér­tékké váltása. Tele vagyunk Kant túlzott idealizmusával, vonzódunk Fichte, Schelling, Hegel színes gon­dolatvilágához, melyek lelkünkből hangulatot váltanak ki; hol Spencert, hol Schoppenhauert olvassuk, me­lyek ridegebben bár, de mely érte­lemmel vezetnek bennünket a lét, nemlét, fajiság ösztön stb. ontoló­giai ösvényein. Szeretjük Leibnitzet, Locket, Wundtot, akik stílusos fel­­készültséggel értéktelenítik egyéni­ségünk egészséges katholikumát. — Nem is szólunk Nietscheről, ki­ me­rész íveléssel dobja belénk az Ober­­menschek fagyasztó gondolatát. Ezeket olvassuk, kívánjuk, élvez­zük, ezekkel alszunk és álmodunk, ezektől pusztulunk, senyvedünk ön­­tudatlanul mint a rákbetegek. Nem kell nekünk az idealizmus bódító zenéje,­­ mert elbágyaszt, elaltat. A katholikum nem álom, ha­nem az egyedüli objektív valóság, mely az Isten örök igéjén nyugszik. Nem hallgathatjuk a szubjektivisták hizelkedéseit sem, mert a természet­nek hódolnak anélkül, hogy öntu­datos alázatosságra nevelnének. — Nem akarunk megpihenni a prag­matisták, positivisták, materialisták lombjai alatt sem, mert fázunk és reszketünk árnyékuk alatt. A nap­sugár nem lehet önmagának célja és eredménye, én sem állíthatom egyéniségembe és cselekedeteimbe, önmagam értelmét. Minden létező élet egy grandiózus átadásban me­rül ki egy nagy önfeledésben. Ezt a szélsőséges bölcselet, nem ismeri el, pedig ez az evangéliumnak leg­egyszerűbb, de legsarkalatosabb tétele. Ez a katholikum, ez a leg­tisztább, legnemesebb, legaltruiszti­­kusabb életfelfogás, amely nem ha­tások alatt váltódik ki, nem egyéni érzéseken nyugszik, hanem a lélek metafizikai lényegéből pattan elő, mint az Isten örök terveinek időbeli megvalósulása. Az én katholiciz­­musom nem egy átvétel, egy felfo­gás, egy fennálló rendszernek ma­gamra vállalása, hanem szellemi szubstantiám kivirágzása, kibonta­kozása. Egy valami csodaszép vi­rág, mely kegyelmi napsugárban pompázik s az életnedvét kiapad­hatatlan forrásokból kapja. Ne higy­­jük kérem azt, hogy hitéleti nehéz­ségeink egy belénk prédikált vallási rendszer is ezzel ellenkező termé­szetünk összeütközésén alapszanak. Vájjon az embrió kifejlődése nincs-e a körülmények feltételeihez kötve, és a liliom nem szenved-e az idő­járás és más külső hatások alatt, míg lényegének teljességében fehér, szende bájjal pompázhat ? — Miért nem foghatjuk ezeket fel katholikus

Next