Kecskemét és Vidéke, 1932. január-december (13. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-03 / 1. szám

Tizenharmadik évfolyam 1. szám. Kecskemét, 1932. január 3. Ára 12 fillér. Előfizetési ár Egy szám ára 12 f. Negyedévre 1 P 20 /• POLITIKAI LAP Telifonszám: 135. — Telefonszám: 135. Felelős szerkesztő: KATONA GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal Kecskeméten, Arany János utca 6. szám (r. kath. bérház átjáró udvar) Hirdetéseket felvesz a kiadóhivata­lfai ih * iiiiiiiTiiTrr" Egy új év küszöbén. Irta: Rosta Lajos Ki tudná megmondani, hogy a magyar politikai élet minő arckifeje­zéssel tekint vissza a múltra és minő energiával dobja magát egy új esz­tendő előre nyújtott karjai közé? Ki is sejtené még ez újév küszöbén, hogy azon belpolitikai kényszerintéz­kedések, melyek egyenlőre a kormány kizárólagos programmját képezik és ama teljesen eredeti külpolitikai orien­tációk, amelyek a hagyományos pán­­germán kultusszal szakítva a latin népek felé keresik a kibontakozás útjait, — váljon meghozzák-e az ország leginkább szenvedő osztály, a gazda és földműves társadalom reményeinek valóraváltását éppen abban az esztendőben, melynek füs­tös politikai lávatengerében egy go­­molyogban fognak izzani a világvál­ság corupciójának legjellegzetesebb té­nyezői: jóvátételi konferencia, leszere­lés, valutaválság, hitelkrízis stb. Az elmúlt parlamenti idők vihar­dús politikai életben kristálynál is tisztábban jegesed­­t ki a magyar föld válságának, a magyar pénz u­táni világ küzdelmének problémája. E két nagy kérdés vemhessége ma már annyira adottság, hogy ezekkel a kor­mánynak nemcsak a mindennapos gaz­dasági életben, hanem belpolitikánk etikai szintjének megőrzése érdekében is számolnia kell. Midőn mezőgazda­ságunk kétségbeejtő jövő kilátásait mérlegeljük, nemcsak az arra nehe­zedő, immár elviselhetetlen tehertéte­lek és az olcsó búza értékesítési pia­cainak teljes vagy részleges hiánya követelik számunkra egy gyökeres gazdasági programm, egy átfogó, szer­ves oeconómiai célkitűzés feltétlen szükségét, hanem bank- és hitelrend­szerünk merev és egyoldalú pénzpoli­tikája, a védvámok által istápolt kar­­tellérdekeltségek sokszor kifejezetten antialtruisztikus értékesítési eljárásai azok az okok, melyeknek — ha szük­séges — erélyes törvényes beavatko­zással való intézményes rendezését a mezőgazdaság egyelő védelme alap­ján múlhatatlanul szükségesnek tartjuk. Azt a szívós védekezést, amelyet a kormány az infláció elvi és gyakor­lati megvalósítása ellen kifejt — fenn­tartás nélkül fedezi az ország földmí­ves osztályának egész józan tömege. A mérsékelt infláció, amelyet a bal­oldali politika oly előszeretettel ír zászlójára, mint a föld népének egye­düli üdvözítőjét, éppen annak az osz­tálynak adná meg a kegyelemdöfést, amelynek megmentésére lett volna hivatva. A pénzarisztokrácia ma még mindig könnyebben elviselné a fizetési eszköz törvényesen mesterkélt szapo­rítását, mint az a mezőgazdaság, mely a pénz értékének erőszakos csökken­tésével járó valutakrízisbe nemcsak maradék pénzét, hanem ami számára fontosabb: értékesítési piacait is bele­ölné. Pénzünk értékének minden esz­közzel való megvédése és annak a szaporítással járó csökkenése — ez az a két sarkpont, melyek között a pengő a maga gazdasági vitustáncát járja és amely ide-oda való ugrálás esetleges erőszakos befejezésével az osztálygazdaságok uralmi cseréjén kívül az is el fog dőlni, várjon tu­­dunk-e valutánknak elfogadható nem­zetközi árfolyamot biztosítani vagy ennek díjjával mezőgazdaságunk, ipa­­runk és kereskedelmünk együttes mo­hácsi elvérzésének leszünk kénytele­nek szemtanúi lenni? Középeurópa nemzetközi politi­­tikájának egyik legfontosabb prob­lémája: a Duna medencéjének gazda­sági rendezése áll külpolitikánk ten­gelyében 1912. január 1-én. E tekin­tetben az előzetes sajtópolémi viharos utjait járjuk már sőt, hovatovább bi­zonyos méretű gazdasági kapcsolatok is létesülnek az érdekelt államok kö­zött. A kérdés az, hogy Ausztria és Csehországgal együtt, vagy ez utóbbi nélkül csupán Ausztriával lépjünk közös vámelszámolásra, mely állam egyedül is elégséges volna úgyszólván egész mezőgazdasági feleslegünk átvé­telére? Benes ugyan kétséget kizáró módon ragaszkodott a trialumnóhoz karácsonyi beszédében, de ezzel kap­csolatosan nem titkolhatjuk el azon meggyőződésünket, hogy az igy, fran­cia protektorátus alatt kialakult új középeurópa létében veszélyeztetné Ausztria iparát, melyet számára csu­pán részben enyhítene az a szeren­csétlen körülmény, hogy mi örökre lemondhatnánk a revízióról és messze hajíthatnék magunktól a Duna me­dencéjének régóta remélt vezető joga­ról, mielőtt azt elérhettük volna. Mindezen politikai és gazdasági elgondolások azonban csupán rész­ben értek meg annyira, hogy velük, mint adottságokkal számoljunk. Szük­ségesnek tartjuk azonban csak gazda­ságpolitikai alapmotívumainkat átmen­teni az új esztendőre, mely — hisz­­szütő — hivatva van az utolsó száz év legnagyobb világgazdasági krízisé­nek megoldásán kívül a magyar gaz­daságpolitika számos jelenlegi útvesz­tőjében olyan támpontokat intézmé­nyesen életbeléptetni, melynek hatásai­tól és eredményeitől függ a nemzet gerincének, a földmíves társadalom­nak pusztulása, vagy feltámadása. A háborús nemzedék problémái. Irta: Frühwirt Mátyás országgyűlési képviselő Az utolsó években a háborús nemzedék soraiban élénk mozgolódás vehető észre. A közvélemény az úgy­nevezett harmincévesek mozgalmai címen ismeri a fiatalságnak kezdemé­nyezéseit. Most ismét fellobbant az álláshalmozás kérdésével a fiatalság tiltakozása. A harmincévesek mozgalmának nagyrészt anyagi okai vannak, azon­ban kétségtelen szpicológiai és köz­életi okokat is fel lehet fedezni. Na­gyon szomorú látvány, hogy tanult fiatalemberek, több diplomával rendel­kező érett emberek kénytelenek szü­lők nyakán éldegélni, vagy pedig na­gyon egyszerű, szerény jövedelemmel, megelégedni a családalapításnak min­den kilátástalanságával. Nagyon nyug­talanító állapot a diplomás utcaseprő, a tanári, vagy ügyvédi oklevéllel bíró díjnok. Olyan jelenségek ezek, ame­lyekre rövidesen kell megoldást találni a magyar társadalomnak. Ismerjük a számokat is, amelyek megvilágítják azt a nagy nyomorúságot, amely kü­lönösen az értelmiségi fiatalság között van. Ez a nemzetnek egy óriási prob­lémája, amely elől nem szabad struc módjára a fejünket a homokba dugni, hanem nagyon komoly és elszánt

Next